Eugène Grasset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eugène Grasset
Eugène Grasset.jpg
Született 1845. május 25.[1][2][3][4]
Lausanne[5]
Elhunyt 1917. október 23. (72 évesen)[2][6][4][7]
Sceaux
Állampolgársága
Foglalkozása
  • betűtervező
  • plakátművész
  • szobrász
  • festőművész
  • bélyegtervező
  • illusztrátor
  • litográfus
  • formatervező
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène Grasset témájú médiaállományokat.

Eugène Grasset (teljes nevén Eugène Samuel Grasset; (Lausanne, 1845. május 25.Sceaux (Hauts-de-Seine), 1917. október 23.) francia iparművész, az Art nouveau meghatározó plakátművésze. A 20. század elején új lendületet kapott iparművészetnek egyik zseniális reprezentánsa és szenvedélyes propagálója volt.

Életpályája[szerkesztés]

Grasset a svájci Lausanne-ban született. Születési évét néhol 1841-ként tüntetik fel. Francois-Louis David Bocion-tól tanult rajzolni. 1861-től Zürichben tanult építészetet. Tanulmányainak befejezése után Egyiptomban tett látogatást. Az egyiptomi művészeten kívül a japán művészet is inspirálta őt. 1869 és 1870 között Grasset festőként és szobrászként dolgozott Lausanne-ban. 1871-ben Párizsba költözött, ahol bútorokat, szöveteket és kárpitokat, valamint kerámiát és ékszereket tervezett. Dekoratív darabjai elefántcsontból, aranyból és más értékes anyagokból készültek egyedi kombinációkban.

1877-től Eugène Grasset grafikai tervezéssel foglalkozott - például képeslapokat és postabélyegeket tervezett mind Franciaországban, mind Svájcban. A modern plakátművészet megalapozójává vált - különösen híres Sarah Bernhardtot Jeanne d'Arc szerepében ábrázoló litográfiája. 1890-ben Grasset tervezte a szótárairól nevezetes Éditions Larousse emblémáját, amely egy pitypang virágzatát szétfújó alakot ábrázol, ezzel jelképezve azt, hogy a tudás a szélrózsa minden irányában terjed.

Az 1880-1890-es években Grasset számos megbízást kapott Egyesült Államok-beli megrendelőktől.

Grasset 1899 és 1903 között tanított Párizsban, több iskolában is. Nevezetes tanítványai voltak Paul Berthon, Georges Bourgeot, Paul Follow, Marcelle Gaudin, Augusto Giacometti, Arsène Herbinier, Anna Martin, Mathurin Méheut, Juliette Milési, Otto Ernst Schmidt, Auguste Silice, Maurice Pillard Verneuil, Aline Poitevin, Pierre Selmersheim, Camille Gabriel Schlumberger, Eliseu Visconti és Philippe Wolfers.

Művészete[szerkesztés]

Rendkívül sokoldalú, ötletes illusztrátor (Le Petit Nab. Histoire des quatre Fila Aymon). A Paris Illustré munkatársa volt. Bútorokat, szőnyegeket, kandallókat, ékszereket, rácsmunkákat, könyvborítókat, bélyegeket tervezett. Üvegfestményei a párizsi Kereskedelmi Csarnokot, az orleans-i katedrálist díszítik. Az akvarelleken, miniatűrökön kívül pár szép vászna: A Szajna az Institutnál, Druida múzsa stb. Mint építész ő tervezte a párizsi Hotel Dumast és Lausanne egyik köztéri kútját. Rajzban Doré, dekorációkban főleg Viollet-le-Duc hatott rá.

Emlékezete[szerkesztés]

Lausanne-ban utca őrzi a nevét (Chemin Eugène-Grasset).

Díjai, elismerései[szerkesztés]

A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje.

Képgaléria[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Művészeti lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 415. old.

További információk[szerkesztés]

  • Alexandre Arsène, Catalogue de la deuxième exposition du Salon des Cent : réservé à un ensemble d'œuvres d'Eugène Grasset OCLC 77875252 ou OCLC 83441959, catalogue de l'exposition organisée par La Plume, 24 p.
  • Victor Arwas, Berthon & Grasset, Academy-Denoel, 1978 ISBN 0-85670-429-6 ISBN 978-0-85670-429-1.
  • Victor Arwas, Berthon & Grasset, New York : Rizzoli, 1978 ISBN 0-8478-0103-9 ISBN 978-0-8478-0103-9 OCLC 4588905.
  • Victor Arwas, Paul Greenhalgh, Dominique Morel et Marc Restellini [archive], L'Art Nouveau, la Révolution décorative, Éd. Pinacothèque de Paris/Skira ; catalogue de l'exposition à la Pinacothèque de Paris, 2013.
  • Marie-Ève Celio-Scheurer, Eugène Grasset (1845-1917), enseignant et théoricien. Édition critique des notes de cours et du traité inédit Compositions végétales, thèse Paris Sorbonne–Paris IV, 2004. november 13. OCLC 255554682.
  • « Eugène Grasset », La Plume, numéro spécial, Paris, 1894. május 15. OCLC 25811464.
  • « Eugène Grasset et son œuvre », La Plume, numéro spécial, Paris, 1900. március 13. OCLC 26450818.
  • Catherine Lepdor (dir.), Eugène Grasset. L'art et l'ornement, Milan, 5 continents, 2011 ISBN 978-88-7439-576-7, [catalogue de l'exposition, 2011, musée cantonal des beaux-arts de Lausanne].
  • Jean-François Luneau, Félix Gaudin. Peintre-verrier et mosaïste, 1851-1930, Presses Universitaires Blaise-Pascal, 2006 ISBN 2-84516-284-7.
  • Anne Murray-Robertson-Bovard, Grasset pionnier de l’Art nouveau, Lausanne, Bibliothèque des Arts–Lausanne, 1981 ISBN 2-8265-0044-9 OCLC 26238048.
  • Anne Murray-Robertson-Bovard, Eugène Grasset, une certaine image de la femme, préface de Helen Thomson Bieri, Gingins, Fondation Neumann, Milan, Skira, 1998 ISBN 2-940126-07-0 OCLC 42296616.
  • Yves Plantin et Françoise Blondel, Eugène Grasset, Paris, 1980 OCLC 213636870.
  • Octave Uzanne, « Les artistes originaux : Eugène Grasset, illustrateur, architecte et décorateur », L'Art et l'Idée. Revue contemporaine illustrée du dilettantisme littéraire et de la curiosité,[1].

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Eugène Samuel Grasset (francia nyelven). Ministry of Culture (France)
  4. a b Eugène Samuel Grasset
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  6. RKDartists
  7. Eugène Samuel Grasset (angol nyelven), 2006
  8. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)