Orléans-i Theodulf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orléans-i Theodulf
Saint-Germigny-des-Près, Théodulf magánkápolnája
Saint-Germigny-des-Près, Théodulf magánkápolnája
Élete
Született 8. század, 760 körül
Septimania
Elhunyt 9. század, 820 vagy 821.
Gallia
Nemzetiség vizigót
Pályafutása
Fontosabb művei – Libri Carolini
Hatottak rá Szent Benedek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Orléans-i Theodulf témájú médiaállományokat.

Orléans-i Théodulf/Theodulf, avagy Théodulf d’Orléans (760 körül – 820 vagy 821) vizigót származású klerikus, Orléans püspöke, missus dominicus, Nagy Károly kíséretének tagja. Valószínűleg ő a Libri Carolini nevű Bizánc-ellenes vitairat szerzője. A Karoling-reneszánsz művészetfelfogásának egyik kidolgozója.

Élete[szerkesztés]

Valószínűleg 760 körül született a mai Dél-Franciaország, vagy Észak-Spanyolország területén, az akkori Septimania tartományban. Nagy Károly mórok elleni sikertelen észak-hispániai hadjárata után családjával Aquitániába költözött. Anianei Szent Benedek kolostorában jó nevelést kapott. 786-ban Rómába küldték, ahonnan lelkendező levelekben biztatta a frank uralkodót itáliai mintára nyilvános iskolák alapítására. 797-ben Orléans püspökévé nevezte ki Nagy Károly, mely tisztet 798 és 818 között töltötte be - ugyanakkor Fleury apátja is volt. 800-ban részt vett Nagy Károly megkoronázásán Rómában. Ezt követően palliumot kapott, azaz érsek lett, majd Alkuin halála után annak utóda lett Nagy Károly teológia tanácsadói posztján.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Világi tevékenysége[szerkesztés]

Dél-Galiában 798-ban missus dominicus, azaz a helyi igazgatás ellenőrzésére kiküldött királyi küldött volt Leidraddal. Lesújtó állapotokat talált, melyek ellen egy költeményben is kifakadtː

Mindenki azt hiszi, hogy adnia kell valamit, hogy elérje amit kíván. Mind verseng, hogy ezzel áttörje a szív falát
– Epperlein, 104-105. old

Végül maguk a királyi küldöttek is kénytelenek voltak jelentéktelen ajándékokat elfogadni azért, hogy elkerüljék a nép haragját, hogy az emberek nehogy azt hihessék, hogy lenézik a kezük munkájának gyümölcsét.

Az ún. Királyi Akadémia (Academia Palatina) tagja is volt, és érzékletes leírást hagyott hátra Nagy Károly udvarának mindennapjairólː

Most érkeznek az udvari tisztségviselők, mindegyikük igyekszik örömmel teljesíteni a dolgát. Ott van Meginfried, a kopasz kamarás, buzgó a hadi szolgálatban, és fáradhatatlanul serénykedik a királyi trón körül. Hildebald, a szelíd arcú és jóságos lelkű főkáplán, szintúgy jelen van. Ott áll, és megáldja a király ételét és italát, és amiből enni kíván, azt kéri ő is. Alkuint, az uralkodó bizalmasát szintén itt látjuk. Lentulus édes gyümölcsöt hoz. Kosarában gyümölcs, szívében hűség. Az esze fürge, minden másban lomha. Mint a hangya, szorgosan siet ide-oda a vézna Einhardocska. A kicsiny házikó azonban előkelő vendégnek ad otthontː nagy szellem lakozik soványka mellének belsejében. Egyszer könyveket hoz, máskor művészi kézzel alkotott épületek modelljeit; majd pedig nyilakat kovácsol
– Epperlein, 157. old

814-ben, Nagy Károly halála után Bernard, Itália királya fellázadt Jámbor Lajos ellen - az udvarban ekkor boszorkányüldözés indult azon személyek ellen, akik kapcsolatba hozhatók voltak a lázadással, így pl a már említett Leidrad érsek, valamint Théodulf ellen is. Théodulf börtönbe került, és ott is halt meg, valószínűleg 820-ban. A katolikus egyház szentté avatta, május 1. az emléknapja.

Egyházi tevékenysége[szerkesztés]

Théodulf részt vállalt a Karoling-kor egyik legnagyobb célkitűzésének a megvalósításában, azaz a klasszikus irodalom, valamint a Szentírás minél pontosabb szövegének megállapításában, és átörökítésében. Emiatt szentírási szövegeket gyűjtött össze, hogy összeállítsa a Vulgata helyes szövegét. Emellett 809-ben részt vett az aacheni zsinaton, ahol úgy foglalt állást, hogy a Szentlélek a fiútól is származik - ez volt a Filioque vita egyik középkori állomása. Álláspontját egy, a Szentlélekről szóló költeményben is kifejtette (De spiritu sancto).

Théodulf nevéhez köthető a Libri Carolini, egy 792-ben keletkezett vitairat, mely a Karoling-udvar a Bizánci Császársággal szemben fogalmazott meg. A bizánci udvarban ekkor lángolt a vita a képek tisztelete körül. A képrombolási harc összekapcsolódott a világi hatalom érdekeivel isː a bizánci trónon ülő Eiréné császárnő ugyanis megvakíttatta fiát és maga ült annak trónjára, emiatt érdeke volt, hogy lecsillapodjon a társadalmat megosztó belviszály. 787-ben a II. nikaiai zsinat emiatt a képrombolók ellen hozott határozatokat. A döntés megküldték II. Hadrianus római pápának is, amelynek udvarában azonban hibásan fordították le a görög szöveget, ami miatt az a benyomás keletkezett az olvasókban, hogy a bizánci udvar a képek imádatát rendelte el. Erre válaszul született meg a kora középkori nyugati esztétika egyik legfontosabb állásfoglalásaː

A Frigyláda,mozaik Germigny-des-Prés-ből, 806 körül
III. 27.Mi semmit sem ellenzünk a képeken imádásukon kívül, hiszen a bazilikákban a szentek képeit nem imádás végett, hanem viselt dolgaik emlékezetére és a falak díszítésére engedjük meg, amazok [ti. a képimádók] pedig hiszékenységük majdnem minden reményét a képekbe vetik. Mi tehát a szenteket testükben vagy még inkább testük ereklyéiben vagy ruháikban is tiszteljük, a régi atyák hagyománya szerint. A festők tehát a viselt dolgok történetét valamilyen módon képesek emlékezetbe idézni, azokat a dolgokat azonban, melyeket érzékeinkkel csupán felfogunk és szavakkal közlünk, nem a festők, hanem az írók képesek megragadni és másoknak továbbadva bemutatni.
Marosi Ernő, A középkori művészet történetének olvasókönyve, 18. old

Théodulf számos építkezést kezdeményezettː egyházi épületek mellett kórházakat és iskolákat is alapított. Germigny-des-Prés mellett emelt kápolnájának oratóriuma tükrözi ezt a művészetfelfogástː óvakodik a Szentháromságot, vagy valamely istenalakot ábrázolni, mindössze szimbólumokkal utal az Ó- és az Újszövetség megkötésére.

További művei[szerkesztés]

  • Capitula ad presbyteros parochiae
  • Capitula altera Theodulpho episcopo Aurelianensi adscripta
  • Himnuszok

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Epperlein, 104-105.old, illetve 157. old.

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]