Németh Kriszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németh Kriszta
Németh Kriszta.jpg
Életrajzi adatok
Született 1969augusztus 13. (48 éves)
Dunaújváros

Németh Kriszta (Dunaújváros, 1969. augusztus 13. –) színésznő.

Életrajz[szerkesztés]

A helyi Münnich Ferenc Gimnáziumba járt, majd a budapesti RS9 Színházban Lábán Katalin színészképző kurzusát végezte el. Színészi munkái mellett ír, és a Mesemasina aktív közreműködője.

Pályája[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

1994 őszén leszerződött az RS9 Színházhoz, melynek 5 évig volt állandó társulati tagja. A színház akkori, erős vizuális hatásokkal operáló előadásai jellegükben inkább a mozgásszínházak produkcióival mutattak analógiát, de „kőszínházi típusú„ produkciókban is rendszeresen játszott. Mivel az RS9 Színházat nemzetközi viszonylatban gyakorlatilag nagyobb szakmai elismerés övezte, mint itthon, ezért az előadások számos külföldi vendégszereplésében részt vett (Wrocław, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Edinburgh, Portland, Arcata, Biella stb.)

Az öt év társulati tagság után szabadúszóként továbbra is játszott az RS9-ben, ezzel párhuzamosan két évadon át improvizációs gyerekelőadásokkal járta a budapesti óvodákat Csontos Róbert kollégájával (aki jelenleg a pozsonyi Meteorit Színház vezetője).

1998-ban Csontos Róberttel, Lévay Adinával és Bölöni Rékával megalapították a Napszínházat, és bemutatták első, Brecht balladáira készített, improvizációkra épülő kísérleti darabjukat, Az elkárhozott lélek panoptikuma címmel. Eközben vendégként a budapesti Katona József Színházban is játszott, az Yvonne, burgundi hercegnőben, amit 1999-ben Strasbourgban az ottani vendégjátékuk során is bemutattak.

2000-2001-ben szerepelt az Európai Reneszánsz Tisztelőinek társulata Dundo Maroje előadásában, mely bemutatásra került az Esztergomi Várszínházban, a Szentendrei Teátrumban majd a Merlin Színházban is. 2003-ban az Új Színház Stúdiószínpadán vendégként játszott Frank Wedekind műve, A tavasz ébredése feldolgozott változatában, mely Itt a tavasz címmel került műsorra.

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4.[1]

Filmek[szerkesztés]

Szinkron[szerkesztés]

1997-ben kezdett szinkronizálni. Színes, nőies hangját több száz filmben, filmsorozatban, mesefilmben hallhatjuk, de televízióműsorok narrátoraként is feltűnik.

Rádió[szerkesztés]

A 2010-ben alapított (internetes) Intro Rádióban az Introvéna irodalmi magazin készítőjeként dolgozott, valamint a rádió számára hangoskönyveket készített (Máté Angi: Mamó, és Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban című, valamint saját írásából, a Macskamézből). A rádió jelenleg Gittegylet néven képes-hangos kulturális magazin formájában érhető el.

Hangos projektek[szerkesztés]

Az első, kifejezetten okostelefonra és táblagépre készült magyar nyelvű interaktív hangos mesekönyv-szolgáltatás, a Mesemasina egyik hangjaként is hallható 2010 tavasza óta. Saját weboldalán rendszeresen tesz közzé podcastokat saját írásaiból, melyek leginkább a tárca műfajába sorolhatóak.

Fotózás[szerkesztés]

2013 szeptemberétől tagja az UM Collective nevű, elsősorban mobilfotós közösségnek.

Andok Tamással közös projektje a Budapest noir, mely Kondor Vilmos azonos című regényciklusának egyfajta újraértelmezett képi adaptációja. Az anyagból 2014. februárjában nyílt kiállítás.

2015. április végén Óbudai anzikszok címmel nyílt kiállításának anyagával az analóg technika felé fordulva szűkebb életterét, Óbudát mutatja be, hol dokumentarista nyersességgel, hol anziksz-szerű kompozíciókban.

Kiállítások:

– Budapest Noir – Óbudai Platán Könyvtár, 2014

– UM Collective, csoportos kiállítás – Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színház, 2014

– Budapest Noir 2.0 – Dunaújvárosi József Attila Könyvtár, 2014

– Óbudai anzikszok – Óbudai Platán Könyvtár, 2015

– Óbudai anzikszok 2.0 – Csillaghegyi Közösségi Ház, 2015

– Papó háza – ArtBázis Összművészeti Műhely, 2017

– Mobillal másképp – MobilArt Alkotócsoport, csoportos kiállítás – Újpesti Kulturális Központ – Új Galéria, 2017

– XXIII. Alföldi Fotószalon, csoportos kiállítás – Szentesi Művelődési Központ, 2017

Interjúk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2011. augusztus 13-i lekérdezés.

Források[szerkesztés]