Pandémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az amerikai Vöröskereszt maszkot viselő tagjai elszállítanak egy halálos áldozatot a spanyolnátha pandémia idején Saint Louisban, (1918)
AIDS és HIV előfordulása a világon 2009-ben[1]
  No data
  < 0.1%
  0.1–0.5%
  0.5–1%
  1–5%
  5–15%
  15–50%
Világtérkép és a koronavírus terjedése
COVID–19 pandémia
  Több mint 1000 megerősített eset a világon
  500–999 megerősített eset
  100–499 megerősített eset
  10–99 megerősített eset
  1–9 megerősített eset

A pandémia (görög παν pan, „mind” + δήμος demosz, „nép” )[2] olyan fertőző betegség okozta járvány, amely sok embert fertőz meg nagyon nagy területen, akár több kontinensen, vagy világszerte. Hivatalosan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hirdethet pandémiát. [3] Ha egy világjárványban nem emberek, hanem állatok betegednek meg, akkor panzoózisról beszélünk.

Ha a fertőző betegség esetei rövid időn belül, a megszokottnál nagyobb számban fordulnak elő, és köztük kapcsolat van, akkor epidémiáról - azaz járványról - van szó.[4] Ha egy adott területen a fertőző betegség tartósan jelen van és időnként új eseteket produkál, akkor endémiáról beszélhetünk. A szezonális influenzát, amely nagy területeket érint, de nem az egész világot, endémiának szokták tekinteni, nem pandémiának, de egy új, emberek közt pusztító influenza vírus lehet pandémia okozója.[5]

A történelem folyamán az emberiség többször nézett szembe pandémiát okozó betegségekkel. Ilyen volt a fekete himlő és a gümőkór. Az egyik legpusztítóbb endémiát a pestis okozta: a "Fekete Halál" a 14. században 75-200 millió ember halálát okozta. Pusztító világjárványt okozott 1918-ban és 1919-ben a spanyolnátha. A közelmúlt világjárványa volt a 2009-es influenzapandémia, a jelenkoré pedig a COVID–19-pandémia.

Definíciója[szerkesztés]

Történelmi grafikon az amerikai és európai halálozási arányokról, az 1918-1919-ben lezajlott, három hullámban terjedő pandémiáról, (Egészségügyi és Orvosi Nemzeti Múzeum, Fegyveres Erők Patológiai Intézete, Washington, D.C.)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint pandémia három feltétel megléte esetén alakul ki:[6]

  • A népesség számára új betegség megjelenése.
  • A kórokozó embereket fertőz meg, komoly betegséget okozva.
  • A kórokozó könnyen és fenntarthatóan terjed az emberek között.

Egy betegség nem feltétlenül pandemikus akkor, ha elterjedt és sok ember veszíti az életét, fertőzőnek is kell lennie. Például a rák sok ember halálát okozza, de nem pandemikus, mert nem fertőző.

Fázisai[szerkesztés]

Az elért veszélyesség alapján a pandémia veszélyességét, illetve magát a pandémia fogalmát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a 2005-ben definiált, [7]majd 2009-ben felülvizsgált, az influenzára alkalmazott kategorizálásában hat fázisra osztotta:[8]

  • 1. fázis: Az állatok szervezetében jelen lévő vírusokat nem mutatták ki emberben.
  • 2. fázis: Állati influenzavírus megfertőzött embereket, ezért pandémia-fenyegetést jelenthet.
  • 3. fázis: Genetikailag módosult állati, vagy emberi-állati influenzavírus elszigetelt esetekben vagy kis gócokban megbetegített embereket, de nem hozott létre olyan emberről emberre terjedő fertőzést, amely elegendő lenne a nagyobb méretű elterjedéshez az emberi közösségekben.
  • 4. fázis: Bebizonyosodott, hogy a vírus emberről emberre terjed és megemelkedett annak a veszélye, hogy nagy közösségi méretekben elterjedjen (de ez még nem jelenti, hogy pandémia alakul ki). Az érintett országoknak sürgősen konzultálniuk kell a WHO-val.
  • 5. fázis: A vírus legalább két országban emberről emberre terjed egy WHO régión belül. Az 5. fázis meghirdetése erős jelzés, hogy a pandémia küszöbön áll és a védelmi intézkedésekre rendelkezésre álló idő már rövid.
  • 6. fázis: Maga a pandémia, amikor egy második WHO-régió legalább egy országában is kitör a nagyközösségi méretű járvány.

A csúcs utáni időszakban a legtöbb megfelelő figyelőrendszerrel rendelkező országban a megbetegedések száma a csúcsszintről csökkenni kezd. Még ekkor is fel kell készülni azonban a járvány újabb hullámára.

A korábbi pandémiák egy-egy hulláma tipikusan több hónapig volt jelen. Az egyes hullámokat több hónapos szünetek választhatják el egymástól, ezért a pandémia lecsengése nem jelenthető be hamar.

A pandémia utáni időszakban a megbetegedési aktivitás a korábbi szezonális influenza szintre tér vissza. Ebben a szakaszban is fontos azonban fenntartani a pandémia-készültséget.

A 2009-es felülvizsgálat során a H5N1 madárinfluenza tanulságait foglalták össze, és a 6. fázis kritériuma, hogy a hatból legalább két régióban kell jelen lennie a járványnak, nem tartható.[9]

Jelenleg ciklikus modellt használnak. Ezt 2017-ben fogadták el, a sertésinfluenza-járványból okulva. Csökkentették a kritériumok számát.[10] A negyedik szakasz visszalép az elsőre:[11]

  • Nyugalmi szakasz: Két pandémia közötti szakasz. Ekkor lehet felkészülni a következő pandémiára.
  • Készenléti szakasz: Új influenza altípus jelent meg az emberek között. Fokozni kell a figyelmet, és gondosan megbecsülni a kockázatokat helyi, országos és globális szinten. Ha nem várható, hogy az új influenza pandémiát okoz, akkor vissza lehet lépni a nyugalmi szakaszra: ez lesz a szezonális influenza.
  • Pandémiás szakasz: Virológiai, epidemiológiai és klinikai eredmények alapján bizonyossá vált, hogy az új influenza világjárványt okoz. Ennek megfelelően felkészülten kell várni a járványt, ami végigsöpör a teljes bolygón.
  • Átmeneti szakasz: A járvány lecsengésével az óvintézkedéseket be lehet szüntetni.
  • Ezután vissza lehet lépni a nyugalmi szakaszba, ami a következő influenza-altípus felbukkanásáig tart.

A különböző szakaszok között átmenetnek szükség esetén gyorsnak kell lennie.

Pandémiás helyzetet kezelő magyar szervezetek[szerkesztés]

A szociális izolációnak vagy társadalmi elkülönülésnek, közösségi távolságtartásnak nevezett közegészségügyi és járványügyi stratégia hatása egy pandémia esetében, a lakosság egymás közötti érintkezésének csökkentésével. Dél-Koreában, Japánban és Szingapúrban hatékony fertőzés-ellenes intézkedéseket hoztak. A stratégia célja a magasabb higiénia, az esetszámok exponenciális növekedésének megakadályozása, a fertőzés „csúcsának” a „lapítása”, elegendő helyet biztosítani a kórházakban, a halálesetek számának minimalizálása céljából.[12][13][14]

A járványok, illetve a pandémia felkészüléséért és felszámolásáért felelős egészségügyi szervezetek

  • Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
  • Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK)
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH)
  • Országos Epidémiai Központ (OEK)
  • Az NNK regionális és kistérségi intézetei
  • Nemzeti Influenza Pandémia Prevenciós Bizottság (NIPP)
  • Országos Mentőszolgálat (OMSZ)
  • Egészségügyi intézmények és kórházak

Az NNK országos intézetei:

  • Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI)
  • Országos „Frederic Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Inté-zet (OSSKI)
  • Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI)
  • Országos Epidemiológiai Központ (OEK)
  • Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI)
  • Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI)
  • Országos Alapellátási Intézet (OALI)
  • Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI)[15]

Terjedése[szerkesztés]

A középkori pestisjárvány terjedését a genovai kereskedőhálózat támogatta. A repülés elterjedése óta a betegségek terjedése is felgyorsult.[16] Így vált a HIV helyi betegségből világméretűvé. A 2002-2003-as SARS járvány során a terjedési útvonalak igazolták ezt az állítást: Míg Ázsiában a hagyományos utak, addig Kanadában a repülőutak voltak a fő irányadók. Dél-Amerikában a 2015-2016-os zika-vírus járványt kapcsolatba hozták a labdarúgó-világbajnokság miatt megnövekedett utazási kedvvel.

A WHO szerint a pandémia túlterhelheti a rendelkezésre álló kórházi kapacitást egyes országokban. Ezért olyan óvintézkedésekre lehet szükség, mint a szociális távolságtartás vagy a karantén.[17]

A pandémiák és a hozzájuk hasonlóan terjedő folyamatok kvantitatív leírására számítógépes szimulációt használnak, valamint az elméleti biológia módszereit, mint például a SIR-modellt.

Nagy pandémiák[szerkesztés]

A himlő az aztékok között is pusztított. Florentine Codex (1540–1585)

A következők történelmi pandémiákat listáznak, a teljesség igénye nélkül.

  • Antoninusi vész, 165–180. Habár a kortársak pestisnek nevezték, de inkább fekete himlő volt. A Római Birodalomban tomboló járvány összesen 5 millió halottat hagyott maga után.[18]
  • Justinianusi pestis, 541-542. Gyaníthatóan tényleg pestis. A rómaiak által ismert világban terjedt el, és hatásai a 8. századig érezhetőek voltak. A halálos áldozatok száma vitatott.
  • Fekete halál, 1347-1352. Közép-Ázsiából indulva végigtarolta egész Európát is. Becslések szerint 25 millió áldozatot követelt, ami Európa lakosságának a harmada volt.
  • A harmadik pestispandémia 1855-ben indult Kínában,[19] és 1896-ban világméretűvé vált. A WHO 1960-ban aktívnak tekintette, habár addigra csak évi kevesebb, mint 200 új fertőzést regisztráltak világszerte.[20] Egyedül Indiában 10 millió, Kínában 2 millió ember halálát okozta.[21]
  • A HIV/AIDS járvány az 1980-as években kezdődött. Az UNAIDS szerint 2018-ig 75 millió fertőzött és 32 millió halott.[22]
  • SARS, 2002-2003. Négy kontinensen volt jelen, habár viszonylag kevés fertőzöttel: 8100 esetet jelentettek a WHO-nak.[23]
  • COVID-19, 2019-től. A WHO 2020. március 12-én pandémiává nyilvánította. Sok országban kötelezővé tették a szociális távolságtartást, és más korlátozásokat is bevezettek.

Influenza[szerkesztés]

A médiában nagy figyelemre tettek szert az influenzajárványok; különösen a pandémiák. Az influenzavírusoknak két fontos fehérjéjük van, melyek a vírus burkának felszínén helyezkednek el: a hemagglutinin (H) és a neuradmináz (N). Az immunrendszer rendszerint ezek alapján ismeri fel a vírust. Azonban ezek a fehérjék változékonyak; a korábbi influenza alapján az immunrendszer nem ismeri fel az újat. Így az új influenza egy darabig vígan szaporodhat a szervezetben.

A szezonális influenza helyi járványokat okoz, melyekben az adott régió népességének 10-20%-át betegíti meg. Ezeket az előző évi influenzából mutálódott új vírusok okozzák. A világjárványokat okozó influenza ennél gyorsabban terjed, és képes több kontinensre is eljutni, ágynak döntve a népesség 50%-át. Az ezt kiváltó vírus az emberi és a madárinfluenza keveréke, ami akkor keletkezhet, ha a kétféle influenza egy szervezetet támad meg.

Az influenza rendszerint halálos áldozatokat is szed. Ezek legtöbbje a szövődményekbe hal bele, például bakteriális felülfertőzés által okozott tüdőgyulladásba. Például a Robert Koch-intézetbe 2017/2018 téli félévében körülbelül 334 000 laboratóriumban igazolt influenzás megbetegedést jelentettek. 60 000 beteget kórházban kellett kezelni, és közülük 1674-en meghaltak.[24]

Néhány influenzapandémia a 19. századtól:

  • 1889-1895, a kortársak orosz influenzának nevezték, kiindulási helye alapján. 1 millió halott, A/H2N2 vagy A/H3N8 típus.[25][26]
  • Spanyolnátha, (1918–1920), 20-50 millió halott,[25][27] A/H1N1 típus.
  • Ázsiai influenza, (1957/58), 1–4 millió halott, A/H2N2 típus.[25]
  • Hongkongi influenza, (1968), 1–4 millió halott, A/H3N2 típus.[25]
  • Orosz influenza, (1977/78), 700 000 halott, főleg gyerekek és fiatalok. A/H1N1 típus.[28]
  • Sertésinfluenza, (2009/10), 100 000–400 000 halott,[25] A/California/7/2009 (H1N1) típus. Viszonylag alacsony patogenitása miatt vitatott.

Megelőző intézkedések[szerkesztés]

1948-ban a világegészségügyi szervezet globális felügyeleti rendszert állított fel, ami számos referencialaborral vizsgálja a kórokozót, új törzsek után keresgélve. Ezek a környezettanulmányokra alapulnak az ajánlások az influenzaoltásokra a következő szezonra. Az ajánlás és az oltóanyagok elkészülte között akár egy teljes év is eltelhet. A WHO 1999-ben minden országtól nemzeti pandémiatervet követelt.[29] Az intézkedések célja az oltóanyag kifejlesztésének felgyorsítása. Európa számára az Európai Gyógyszerügynökség Vaccine Expert Group csoportja dolgozta ki a vezérvonalakat. Másrészt biztosítani kell a betegellátást, továbbá csökkenteni a fertőződés esélyét a közösségi távolságtartással. 2006-tól 2015-ig az évi 0,5–1,5 milliárd oltóanyag 6 milliárdra nőtt.[30]

Influenza esetén a légutakat pneumokokkuszok támadhatják meg. Ez tüdőgyulladást okozhat, amely leginkább idősek, krónikus betegek esetén halált is okozhat. A pneumokokkuszok elleni védőoltás csökkenti a felülfertőzés és a halál esélyét.[31]

Az A/H5N1 influenza példája[szerkesztés]

A 2005-2006-os A/H5N1 madárinfluenza megmutatta, hogy a vírusok a vándormadarakkal is képesek terjedni. A WHO a 3-as fázist rendelte hozzá, és az 2020 februárjában is ebben a fázisban volt.[32]

Arra az esetre, hogyha a madárinfluenza úgy mutálódna, hogy emberről emberre tudjon terjedni, akkor a következő szakaszokkal kellene számolni:[33]

Az első hónapokban egyáltalán nem állna rendelkezésre oltóanyag, mivel annak kifejlesztésére és az első ampullák legyártására idő kell. Ekkor csak a már ismert vírus elleni szerek, és olyan intézkedések segíthetnek, mint például szociális távolságtartás, karantén, védőmaszk, immunerősítés. Annyi vírusellenes szert kell előállítani, hogy azokkal a lakosság 20-25%-a ellátható legyen.[34]

Legkésőbb hat hónap múlva elkészülnének az első ampullák, de tömegtermelésre még nem kerülhetne sor. A katasztrófaterveknek gondoskodniuk kell arról, hogy például a kórházi személyzet, a rendőrség, a tűzoltóság és a hadsereg mielőbb oltva legyen. A szakértők ezért sürgetik, hogy állami támogatással megemeljék a békebeli kapacitást a gyógyszergyáraknál. Mivel teljes védettség nem várható, azért az óvintézkedéseket továbbra is fenn kell tartani. Az előkészületeknek a kórházi kapacitásról is gondoskodniuk kell.[35]

2006-ban a bécsi influenzakongresszuson arról beszéltek, hogy az oltóanyag 95%-át mindössze kilenc államban termelték, ami azt jelentette, hogy az emberiség 86%-a olyan országban él, ahol nem termelnek oltóanyagot. 2007-ben az összes oltóanyag-kapacitás csak 300 millió ember számára lett volna elég, hogyha a szezonális influenzakapacitásokat is a pandémiaoltásokra állítják át. 2011-ig további tizenegy országban kezdtek el oltóanyag-termelésre felkészülni.[36] Az azóta is folyó kapacitásbővülés ellenére is illúzió azt gondolni, hogy a Föld teljes lakossága megvédhető oltásokkal az influenzától.[37]

2006 júniusában a Nature-ben megjelent egy cikk, hogy a tömeges védőoltás influenza esetén elkésett, legalábbis az első hullámmal szemben. A szerzők szerint tetőzés a járvány kezdete után két-három hónappal várhatóak, és az egész járvány nem tart négy hónapnál tovább.[38]

Az intézkedések kritikája[szerkesztés]

Egyes elméletek szerint a gyógyszergyárak pénzükkel befolyást vásárolnak, hogy azzal még nagyobb haszonra tegyenek szert. A WHO sem kivétel.[39] Wolfgang Wodarg német orvos emiatt 2015-ben vizsgálatot kért az Európa Tanácstól.[40] Ugyanebben az évben a Medico international szónoka, Thomas Gebauer is hasonló kritikát fogalmazott meg a nem kormányzati szervezetek, mint alapítványok és vállalatok befolyásával szemben.[41] A WHO nem válaszolt a kritikákra.

A klímaváltozás összetevőinek hatásaként mutatja be a jelenséget a Stockholm-paradigma, lényege, hogy a földi éghajlat megváltozásával szükségszerűen együtt jár az emberre és a háziállatokra veszélyes járványok gyakoribbá válása, és ezek olyan nyomás alá helyezik az emberi társadalmat, amely vagy kikényszeríti a civilizáció és a termelési folyamatok alapos átalakítását, vagy káros következményekkel jár a humán népességre nézve. Ezért fokozott megelőző, felkészülő intézkedések volnának szükségesek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Myron S. Cohen, Nick Hellmann, Jay A. Levy, Kevin DeCock, Joep Lange: The spread, treatment, and prevention of HIV-1: evolution of a global pandemic (angol nyelven). ncbi.nlm.nih.gov. The Journal of Clinical Investigation, 2008. április 1. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  2. Wilhelm Pape, Max Sengebusch (közreműködő). Handwörterbuch der griechischen Sprache, 3. kiadás, 6. utánnyomás, Braunschweig: Vieweg & Sohn (1914) 
  3. WHO: Pandemic Influenza Risk Management, 13. old. World Health Organization, Genf 2017, Teljes szöveg
  4. Why the WHO waited to call the coronavirus a pandemic. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  5. What is a pandemic?. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  6. Avian influenza frequently asked questions (angol nyelven). Egészségügyi Világszervezet, 2005. december 5. (Hozzáférés: 2009. február 13.) „A pandemic can start when three conditions have been met: a new influenza virus subtype emerges; it infects humans, causing serious illness; and it spreads easily and sustainably among humans.”
  7. WHO global influenza prepared ness plan. (PDF; 373 kB). Stand: 2005, zuletzt abgerufen am 23. Februar 2020; WHO: diverse Download-Angebote
  8. Current WHO phase of pandemic alert for Pandemic (H1N1) 2009)
  9. Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.who.int archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL
  10. WHO (Hrsg.): Pandemic Influenza Risk Management, S. 10. World Health Organization, Genf 2017.
    WHO: Why has the guidance been revised? Erläuterungen zur Überarbeitung der Pandemie-Leitlinien aus dem Jahr 2013, zuletzt eingesehen am 28. Februar 2020.
  11. WHO (Hrsg.): Pandemic Influenza Risk Management, S. 13. World Health Organization, Genf 2017.
  12. Nagy Marcell: A Magyar Orvosi Kamara elnökségének javaslata a koronavírus okozta járvány megfékezésére – 2020.03.15.. mok.hu. Magyar Orvosi Kamara, 2020. március 15. [2020. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
  13. Siouxsie Wiles: The three phases of Covid-19 – and how we can make it manageable. The Spinoff. [2020. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  14. Harry Stevens: Why outbreaks like coronavirus spread exponentially, and how to “flatten the curve” (angol nyelven). The Washington Post, 2020. március 14. (Hozzáférés: 2020. március 17.)
  15. Teknős László, Kóródi Gyula: A globális éghajlatváltozás biológiai kockázatainak elemzése, hatásainak vizsgálata a katasztrófavédelemre II.. Bolyai Szemle, 2016. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
  16. Markus Becker: 'Mathematische Vorhersage: Wie eine Seuche die Welt überzieht.'
  17. WHO: Emergencies preparedness, response. Auf: who.int vom 11. Mai 2009, zuletzt eingesehen am 26. Februar 2020.
  18. Past pandemics that ravaged Europe. BBC News, /. November 2005.
  19. Cohn, Samuel K.. The Black Death Transformed: Disease and Culture in Early Renaissance Europe. A Hodder Arnold, 336. o. (2003). ISBN 0-340-70646-5 
  20. Frater, Jamie. The Ultimate Book of Top Ten Lists: A Mind-Boggling Collection of Fun, Fascinating and Bizarre Facts on Movies, Music, Sports, Crime, Ce. Ulysses Press, 175. o. (2009). ISBN 978-1-56975-800-7 
  21. Infectious Diseases: Plague Through History, sciencemag.org
  22. Global HIV & AIDS statistics – 2019 fact sheet.
  23. WHO: Summary of probable SARS cases with onset of illness from 1 November 2002 to 31 July 2003. Auf: who.int vom 31. Dezember 2003.
  24. Arbeitsgemeinschaft Influenza: Bericht zur Epidemiologie der Influenza in Deutschland. Saison 2017/18. S. 33–34. Auf: influenza.rki.de. Datenstand: 6. Juni 2018, doi:10.17886/rkipubl-2018-003.
  25. a b c d e WHO (Hrsg.): Pandemic Influenza Risk Management, S. 26. World Health Organization, Genf 2017.
  26. 50 Millionen laut: Niall P.A.S. Johnson und Juergen Mueller: Updating the Accounts: Global Mortality of the 1918–1920 ‚Spanish‘ Influenza Pandemic. In: Bulletin of the History of Medicine. Band 76, Nr. 1, 2002, S. 105–115, doi:10.1353/bhm.2002.0022.
  27. 50 Millionen laut: Niall P.A.S. Johnson und Juergen Mueller: Updating the Accounts: Global Mortality of the 1918–1920 ‚Spanish‘ Influenza Pandemic. In: Bulletin of the History of Medicine. Band 76, Nr. 1, 2002, S. 105–115, doi:10.1353/bhm.2002.0022.
  28. Die schlimmsten Grippe-Pandemien der Neuzeit. Auf: welt.de (unter Verweis auf die Nachrichtenagentur TASS)
  29. Influenza Pandemic Plan. The Role of WHO and Guidelines for National and Regional Planning. Auf: who.int, Genf, April 1999.
  30. Kenneth A. McLean et al.: The 2015 global production capacity of seasonal and pandemic influenza vaccine. In: Vaccine. Band 34, Nr. 45, 2016, S. 5410–5413, doi:10.1016/j.vaccine.2016.08.019.
  31. Schutzimpfung gegen Pneumokokken: Häufig gestellte Fragen und Antworten. Auf: rki.de, Stand: Dezember 2016, zuletzt eingesehen am 25. Februar 2020.
  32. WHO: Current WHO global phase of pandemic alert: Avian Influenza A(H5N1).. Für das Influenza-A-Virus H1N1 wurde die Warnstufe am 27. April 2009 auf 4 und am 29. April 2009 auf 5 erhöht; später wurde sie aufgehoben („post-pandemic“): Current WHO phase of pandemic alert for Pandemic (H1N1) 2009 . Zugriff am 23. Februar 2020.
  33. Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.mdr.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL
  34. Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.netzeitung.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL
  35. Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.dgim.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL Pressemitteilung der Deutschen Gesellschaft für Innere Medizin, April 2006 (PDF; 26 kB).
  36. 2nd WHO Consultation on Global Action Plan for Influenza Vaccines. Auf: who.int vom 15. Juli 2011, Zugriff am 23. Februar 2020.
  37. 'Strohhalme für die Pandemie.'. FAZ.net. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
  38. Neil M. Ferguson u. a.. Strategies for mitigating an influenza pandemic., 448–452. o. (2006) 
  39. Originalzitat: „‚Influenza Pandemic Plan: The Role of WHO and Guidelines for National and Regional Planning‘ wurde von industriegesponserten Experten gemeinsam mit der European Scientific Working Group on Influenza (ESWI) verfasst. Die ESWI ist eine Organisation, die von Arzneimittelfirmen finanziert wird, die ein großes wirtschaftliches Interesse an diesem Thema haben.“ In: Wolfgang Wodarg: „Falscher Alarm: Die Schweinegrippe-Pandemie“ in BIG PHARMA, Mikkel Borch-Jacobsen Hrsg., Piper 2015, S. 310 ff; Unterkapitel Die WHO lässt sich kaufen ff; [1][halott link] (PDF), zuletzt abgerufen im März 2020
  40. Albrecht Meier: Anhörung: Europarat rügt Panikmache bei Schweinegrippe. Auf: zeit.de vom 27. Januar 2010, zuletzt abgerufen am 14. April 2020. Zitat: „Experten haben der Weltgesundheitsorganisation vorgeworfen, unnötig zur Aufregung um die Amerikagrippe beigetragen zu haben. Milliardenkosten waren die Folge.“
  41. Weltgesundheitsorganisation: „Eine Geisel potenter Geldgeber“. Auf: deutschlandfunkkultur.de vom 18. Mai 2015.

Források[szerkesztés]

  • Meglécz Katalin - A pandémiák története és kialakulásuk okai, hadmernok.hu
  • Carlo Caduff: Warten auf die Pandemie. Ethnographie einer Katastrophe, die nie stattfand. Aus dem Englischen von Marc Dosch. Konstanz University Press, Konstanz 2017, ISBN 978-3-86253-095-3.
  • R. Fock u. a.: Management und Kontrolle einer Influenzapandemie. Konzeptionelle Überlegungen für einen deutschen Influenzapandemieplan. In: Bundesgesundheitsblatt. Band 44, Nr. 10, 2001, S. 969–980, doi:10.1007/s001030100267.
  • W. H. Haas: Prinzipien und Aspekte der Seuchenalarmplanung am Beispiel der Influenzapandemieplanung. In: Bundesgesundheitsblatt. Band 48, Nr. 9, 2005, S. 1020–1027, doi:10.1007/s00103-005-1120-8.
  • Jens Jacobsen: Schatten des Todes. Die Geschichte der Seuchen. Philipp von Zabern, Darmstadt 2012, ISBN 978-3-8053-4538-5.
  • Marina Levina: Pandemics and the media. (= Global crises and the media. Volume 12). Lang, New York/Bern u. a. 2015, ISBN 978-1-4331-1551-6 (englisch).
  • Manuel Pflug: Pandemievorsorge – informationelle und kognitive Regelungsstrukturen. (= Schriften zum öffentlichen Recht. Band 1240). Duncker & Humblot, Berlin 2013, ISBN 978-3-428-14073-2.
  • Jacques Ruffié, Jean-Charles Sournia: Die Seuchen in der Geschichte der Menschheit. 4., erweiterte Auflage. Aus dem Französischen von Brunhild Seeler. Klett-Cotta, Stuttgart 2000, ISBN 3-608-94001-4.
  • Peter Schröder-Beck u. a.: Ethische Aspekte eines Influenzapandemiemanagements und Schlussfolgerungen für die Gesundheitspolitik. In: Bundesgesundheitsblatt. Band 51, Nr. 2, 2008, S. 191–199, doi:10.1007/s00103-008-0449-1.
  • Manfred Vasold: Pest, Not und schwere Plagen. Seuchen und Epidemien vom Mittelalter bis heute. C. H. Beck, München 1991, ISBN 3-406-35401-7.
  • Manfred Vasold: Grippe, Pest und Cholera. Eine Geschichte der Seuchen in Europa. Steiner, Stuttgart 2015, ISBN 978-3-515-11025-9.
  • Jörg Vögele, Stefanie Knöll, Thorsten Noack (Hrsg.): Epidemien und Pandemien in historischer Perspektive. Springer VS, Wiesbaden 2016, ISBN 978-3-658-13874-5.
  • Stefan Winkle: Kulturgeschichte der Seuchen. Komet, Düsseldorf/Zürich 1997, ISBN 3-933366-54-2 (3., verbesserte und erweiterte Auflage unter dem Titel Geißeln der Menschheit. Kulturgeschichte der Seuchen. Artemis & Winkler, Düsseldorf/Zürich 2005, ISBN 978-3-538-07159-9).
  • Tobias H. Witte: Recht und Gerechtigkeit im Pandemiefall. Bevorratung, Verteilung und Kosten knapper Arzneimittel im Falle eines Seuchenausbruchs. (= Münsterische Beiträge zur Rechtswissenschaft. Band 24). Nomos, Baden-Baden 2013, ISBN 978-3-8487-0687-7.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pandemie című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]