Plakát

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. december 15.) ezen a változaton alapul.

A plakát nagyméretű, nyomdailag sokszorosított kültéri hirdetmény, amely grafikai és tipográfiai elemek felhasználásával készül. A vizuális kommunikáció klasszikus formája. Témájuk szerint a legfontosabbak a kereskedelmi, a politikai és a kulturális plakátok. A nagyméretű plakátokat poszternek nevezik, illetve ezzel a szóval jelölik a művészeti alkotások sokszorosító eljárással készült nagyméretű reprodukcióit is, amelyek lakások vagy más helyiségek falának díszítésére szolgálnak. Napjainkban a plakátokat ofszetnyomtatással készítik, a gyártás sebessége az előkészítési technológiának köszönhetően pár órára rövidült. A mai korszerű nyomdák nemcsak az előkészítés és a nyomtatás sebességét tudták jelentősen növelni, hanem pl. az árajánlatok elkészítését is online végezhetjük.

A plakátművészet története

A plakát a polgári fejlődés terméke, a nagyvárosi életforma része. A 19. század második felében terjedt el, amikor a nyomdatechnika alkalmassá vált nagy mennyiségű és nagyméretű falragaszok előállítására. Elsősorban litográfiával sokszorosítottak, ez volt a legolcsóbb és legegyszerűbb eljárás.

Kezdetben az akadémizmus szellemében művelték, de hamar kialakult a plakátművészet önálló kifejezésmódja. A plakátművészet modern szellemben való művelésének első klasszikus művelője Henri de Toulouse-Lautrec volt. Egyszerű formanyelvet hozott létre a szecesszió stílusától nem mentesen. A szecessziós plakát legnagyobb mestere Alfons Mucha volt. Kavargó indáival és szépséges nőalakjaival nagy népszerűségre tett szert.

Jelentős plakátművészek

Paul Berthon (1872–1909)
Firmin Bouisset (1859–1925)
Roger Broders (1883–1957)
Leonetto Cappiello (1875–1942)
Jean Carlu (1900–1997)
Adolphe Mouron Cassandre (1901–1968)
Jules Chéret (1836–1932)
Paul Colin (1892–1985)
André François (1915–2005)
Jean Gabriel Domergue (1889–1962)
Charles Gesmar (1900–1928)
Eugène Grasset (1845–1917)
Jules-Alexandre Grun (1868–1934)
Privat Livemont (1861–1936)
Alfons Mucha (1860–1939)
Jean de Paleologue (1860–1942)
Théophile Steinlen (1859–1923)
Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901)

A magyar plakátművészet története

Bíró Mihály híres 1911-es Népszava-plakátja, a „Kalapácsos munkás”

A magyar plakáttörténet első darabjaként Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszát tartják számon. A honfoglalás jubileumát köszöntő millenniumi ünnepséghez kapcsolódva már egyre több plakát tűnt fel Budapesten is, és a századfordulón a fővárosi utcaképnek már szerves része volt a nagyméretű színes, litografált plakát. Eleinte festőművészek reklámozták a tárlataikat: Ferenczy Károly a nagybányai festők közös kiállítását (1897), Fényes Adolf az 1900-as Téli Kiállítást, Rippl-Rónai József az 1903-as Tavaszi Kiállítást, majd megjelentek a kereskedelmi plakátok, amelyeket már „igazi” plakátgrafikusok terveztek. Faragó Géza Párizsban, Alfonz Muchától tanulta a mesterséget, Bíró Mihály pedig berlini és párizsi tanulmányok után, a The Studio plakátversenyét megnyerve Londonból tért haza. Az ő érdemük volt az európai plakátnyelv hazai megismertetése.

Magyar plakáttervezők

Plakátgyűjtemények

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Kapcsolódó szócikkek

Források

Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
Jiřy Mucha: Alfons Mucha (1969, magyar kiadás 2005)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Plakát témájú médiaállományokat.

Ez a tipográfiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Írásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap