Pennsylvaniai iszapteknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pennsylvaniai iszapteknős
Kinosternon subrubrum.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Iszapteknősök (Kinosternidae)
Nem: Kinosternon
Faj: K. subrubrum
Tudományos név
Kinosternon subrubrum
Lacépède, 1788
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pennsylvaniai iszapteknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pennsylvaniai iszapteknős témájú médiaállományokat és Pennsylvaniai iszapteknős témájú kategóriát.

A pennsylvaniai iszapteknős (Kinosternon subrubrum) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és az iszapteknősök (Kinosternidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok déli és keleti részén honos:  AlabamaArkansasDelaware,Dél-Karolina,  FloridaGeorgiaIllinoisIndianaKentuckyLouisiana, MarylandMississippiMissouriNew JerseyNew YorkÉszak-KarolinaOklahomaPennsylvaniaTennesseeTexas, és Virginia államokban található.

Sekély, iszapos, lassú folyású vizek lakója.

Alfajai[szerkesztés]

  • Kinosternon subrubrum subrubrum
  • Kinosternon subrubrum hippocrepis
  • Kinosternon subrubrum steindachneri

Megjelenésük[szerkesztés]

Testhossza 8-12,5 centiméter. Páncéljának színe a sárgától a feketéig terjed. Álla és torka sárga-szürke csíkos néhol barna foltokkal, míg végtagjai és a farka szürkés. Lába úszóhártyás.

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal, puhatestűekkel, kétéltűekkel, kisebb halakkal táplálkozik, de megeszi a dögöket is. A víz kiszáradása esetén útra kell, vagy beássa magát az iszapba.

Ellenségei[szerkesztés]

Tojásaira a mosómedve, míg a felnőtt egyedekre a gémek, és az aligátorok jelentenek fenyegetést. Természetes élőhelyén a kisállat-kereskedelem is veszélyt jelent a fajra.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]