Ormányosbogár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Ormányosbogár-félék
Evolúciós időszak: Jura – jelenkor
Éger-levélormányos (Phyllobius glaucus)
Éger-levélormányos (Phyllobius glaucus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Főcsalád: Ormányosbogár-szerűek (Curculionoidea)
Család: Ormányosbogár-félék (Curculionidae)
Pierre André Latreille, 1802
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ormányosbogár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ormányosbogár-félék témájú kategóriát.

Az ormányosbogár-félék (Curculionidae) a bogarak rendjének legnépesebb, az ormányosbogár-szerűek öregcsaládjába sorolt családja. Ez a legtöbb (világszerte mintegy 50-60 ezer) fajt számláló rovarcsalád. Magyarország területéről jelenleg 922 fajukat ismerjük, de a szám folyamatosan emelkedik. Nevüket ormányszerűen megnyúlt fejükről kapták.

Az ormányosbogarak pontos rendszertani helyét Roy A. Crowson határozta meg (1955), és az alcsaládokat is ő sorolta be. Ő ismerte fel azt is, hogy a Scolytinae (igazi szúk vagy szúbogarak) és a Platypodinae alcsaládok is ide tartoznak. Az azóta eltelt évtizedekben sok más, általa az ormányosbogarak közé sorolt faj rendszertani helye megváltozott. Az 1990-es évek végétől Miguel Alonso-Zarazaga és Christopher Lyal kutatásainak köszönhetően az entomológiában uralkodó nézet szerint a családba sorolás kritériuma nem az ide sorolható fajok jellegzetes ormánya, a rostrum, hanem a hímivarszervek sajátossága: a potroh kilencedik szelvényén elhelyezkedő párzószerv, a spiculum gastrale nagyobb, mint annak a köztakaróba ágyazott alapíze, a manubrium; ha egy fajnál hiányzik a spiculum gastrale, úgy annak rostruma, azaz ormánya sincs.[1]

Elterjedésük[szerkesztés]

A legkorábbról ismert ásatag ormányosbogarak a felső jura rétegeiből kerültek elő, e korai példányok ormánya a maiakénál jóval hosszabb volt. Ebből az entomológusok arra következtetnek, hogy a Curculionidae család recens taxonjainak filogenetikai sora a hosszú ormányosoktól vezet a rövid ormányosok felé, azaz ez utóbbiak a törzsfejlődés egy későbbi szakaszát képviselik. A család tagjai ma világszerte elterjedtek.

Megjelenésük[szerkesztés]

Az ormányosbogarak legjellemzőbb sajátossága ormányszerűen megnyúlt fejük. Szájszervük az ívesen hajló, az előtor alá görbíthető ormány, a rostrum elülső részén található. Formája rendkívül változatos lehet a két véglet között: hosszú és hegyes végű a Curculio, rövid és tömzsi az Otiorhynchus nemnél. A barkóknak nevezett fajok ormánya rövidebb, széles és lapos, más fajoké akár testüknél hosszabb is lehet. A rostrumból kiágazó, hosszú, kilenc-tizenegy ízből álló csápjuk a csápnyélen túl megtörik (ún. térdes csáp), utolsó három-négy íze pedig bunkószerűen megvastagodott. Látószerve csak a talajban, illetve pincékben élő Torneuma-fajoknak nincs.

E két általánosan jellemző jegyet – az ormányt és a csápot – nem tekintve az ormányosbogárfajok megjelenési formája, színe, mérete rendkívül változatos. Kifejlett példányaik hossza 1 és 40 milliméter között változhat.

A fajok többsége rejtőszínű, de vannak közöttük élénk fémfényűek is. Sokuk testét apró pikkelyek fedik. Lábaik rövidek és erősek, lábfejízületeik száma négy.[2]

A legnagyobb, Magyarországon honos faj, az acsalapu-ormányos (Liparus glabrirostris) hossza elérheti a 15–22 millimétert, de a világ trópusi övezeteiben ennél lényegesen nagyobb ormányosbogarak is élnek.

Dudvabarkó faj (Lixus sp.) virágbimbón

A pajzsocska (scutellum), a hártyás szárny (alae) és az ezt takaró szárnyfedő (elytrum) a középtorhoz csatlakozik; ez utóbbi az utótort is elfedi. A tor hasi oldalát barázdák tagolják; ezek száma és elrendezése ivarfüggő. A potroh kilenc szelvényből áll; az ivarszervek az utolsón találhatóak.

Lárváik kukac típusú lábatlan lárvák.

Életmódjuk[szerkesztés]

Az ormányosbogarak csaknem kizárólag növényevők, a legtöbb faj élőhelye meglehetősen behatárolt. Zömmel szárazföldiek, de vannak vízi növényekben élők is.[3]

A legtöbbjük oligofág, de vannak monofág és polifág fajaik is. Emésztőrendszerük három részre tagolódik: a szájöbölre (stomodeum), amely magában foglalja a nyelőcsövet (aesophagus) és az előgyomrot (proventriculus), valamint a középbélre (mesenteron) és a végbélöbölre nyíló utóbélre (proctodeum). A táplálékcsatorna utolsó szakaszához csatlakoznak a kiválasztást segítő mirigyes csövecskék, a hat Malpighi-edény.

Légcsőrendszerükbe (tracheae) a tor és a potroh felületén található légzőnyílásokon keresztül (spiraculum) jut be a szükséges oxigén. A keringési rendszer központja a szívüreg, a véráramot a háti véredény lüktetése tartja mozgásban. Idegrendszerük központja a szemek, a csápok és a szájszerv működtetéséért felelős, három dúcpár alkotta agydúc, ehhez csatlakozik a hasdúclánc.

Ormányukkal lyukat fúrnak a növényekbe, és ebben helyezik el petéiket, lábatlan lárváik pedig a növényben fejlődnek ki. Szaporodásuk miatt az ormányosbogarak számos, kultúrnövényeken élő faja mezőgazdasági kártevő. Így például a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) lárvái a lucerna és a szőlő, a lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris) a cukorrépa gyökereit, az apró csipkézőbarkók (Sitona spp.) pedig a pillangósvirágú növények leveleit károsítják. A levélbarkófajok (Phyllobius spp.) tűlevelű és lombos fák – köztük gyümölcsfák – lakói. Hasonlóan káros a fák lombozatára a bimbólikasztó bogár vagy más néven almabimbó-likasztó ormányos (Anthonomus-pomorum), illetve a borsóormányos (Aoromius quinquepunctatus) is. A szintén az ormányosbogarakhoz tartozó, alig 2–3 milliméter hosszú gabonazsuzsok (Sitophilus granarius) az elraktározott szemes gabona és kukorica kártevője. Legvégül pedig a fák gesztjét és kérgét károsítják az igazi szúk vagy szúbogarak (Scolytinae).

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. „At the present time, only species that present male genitalia with a gonatocera type are considered as Curculionidae. In the Curculionidae sensu stricto, males have a manubrium which is smaller than the spiculum gastrale. If the spiculum gastrale is absent, then the rostrum is also absent.” Lieutier 2004. 317.
  2. Rovarok és pókok. George C. McGavin. Budapest: Panemex Kft. és Grafo Kft. 2005. 116. o.  
  3. Rovarok - Pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. George C. McGavin. Budapest: Panemex Kft. és Grafo Kft. 2000. 117. o.  

Felhasznált forrás[szerkesztés]