Anianei Szent Benedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Anianei Szent Benedek
Benedikt von Aniane.jpg
Élete
Született 8. század, 750 körül
valószínűleg Languedoc
Elhunyt 9. század, 821 február 12.
Kornelimunster, Aachen mellett
Nemzetiség vizigót
Pályafutása
Fontosabb művei – Liber ex reguliis diversorum Patrum Collectio
Hatottak rá Szent Benedek
A Wikimédia Commons tartalmaz Anianei Szent Benedek témájú médiaállományokat.

Anianei Szent Benedek (750 körül, Witiza néven – 821. február 12., Aachen mellett, Kornelimunster): bencés szerzetes, a nyugati szerzetesség második atyja. Munkásságával hozzájárult az új betűforma, a karoling minuszkula elterjesztéséhez.

Élete és működése[szerkesztés]

Benedek vizigót származású családba született, és eredetileg a Witiza nevet kapta. Életrajzírója, Ardo szerint Aigulfnak, Maguelonne comesének (gróf) a fia volt. Katona volt, majd Kis Pippin és Nagy Károly udvarában is megfordult. 773-ban részt vett Nagy Károly itáliai hadjáratában, ahol majdnem belefulladt a Ticino folyóba, miközben a testvérét próbálta megmenteni. Ennek az élménynek a hatására szerzetes lett a Dijon melletti Saint-Seine monostorban. Szigorú életvitelét látván szerzetestársai felkérték őt az apáti tisztségre, azonban Benedek úgy látta, hogy a laza erkölcsöket lehetetlen megreformálnia, ezért inkább otthagyta a rendet, visszatért a családi birtokára, az aniani patak mellett remeteségbe vonult, de hamarosan itt is szerzetesrendet alapított.

Hosszan vizsgálta a különböző szerzetesrendek reguláit: először Nagy Szent Vazul és Pakhomiosz reguláját követte, de hamarosan rájött, hogy a nyugati embernek inkább Szent Benedek regulája felel meg, emiatt ezt vezette be a szerzetesei körében 787-ben. Alkuin mellett részt vesz az adopcianizmus eretnekségének[1] felszámolásában. Ebből az ügyből kifolyólag Hispániában is megfordult.

Nagy Károly, majd fia, Jámbor Lajos reá bízták a bencés kolostorok megreformálását: először csak Aquitániában, majd egész Galliában, végül az egész birodalomban. Jámbor Lajos ezt elősegítendő, megalapította számára a császári székhely mellett lévő Indenben (ma: Kornelimünster)azt a kolostort, melyet a frank birodalom mintakolostorának szánt. Benedek pályájának csúcsa a 817-es aacheni zsinat volt, melyen a Capitulare Institutum nevű császári dekrétummal elrendelték, hogy a birodalom valamennyi bencés kolostora kövesse a Benedek által kitalált változtatásokat. A rendelet gyakorlatba való átültetése azonban nem sikerült.

Jelentősége[szerkesztés]

Anianei Benedek tevékenysége tükrözi az egyház és az állam közötti megváltozott kapcsolatot. A császárhoz, és általában a világi hatalomhoz való való viszony pápai ideológiáját a Donatio Constantini fejezte ki. Ebből kitűnik, hogy a pápaság mindig is magát tekintette a római császárság örökösének, és mint az Tours-i Gergely életéből és Eugippius Vita Sancti Severini-jéből is látható, a helyi közigazgatás pedig teljesen a klérus kezébe került, mivel eltűnt a világi értelmiség, a beözönlő barbár germán törzseknek pedig nem volt elég írástudó emberük.

A bizánci fegyverektől nem védett, és a longobardok által szorongatott II. István pápa azután megállapodást kötött Kis Pipinnel 751-ben, és a pápaság úgy vélte, hogy ennek részeként a frank uralkodók elfogadták a pápai elképzeléseket a császárság feletti rendelkezésről. Nagy Károly császárrá koronázására is ennek szellemében került sor – Einhard azonban megjegyzi, hogy Nagy Károly nem örült ennek, mivel tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a pápai koronázással a római egyházfő egyben ki is fejezte a világi hatalom feletti szupremácia-igényét.

Amikor az utolsó útján járt ott, más cél is lebegett a szeme előtt. A rómaiak sok sérülést okoztak Leo főpapnak[113], kitolták a szemét és kivágták a nyelvét, így arra kényszerítették, hogy segítséget kérjen a királytól. Rómába ment, hogy az egyházi ügyekben rendet tegyen, amelyek nagyon zavarosak voltak, és ott töltötte az egész telet. Ekkor volt, hogy megkapta az imperator és augustus címeket[114], amitől eleinte annyira idegenkedett, hogy kijelentette, hogy nem tette volna aznap a lábát a templomba, ha előre látta volna a pápa szándékát[115]. Nagy türelemmel viselte a római császárok[116] amiatti féltékenységét, hogy elfogadta ezeket a címeket. Nagyon rosszul viselték ezt a lépést és csak gyakori követjárások és levelek útján, amiket mint testvéreinek címzett nekik sikerült fennhéjázásukat alárendelnie nagyságának, amiben megkérdőjelezhetetlenül magasan felettük állt.
Einhard: Vita Caroli Magni, 28.

A papi nevelést kapott Jámbor Lajos azonban önként behódolt a pápaságnak. Állameszménye egy olyan birodalom volt, mely - Agobard megfogalmazása szerint[2] – nem gótokból, frankokból, longobardokból, hanem keresztényekből áll. Ennek a jámbor lajosi politikának 2 jellemző mozzanata van: egyrészt az Ordinatio Imperii című dokumentum, melyben Lajos kijelenti, hogy a birodalom célja a keresztény lelkek ápolása, és az üdvösség előmozdítása. A másik pedig a Pactum Ludovici, amely azt a gyakorlatot jelentette, hogy a császár nem szólt bele a pápa kiválasztásába, azt a klérus és a római nép választja. Megválasztása után a pápa nem tesz hűségesküt a császárnak, de a császárkoronázás, illetve a császári cím elnyerése a pápától függ.

Benedek reformjai ebbe az egyházszervezési szemléletváltásba illenek. Benedek ki akarta zárni a világi befolyást a kolostorokból, illetve egységesítésre törekedett: ennek keretében ki akarta zárni a világi diákokat a kolostori iskolákból, illetve az apát megválasztását csak a szerzetesekre, illetve a klérusra akarta bízni, valamint missi dominici nevű szerzeteseket küldött ki, hogy ellenőrizzék az egyes kolostorok életvitelét. Érthetően ez kiváltotta a világi nemesség ellenállását, ami Jámbor Lajos elleni lázadásukban, és fiainak trónra léptetésében, és végül a birodalom felosztásában manifesztálódott.

Sokkal sikeresebb volt a Benedek-féle reform az opus dei, azaz az istentisztelet terén: Benedek pontosította a napi zsolozsmák tartalmát és azok megtartásának időpontját. Ezek a reformok eleinte segítettek megszilárdítani a bencések szervezetét, mely majd a Cluny kongregációban éri el csúcspontját - hosszabb távon azonban az egyházi fényűzés meghonosításához vezettek, ami ellen az új, ún. koldulórendek fognak fellépni.

Művei[szerkesztés]

  • Liber ex reguliis diversorum Patrum Collectio
  • Codex regularum monasticarum et canonicarum
  • Epistulae

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az adopcionisták szerint Jézus nem volt Isten fia, csak később lett azzá, mikor az Úr adoptálta
  2. Európa a korai középkorban, 280. old

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]