Ninghszia-Huj Autonóm Terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ninghszia szócikkből átirányítva)
Ninghszia-Huj Autonóm Terület (宁夏回族自治区
Níngxià Huízú Zìzhìqū)
China Ningxia.svg
Rövidítés: 宁/寧
pinjin rövidítés: Níng
Név eredete 宁 Ning — nyugodt, csendes
夏 Hszia — Nyugati Hszia
„Nyugodt Hszia”
Közigazgatás
Ország  Kína
Közigazgatási szint Autonóm terület
Székhely Jincsüan
Prefektúrák (地区) 5
Megyék (县) 21
Járások (乡) 219
A KKP tartományi bizottságának titkára Li Csien-hua
Kormányzó Liu Huj
Terület 66 000 km²,
27. a rangsorban
ISO 3166-2 64
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 89,1 fő/km²
Főbb nemzetiségek han – 62%
huj – 34%
mandzsu – 4%
GDP 2009
GDP 133,47 milliárd CNY,
29. a rangsorban
GDP per fő 21 470 CNY,
18. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Ninghszia-Huj Autonóm Terület weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ninghszia-Huj Autonóm Terület témájú médiaállományokat.

Ninghszia-Huj Autonóm Terület (宁夏), teljes néven Ninghszia-Huj Nemzetiségi Autonóm Terület (egyszerűsített kínai írással: 宁夏回族自治区; hagyományos kínai írással: 寧夏回族自治區; pinjin, hangsúlyjelekkel: Níngxià Huízú Zìzhìqū; Hsziaoercsing írással: نٍ ﺷﯿَا ﺧُﻮِ ذُﻮْ ذِ جِ ﺛُﻮْí) a huj népcsoport által lakott autonóm terület a Kínai Népköztársaságban.

Kína északnyugati részén, az ottani hatalmas löszplatón helyezkedik el, a Sárga-folyó is átszeli. A kínai nagy fal az északkeleti határán fut. Fővárosa Jincsüan.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

Ninghszia vázlatos térképe

A huj kínaiak autonóm területét keleten Senhszi, északon és nyugaton Belső-Mongólia, délen pedig Kanszu tartomány határolja. Területén nyugatról északra átfolyik a Sárga-folyó. Egy másik fontos folyója a Csingsuj Ho, amely délről érkezik a területre és a Sárga-folyóba torkollik.

Ninghszia a nagy kínai löszplató hegyekkel körülvett északi részén fekszik. A terület egészében észak felé lejt, a Sárga-folyó is erre folyik. Északnyugaton a Holan hegység (régebbi nevén Ala-san) zárja le, északkeleti határán kezdődik a Tengri-sivatag, az Ordosz fennsíkon. Legmagasabb pontja 3556 méterrel van a tengerszint felett.[1]

Teljes területének 38%-a dombvidék, 27%-a folyóvölgy, 17%-a sík vidék, 16%-a hegyvidék és 2%-a sivatag. Legértékesebb mezőgazdasági területe a Sárga-folyó völgye, aminek a termékenységét azonban a túlságosan intenzív művelés erősen veszélyezteti.

Éghajlata[szerkesztés]

Yinchuan éghajlati diagramja. A vörös vonal a hőmérséklet évi alakulását, a kék a csapadék mennyiségét jelzi

Ninghszia éghajlata mérsékelt kontinentális, délről (évi 670 milliméter) észak felé (200 milliméter alatt) csökkenő csapadékmennyiséggel.

A terület északi része már közép-ázsiai sztyeppi és sivatagi zónához csatlakozik. A főváros évi 200 milliméteres csapadéka jórészt nyáron esik. A januári átlagos hőmérséklet -9 °C, a júliusi átlag 26 °C körül van, míg a nyári maximumok meghaladhatják a 40 °C-ot.

Bár a Ninghszia nevet nyugodt nyárnak is lehet fordítani, a térséget gyakori viharos szelek jellemzik.

Története[szerkesztés]

A terület történelmére két földrajzi tény gyakorolt nagy hatást: Ninghszia a selyemút mentén, valamint a kínai folyóvölgyek civilizációinak és a közép-ázsiai nomád népek által uralt füves pusztáknak a határvidékén terül el.

A Nyugati Hszia birodalom (zölddel) és szomszédai 1111-ben

Ninghszia területe már az i. e. 3. században, a Csin-dinasztia idején a kínai császárság része lett. A Han-dinasztia majd a Tang-dinasztia idején több város jött létre a térségben. A 11. századra a tibetiekkel rokon tangut törzs itt alapította meg a Nyugati Hszia államot (10381227) (Hszi Hszia-dinasztia), amely a szomszédos Szung-dinasztiával együtt létezett. Az autonóm terület mai neve is a Nyugati Hszia nevére utal.

Dzsingisz kán hajtotta a mongolok uralma alá a 13. század elején.

Ninghszia területe a 20. század 30-as évei második felében, a hosszú menetelés után, a Mao Ce-tung vezette kommunista erők bázisához tartozott. A második kínai–japán háború előestéjén Mao és Csang Kaj-sek ideiglenes békét kötöttek a japánok elleni együttműködés céljával. A kommunista erők ekkor önálló közigazgatást alakítottak ki az úgynevezett Sen-Kan-Ning területen, Senhszi, Kanszu és Ninghszia tartományok határvidékein, Jenan központtal.[2]

Lakossága[szerkesztés]

Kínai viszonylatban a terület ritkán lakott, ezért a betelepülést nem korlátozták. Ennek nyomán a lakosság 1900 és 2000 között egyötödével gyarapodott. Bár az autonóm területet a huj-kínaiak számára hozták létre, ők már kisebbségbe kerültek a lakosságon belül a han-kínaiakhoz képest. A huj nemzetiség tagjai kínaiul beszélnek, de etnikumuk kialakulásában minden bizonnyal közép-ázsiai népcsoportok is szerepet kaptak. Kereskedőként Kína más tartományaiban is megjelentek. Külön nemzetiségként kezelésüket elsősorban a mohamedán vallásukkal kapcsolatos szokásaik indokolják.[3]

Az iszlám mellett a taoizmusnak és a buddhizmusnak nagy hagyományai vannak a térségben.

A 19. század végén még a hui-kínaiak egész Kanszu lakosságának – ahová Ninghszia is tartozott akkoriban – is a 90%-át tették ki. (8,35 millió fő az összesen 9,3 millió lakosból).[4]

A 2000-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 32%-a már városokban élt. A főváros mellett fontos település még északon Sicujsan és Wuzhong, valamint délen Guyuan városa.

Közigazgatás[szerkesztés]

Az autonóm terület öt prefektúrából áll:

Látnivalók[szerkesztés]

Tangut sírhalom a Nyugati Xia idejéből

A fővárostól, Jincsüantól 25 kilométerre nyugatra található a Nyugati Hszia tangut dinasztia temetkezési helye, ahová kilenc uralkodót temettek el. A kísérősírokkal együtt mintegy 70 sír van itt egy 36 négyzetkilométernyi (észak-déli irányban kilenc, kelet-nyugati irányban négy kilométer kiterjedésű) területen. A nyolc azonosítható uralkodói sírkert mindegyikének a területe meghaladja a százezer négyzetmétert. A sírokat mind kirabolták a történelmi időkben, az eredeti felszíni építmények nem maradtak fenn, de a döngölt löszfalak, a jellegzetes, csúcsos, 17-20 méter magas sírhalmok így is lenyűgözőek. A 8. számú sír feltárása során kitűnt, hogy abba egy 49 méteres folyosót építettek, amelynek a vége 25 méterrel van az eredeti térszín alatt.[5])

A fővárostól 73 kilométerre délnyugatra található a Csintunghszia szoros, a Sárga-folyó felső szakaszának vége. A felette lévő 918 kilométeres szakaszon a folyamnak 1600 méteres az esése. A szorosban a 60-as években vízerőmű épült. A víztározó nyugati partfalán áll háromszög alakban a Száznyolc pagoda (Paj Pa Ta). A buddhizmus szent számának megfelelő számban épült paloták a 13. században már álltak, építésük pontos ideje nem ismert.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kínai tartományok hivatalos információs lapja, i. m. 
  2. Braun, i. m. 282. old.
  3. Polonyi Péter, i. m. 529. old.
  4. Meyers Konversationslexikon, Band 4, S. 47 (China, Bevölkerung) und S. 51 (Religionen). Fünfte Auflage, Leipzig/Wien 1897
  5. Polonyi Péter, i. m. 530. old.