Párizsi béke (1763)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Új-Franciaország (Nouvelle-France) átadása a brit haderőnek. (Montréal, 1760.)

Az 1763. február 10-én megkötött párizsi békeszerződés lezárta a hétéves háborúnak a tengeren túli hadszíntereken zajló harcait. A szerződést egyfelől Nagy-Britannia és szövetségese, Portugália, másfelől Franciaország és a vele szövetséges Spanyolország kötötték meg, három éven át tartó tárgyalássorozat eredményeképpen. A szerződésben a felek egyes amerikai, afrikai és indiai gyarmatok hovatartozását rendezték, a háborúban kivívott új erőviszonyoknak megfelelően. A szerződés a nyugat-európai hadszíntérrel kapcsolatban is tartalmazott területi és politikai rendelkezéseket.

A szerződés előzményei[szerkesztés]

A hétéves háború (1756–1763) gyarmati harcaiban elszenvedett francia katonai vereségek következtében 1760. szeptember 24-én Pierre de Rigaud de Vaudreuil, a kanadai Új-Franciaország kormányzója kénytelen volt átengedni ezt a francia gyarmatot, összes csatolt részeivel (dépendences) együtt a brit inváziós haderőnek. A hivatalos átadásra Montréalban került sor.

Franciaország helyi szövetségese, az oswegatchie törzs 1760. augusztus 25-én külön átmeneti megállapodást kötött a brit katonai hatósággal. A Loretteville[1] környékén élő huronok ugyanígy tettek szeptember 5-én Longueuil-ben. Ezek értelmében a gyarmatok a következő három évben (1760–1763), a béketárgyalások végleges lezárásáig brit katonai közigazgatás alatt maradtak.

Az ideiglenes békeszerződést 1762. november 3-án kötötték meg Fontainebleau-ban. A végleges békeszerződést 1763. február 10-én írták alá Párizsban.

Néhány nappal később, február 15-én a hadviselő felek aláírták a hubertusburgi békeszerződést, amely a Habsburg Birodalom és Poroszország közötti háború lezárását szabályozta.

A párizsi szerződés tárgya[szerkesztés]

Az európai hadszínteret illetően a szerződés a következő rendelkezéseket tartalmazta:

  • Franciaország visszaadja Nagy-Britanniának Menorca szigetét, amelyet a franciák 1756. június 29-én foglaltak el.[2]
  • Franciaország kiüríti a Nagy-Britannia németországi szövetségeseitől elfoglalt területeket, elsősorban a brit király személyes hűbérbirtokának, a Hannoveri Választófejedelemséghez – hivatalos nevén Braunschweig-Lüneburg Választófejedelemséghez (Kurfürstentum Braunschweig-Lüneburg) – tartozó területeket.
  • Nagy-Britannia visszaadja Franciaországnak a Bretagne déli partjainál fekvő Belle-Île-en-Mer szigetét, amelyet a britek 1761-ben foglaltak el.

A szerződésnek az észak-amerikai gyarmatokról szóló rendelkezései:

Egyéb földrajzi területekről szóló rendelkezések:

  • Franciaország helyreállíthatja saját kereskedelmi állomásait, így Karaikalt Pondichéry-ben (ma: Puduccseri, India délkeleti partvidékén) és visszakapja a britektől Gorée szigetét a szenegáli Dakar partjai előtt. (Ezt a fontos kereskedelmi kikötőt Szenegál függetlenné válása (1960) után a francia rabszolga-kereskedelem központjaként állították be, erődjét és más épületeit e fikció alátámasztásának megfelelően állították helyre és rendezték be.[5] Újabb történészi kutatások 1996-ra kiderítették, hogy a sziget kikötője alapvetően gyarmatáru-kereskedelmet bonyolított, erődje ennek védelmét szolgálta.[6]
  • A fent leírt, elszigetelt francia kereskedelmi állomásokon túlmenően egész Szenegambia (a mai Szenegál és Gambia területe) azonban brit megszállás alá kerül.
  • Franciaország átengedi Nagy-Britanniának Saint-Louis városát (Szenegál északi partvidékén, a Szenegál folyó torkolatában.

Az 1763-as párizsi békeszerződés egyértelmű nyertese Nagy-Britannia volt. A britek hatalmasra növelték tengerentúli gyarmataik területét, megvetették a brit világbirodalom alapját. A Francia Királyság elveszítette első gyarmatbirodalmát, és egyértelmű vesztesként került ki a háborúból.

A békeszerződés utóélete[szerkesztés]

Az 1763-as békeszerződés egyes rendelkezéseit 20 évvel később, az 1783-as párizsi békeszerződésben felülbírálták, miután az amerikai függetlenségi háborúban a fiatal amerikai államszövetség Franciaország erőteljes támogatásával vereséget mért Nagy-Britanniára. Ekkor a briteket lemondatták Szenegálról Franciaország javára, Floridáról pedig Spanyolország javára. 1800-ban, a napóleoni háborúk során Bonaparte tábornok elfoglalta Spanyolországot, Louisiana rövid időre visszakerült Franciaországhoz, de az Első Konzul 1803-ban eladta a tartományt az Egyesült Államoknak (Louisiana Purchase ügylet).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Loretteville: Ma Québec egyik elővárosa.
  2. Menorcát még az 1703-as utrechti békeszerződés ítélte Nagy-Britanniának.
  3. Jean Meyer, Jean Tarrade, Annie Rey-Goldzeiger, Mississippi, la de la France coloniale. La conquête, éd. Armand Colin, Paris, 1991 ISBN 2266070452 , pp. 279.
  4. Gilles Havard, Cécile Vidal, Histoire de l’Amérique française, éd. Flammarion, Paris, 2003 ISBN 208080121X , pp. 664.
  5. Lásd: http://www.senegalaisement.com/senegal/goree.php Gorée, hivatalos honlap
  6. http://jeanlucangrand.blogspot.com/ Jean Luc Angrand francia-szenegáli kettős állampolgár könyve: „Céleste ou le temps des Signares“, Sarcelles, Édition Anne Pépin, 2006; (ISBN 9782916680002 ).

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]