Irsai István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Irsai István
Irsai István 1952-ben
Irsai István 1952-ben

Született1896. október 6.
Budapest
Meghalt1968. július 31. (71 évesen)
Tel-Aviv
A Wikimédia Commons tartalmaz Irsai István témájú médiaállományokat.

Irsai István (Izraelben felvett nevén: פסח עיר-שי, magyaros átírásban: Peszach Ir-Sai) (Budapest, 1896. október 6.Tel-Aviv, 1968. július 31.) grafikusművész, plakáttervező, belsőépítész. Pályafutását Magyarországon kezdte. Sokoldalú művész volt, de itthon elsősorban neves plakáttervezőként vált ismertté. 1944-ben a holokauszt elől Palesztinába menekült, itt és a később megalakult Izrael államban szintén sikeres és elismert grafikusművész lett.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten született 1896-ban. Édesapja, Irsai Adolf a Foncière biztosítótársaság magyarországi igazgatója volt. 1914-ben érettségizett. Hegedűművész akart lenni és beiratkozott a Zeneakadémia hegedű tanszakára. Az első világháborúban Isonzónál harcolt, több kitüntetést is kapott, és a kulcscsontján itt szerzett sebesülése miatt le kellett mondania arról, hogy valaha is hegedű szólista legyen. Ezért 1916-tól a Műegyetem építészmérnöki karán folytatta tanulmányait, ahonnan azonban 1919-ben kizárták. Ismét a Zeneakadémiához tért vissza, amit zenetanári oklevéllel fejezett be. A hegedülést azonban nem adta fel, egy ideig az akkor alakult Léner-vonósnégyesben játszott. Pályájának egy újabb állomását jelentette, hogy állást vállalt egy perzsa építőipari cégnél Iránban. Az 1920-a években a budapesti Globus Nyomdában dolgozott.[2][3]

Nagy érdeklődést mutatott a cionizmus iránt és 1925-ben Palesztinába emigrált. A tel-avivi városházán építészként dolgozott és a városban legalább egy Bauhaus stílusú ház az ő nevéhez fűződik.[3] 1927-ben Tel-Avivban az ott élő, magyar származású író, Avigdor Hameiri HaKumkum (Az üst) néven megalapította az első héber nyelvű szatirikus színházat és Irsait mint díszlet- és plakáttervezőt foglalkoztatta.[4] Később a Matateh Színháznál végezte ugyanezt a munkát.[3] Megtervezte a héber betűk ma is használt, egyszerűsített formáját, elsősorban plakátok, újságcímek, feliratok készítéséhez.[5] (Ennek a betűkészletnek a megalkotását Haim Nachman Bialik író inspirálta, róla nevezte el a betűkészletet Haimnak.[6])[3] Tervezett plakátokat, emblémákat (erről 1929-ben cikket is írt a Múlt és Jövő című folyóiratba Egy romantikus divat Erec-Izraelben címmel[7]), rajzolt könyvborítókat stb. Mindemellett egy moziban a némafilmek aláfestő zenéjét adta elő hegedűn. Ebben az időszakban vette feleségül a szintén magyar származású Levkovits Aranyt és vette fel a héber Pészach Ir-Sai (angolosan: Pesach Ir-Shay) nevet.[2]

A házaspár 1929-ben tért vissza Budapestre és az ezt követő másfél évtizedben Irsai tekintélyes elismertséget és hírnevet szerzett magának itthon és külföldön plakátterveivel, reklámgrafikáival, az ezeknél alkalmazott újszerű, "Jumbo" technikájával.[8] Megrendelői nagy gyárak (Emergé gumiabroncs, Flora szappagyár, Gázgyár, Lampart Zománcipari Művek, Kokron (Nor-Coc), Tungsram, Weiss Manfréd), cigarettamárkák (Modiano, Diadal), színházak (pl. Vígszinház) stb. voltak.[2][9] 1939-től a palesztinai kivándorlás támogatására is készített plakátokat az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) megrendelésére.

1944-ben életében nagy fordulat állt be. Rokonságának jelentős része a holokauszt áldozatává lett, ő, felesége és gyermekei azonban az 1944. június 30-án indult ún. Kasztner-vonattal ki tudtak menekülni az országból. Először Bergen-Belsenbe, az ottani koncentrációs táborba vitték őket, ahol egy elkülönített részen hónapokig várakozniok kellett – ez alatt készítette híressé vált bergen-belseni képeslap sorozatát, amely ironikus rajzain mindig szögesdrót kerítésen át ábrázolja a tábort épületeit, a háromemeletes priccseket, az egyre csökkenő kenyéradagot, az ehetetlen ételeket. Végül december 4-én jutottak át Svájcba, majd onnan tovább Palesztinába, ahova 1945 nyarán érkeztek meg.[2][3]

Izraelben "otthon" érezte magát, hiszen az 1920-as években már élt ott. Ez nagyban megkönnyítette a beilleszkedésüket. Kereskedelmi reklámokat, plakátokat, bélyeget tervezett, de emellett foglalkozott belsőépítészettel, üzletportálok tervezésével, sőt bútortervezéssel is.[2] Az UNESCO-nak készített bélyegterveiért többször ki is tüntették.[10] Izrael állam megalakulását (1948) követően plakátjain az új állam aktuális kérdései is megjelentek: kibucok építését, iskolák alapítását propagálták, pártok népszerűsítését szolgálták.

Részben még Bergen-Belsenben, részben már svájci tartózkodása idején emlékműveket tervezett a cionizmus megalapítóinak emlékére, amelyeket egy pantheonban képzelt el felállítani, ez azonban nem valósult meg.[3]

Művészete[szerkesztés]

A konstruktivizmus és a bauhaus stílus az 1920-as évek közepétől gyakorolt nagy hatást a tervezőgrafikára. Plakátok esetében ez az üzenet hatékony közvetítését jelentette. Egyszerű formákat, modern, minden ciráda nélküli blokkbetűkből álló feliratokat alkalmaztak, ügyelve a jó olvashatóságra és a szöveg rövidségére. Irsai plakátjain egyszerű, de kifejező és sokszor mulatságos vonalrajzok, vagy tárgyak pontos, fényképszerű megjelenítései egyaránt előfordulnak. Mestere az axonometriának. A feliratok pontosan szerkesztett blokkbetűkkel vagy szépen rajzolt folyóírással ("zsinórírással") készültek, sokszor rímelő szlogenek vagy szójátékok.[1][11]

Irsai modernista szemlélete a háború utáni izraeli letelepedését követően is megmaradt. Színei azonban - talán a sok napsütés hatására - erőteljesebbek, ragyogóbbak lettek. Politikai tartalmú plakátjain egyszerű szimbólumokat, jól látható, tömör szövegeket használt. Ugyanakkor egyéb plakátjain könnyed humorú, kedves figurákat is rajzolt.

Öregkorában festményeket, fémszobrokat készített.[3]

Források[szerkesztés]

  1. a b (2014. szeptember 8.) „Irsai István, a modern magyar plakát és a héber betű mestere”. Artmagazin (4), 52-59. o. (Hozzáférés ideje: 2019. június 10.)  
  2. a b c d e Bőhm Ágnes: Hegedűművész ecsettel, ceruzával. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  3. a b c d e f g Ladislaus Löb, Thomas Rahe, Miryam Sommerfeld-Irsai. Postcards from Bergen-Belsen. Lower Saxony Memorials Foundation (2014). ISBN 9-783981-360431 
  4. Avigdor Hameiri. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  5. Budapesttől Tel-Avivig – Irsai István modernista designer. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  6. Denz, Rebekka & al.. 100jähriges Jubiläum Tel Avivs. Universitätsverlag Potsdam, 25-29. o. 
  7. Egy romantikus divat Erec-Izraelben. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  8. Kálmán Tünde: LeHaim. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
  9. Irsai a modernista designer. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  10. Főszerk.: Zádor Anna és Genthon István. Művészeti lexikon, 2. köt. 462. old. Irsai István szócikk. Akadémiai Kiadó, Budapest (1966) 
  11. Irsai és Ir-Shay. (Hozzáférés: 2016. március 13.)

További információk[szerkesztés]