Ádám apánk és gyermekei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Néger biblia szócikkből átirányítva)
Ádám apánk és gyermekei
SzerzőRoark Bradford
Nyelvangol
Műfajdráma
Kiadás
KiadóHarper
Kiadás dátuma1928
Sablon • Wikidata • Segítség

Ezzel a címmel adta közzé 1961-ben a budapesti Táncsics Kiadó egy kötetben Roark Bradford amerikai író, humorista két, bibliai történeteket feldolgozó elbeszélésgyűjteményét: a 32 történetet tartalmazó "Ol' Man Adam an' His Chillun"t (Öreg Ádám és gyermekei) a szerző előszava nélkül,[1] valamint a 25 történetet tartalmazó "Ol' KING DAVID an' the Philistine Boys"t (Az öreg Dávid király és a filiszteus legények),[2] amelyeket az amerikai délvidéken élő afroamerikaiak egyik dialektusában és vándorprédikátorainak stílusában írt.

Keletkezése[szerkesztés]

Bradford első bibliai témakörű elbeszéléseit egy amerikai heti folyóiratban helyezte el. "A kiadó csak a hatodik-hetedik folytatást olvasta el és azonnal megszüntette a cikkek közlését. Istenkáromlónak mondta a jeleneteket, amelyekben az ó- és újtestamentum egyes epizódjai oly alakban jelentek meg, ahogy azokat néger iskolásgyermekek fantáziája elképzeli."[3][4] Ezeket az elbeszéléseket a Harper & Brothers kiadó(en) 1928-ban egy gyűjteményes kötetben kiadta.[1]

Stílusa, szemlélete[szerkesztés]

Bradford Úristene egy jóindulatú, bölcs, elnéző és megértő nagyapa, hatalmas élettapasztalattal, jó adag humorérzékkel és józan ésszel megáldva, akit az ember szívesen látott volna gyermekkorában. [5]

Bradford derűs magyarázatai a bibliai eseményekre sokkal egyszerűbbek és emberibbek, mint a hivatalos bibliamagyarázatok. Felfogásukban Jean Effel teremtés-karikatúráira[6][7] ill. Mark Twain paradicsomi naplójára[8] emlékeztetnek. De az olvasó fontos dolgok mellett fog elsiklani, ha nem ismeri a kapcsolódó történeteket bibliai formájukban. Az eredeti kiadást olvasók szembesülnek az afroamerikai nyelvjárás írott formájával is, mert Bradford mindent megtett, hogy visszaadja annak a nyelvnek a hangjait és nyelvtanát, amelyet 1900 körül apja farmján a fekete munkásoktól tanult. Ami a történetek eladásmódját, szemléletét illeti: mindmáig nem tisztázott és nagy kihívást jelentő feladat lenne kideríteni, hogy mi származik az afroamerikai folklórból, mi az öreg prédikátor John Wesley Henning hozzájárulása (akit Bradford kisgyermekkorában rendszeresen hallgatott) és mi Bradford saját ötlete.

"A bibliai történeteket Bradford anakronizmusokkal, a modern amerikai élet alakjaival és realitásával tarkítja. A bűnösöket a sheriff teszi lakat alá, s az amerikai törvénykönyv ismert paragrafusai alapján húzzák rá a vizes lepedőt. Így kerülnek elő a választási törvények faji megkülönböztetést célzó paragrafusai Egyiptomban, a fáraó birodalmában, s a "veszélyes és gyanús egyénekre" vonatkozó cikkelyek a prédikátorokat sújtják."[9]

Bradford anakronizmusai egyrészt mulatságossá teszik a történeteket, másrészt megmutatják vallás-, biblia- és társadalomkritikáját. Nem a vallást mint olyat bírálja, mint Holbach[10][11] és nem a Biblia ellentmondásait és morálját támadja, mint Léo Taxil,[12] G.W.Foote,[13] vagy Mark Twain,[14] hanem a velük való visszaélést kora társadalmában. Pl:

  • Démus a néger: Az Úr meghívja az éppen horgászó Démást az énekkarába, de Démás vonakodik, mert énekelni ugyan mulatságos dolog, de azt nem lehet megenni."Az az én dolgom" – mondja az Úr. "Ha tanítványaim éhesek, kapom magam, nekiülök, csodát teszek, és egy szikla azonnal ennivalóvá változik."[15] Démás tovább vonakodik, mert úgy érzi, nem való a fehér tanítványok közé. "Nos – mondja az Úr –, bizony-bizony mondom néked, Démás néger, tanítványaim közt nincs helye faji megkülönböztetési törvénynek."[16] Aztán ebédidő tájékán az Úr megparancsolta tanítványainak, hogy vegyenek fel egy sziklácskát, s amikor azok elmasíroztak az Úr előtt, az csodát tett a sziklával, és sült csirkévé, sonkává és babbá és minden más ennivalóvá változtatta azt. Amikor Démás sziklájára került a sor, az Úr gondterhelt arccal a következőket mondta:"megmutatom néked, mi az amit tudok csinálni ezzel a sziklával, és mi az, amit nem tudok. Mert ha most azt mondanám néked, hogy semmit sem tudok csinálni vele, azt gondolnád, hogy a faji törvényeket alkalmazom rád. Igyekszem tehát a legjobbakat produkálni, amiket csak tudok."[17] S láss csodát, a szikla egy hideg, kicsi darab kukoricakenyérré változott...
  • Javaslat Pilátus bíróságán: Salomé megtudta, hogy Keresztelő Jánost a rendőrség letartóztatta az ezernégyszázharminchatos törvény negyedik bekezdéses alapján, mint veszedelmes és gyanús egyént. Salomé szeretné kiszabadítani a börtönből. (Ellentétben az eredeti történettel, ahol ezüsttálcán kéri János fejét.) A történet csattanója, amire Bill Cosby is büszke lenne: pontosan akkor, amikor Salome tánca közben vetkőzni kezd, az önuralmát már csaknem elvesztett bíró gyermekei berontanak, hogy "Apuka, mama azt üzeni, hogy az ebéd majdnem kész; azt is üzeni, hogy jó, ha máris jössz, és arcot, kezet mosol, hogy asztalhoz ülhess."[18]
  • Bálám és az ő szamara: Bálám nagyon nem akar háborúba menni, akár mennyire is nógatja az Úr: "Ha odamegyek és megmondom a fehér embereknek, hogyan zúzzák össze az ellenségeiket, nahát, azon nyomban ott látnál lógni engem egy telefonpóznán, és ezt nem az ellenség tenné velem."[19]
  • Bűn:[20]

Színpadi változatok[szerkesztés]

Marc Connelly(en) „The Green Pastures“ (Zöld legelők) című színdarabját, amelyet az Ol' Man Adam adaptációjaként hirdettek meg, 1930 február 26-án mutatták be hatalmas sikerrel a New York-i Mansfield Szinházban(en), ahol 73 héten keresztül folyamatosan műsoron volt és 640-szer játszották. Elnyerte az 1930-as Pulitzer díjat is a dráma kategóriában. Az ezt követő öt évadban az USA 203 városában összesen mintegy 2500 alkalommal játszották, mintegy 3 millió dolláros haszonnal.[21]

Az hogy Roark Bradford neve ma is ismert, s a könyv az USA-ban Bradford 1848-ban bekövetkezett haláláig 30 kiadást ért meg, az nagyrészt annak köszönhető, hogy a darabot az ő könyvének adaptációjaként reklámozták – és tartják számon azóta is.

Angliában háromszor merült fel a darab nyilvános színrevitele, de a Cenzori Hivatal(en) egyszer sem adta meg az engedélyt.

  • Amikor a második világháború után, 1951-ben és 1957-ben, ismét kérték a darab színpadra viteli engedélyét, a Cenzori Hivatal ismét a canterbury érsekhez (Geoffrey Fisher(en)) fordult. A jövőbemutató reformtörekvései miatt sokat támadott érseknek nem voltak vallási aggályai, hanem az afroamerikaiak polgárjogi mozgalmára,[26] valamint az afrikaiak nacionalista érzelmére tekintettel[27] ellenezte az engedélyezést.

A színdarabnak valójában kevés köze van a könyvhöz. Az ötletet, hogy bibliai történeteket az 1920-as évek Amerikájába helyezze át, Connelly régi, híres olasz festők műveiből valamint egy afroamerikai kislány rajzából vette.[28] Bradfordtól csak a konkrét színhely – az amerikai Délvidék –, az ott élő afroamerikaiak által beszélt nyelv és néhány epizódtöredék származik.

Bradford könyve egymástól független rövid történetek (mini drámák) gyűjteménye, mert azok mindegyike szinte kizárólag párbeszédekre (dialógusokra) épül és alig tartalmaz leíró / elbeszélő részleteket. Connellynek meg kellett valósítani az egész estét betöltő színdarabhoz dramaturgiailag szükséges hely- idő- cselekmény egységet.

Bradford társadalom-, vallás- és bibliakritikája nyomokban sem fedezhető fel. A darabot az elvárásoknak megfelelően tömény, kenetteljes jámborság hatja át.

Magyarországon[szerkesztés]

A pozsonyi Prager Könyvkiadó 1937 végén jelentette be, hogy 25 más könyvvel együtt megjelenteti Bradford első gyűjteményét "A fekete Úristen s az izraelita urak" címmel magyarul.[29] A Harmadik Birodalom 1938-as terjeszkedése (Ausztria bekebelezése, Csehszlovákia feldarabolása) ezt meghiúsította.

Az első magyar nyelvű kiadás, amely Bradford mindkét gyűjteményét tartalmazta, végül a Táncsics Kiadónál jelent meg 1961-ben Devecseri Gábor és Majoros István fordításában, Helena Zmatlikova(wd) illusztrációival, valamint – Bradford előszava helyett – a kiadó előszavával. A kritikusok el voltak ragadtatva. Különösen dicsérték a bravúros fordítást és a szerző humorához illeszkedő illusztrációkat. Ellentétben az amerikaiakkal – észrevették Bradford társadalom- és valláskritikáját is.[30][31][32][33] [34][35]

Felmerült az is, hogy a könyv egyes fejezetei kerüljenek bele az iskolai tantervbe is.[36]

1965-ben készült Komornik Ferenc: "Ádámtól Éváig – Vidám Becsületsértési Per" című szindarabja, amelyben Ezsdrás, a Biblia ókori szerzője, pert indít műve kritikusai és kigúnyolói ellen: Karinthy Frigyes, Leo Taxil, Heinrich Heine, Ráth-Végh István, Braniszlav Nusich, Vlagyimir Majakovszkíj, Feleki László, Roark Bradford, Máté György.[37] (Bradfordnak „A Klub“ valamint „Démás a Néger“ miatt , Máté Györgynek pedig az 1960-as évek Magyarországába helyezett "Káin és Ábel" miatt kellett védekeznie. Jean Effelt viszont, akinek rajzai szerepelnek a periratban, a próféta elmulasztotta beidéztetni...)

Conelly szindarabjáról ill. filmjéről (The Green Pastures) sok cikk jelent meg a korabeli magyar sajtóban – de kizárólag külföldi előadások alapján –, mert egyik sem jutott el Magyarországra. A film, amely Fekete mennyország címmel került volna a mozikba, nem kapta meg az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság forgalombahozatali engedélyét,[38] annak ellenére, hogy a filmet befolyásos személyek pártfogolták[39] és a sajtóbeszámolók egybehangzóan dicsérték.[40][41][42]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Bradford 1928
  2. ↑ Bradford 1930
  3. ↑ „A "Zöld pázsit’ eredete.” (fizetős), Pesti Hírlap, 1930. október 10. (Hozzáférés: 2023. március 27.) 
  4. ↑ A folyóirat nem lehetett a New York Times, mint ahogy azt az Arkansas Encyclopedia állítja, mert annak archívuma Bradford egyetlen bibliai tárgyú elbeszélését sem tartalmazza.
  5. ↑ Furcsa, hogy a végtelen számú tulajdonságok között, amelyeket az emberek az Úrnak tulajdonítanak, az utóbbi kettő nem szerepel...Maugham, Somerset. Catalina (angol nyelven). Mandarin, 216f. o. [1948] (1991) 
  6. ↑ Effel 1956 Az ember teremtése
  7. ↑ Effel 1958  A világ teremtése
  8. ↑ Twain 1957  Ádám és èva naplója
  9. ↑ Bradford 1972 a kiadó előszava, 7. o.
  10. ↑ Holbach 1819 A leleplezett kereszténység
  11. ↑ Holbach 1900 Józan ész Isten nélkül
  12. ↑ Taxil 1963 A szórakoztató Biblia
  13. ↑ Foote 1885
  14. ↑ Twain 1996 A Biblia Mark Twain szerint
  15. ↑ Bradford 1972 339 o. Bradford 1928 260 o.:"When my disciples gits hongry, I jest passes a miracle on a rock and turns hit into vittles"
  16. ↑ Bradford 1972 339 o. Bradford 1928 260 o.:"Well", say de Lawd, "verily, verily I say unto you, Nigger Deemus, I ain't got no Jim Crow law 'mongst my disciples."
  17. ↑ Bradford 1972 341 o. Bradford 1928 263 o.:"So I'm jest gonter show you what I kin do wid dat rock and what I can't do wid hit. 'Cause efn I up and tells you I can't do nothin' to hit, you liable to think I'm tryin' to Jim Crow you. So I'm jest gonter do de best I kin wid hit"
  18. ↑ Bradford 1972 319 o. Bradford 1928 257 o.: "Pappy, mamma say dinner is about ready; she say you better come on and wash yo' face and hands and git ready to eat."
  19. ↑ Bradford 1972 149 o. Bradford 1928 186 o.:"Did I go over yonder and tell de white folks how to smite dem enemies, well, the first thing you know I'd be hangin' up on a telephome pole and hit wouldn't be de enemies which done it."
  20. ↑ Bradford 1972 26 o. Bradford 1928 24-25 o.:"Hit'll help balance de boat"
  21. ↑ Bradford 1948 Könyvborító:Pro lepší porozumění upozornujeme čtenáře, že obě knihy Bradfordovy vyšly v Americe asi ve 30 vydáních a byly také zdramatisovány pod názvem „Zelená pastviska“, jež se hrála v prvních pěti sezónách ve 203 městech celkem asi 2500 krát se ziskem okrouhle 3 000 000 $.
  22. ↑ Nicholson 2003  198 o.: There is no more essential irreverence in the Negro preacher's imagining God as smoking a cigar then there is in the author of Genesis making him walk in the garden'. (Nincs nagyobb tiszteletlenség abban, hogy a néger prédikátor Istent szivarozva képzeli el, mint abban, hogy a Teremtés könyvének szerzője ugyanöt az Édenkertben sétáltatja)
  23. ↑ Nicholson 2003  199 o.: Personally I have no hesitation in condemning it as unfit for licence in this country, not only because I consider it unsuitable to British taste and atmosphere, but also because it transgresses the basic rules of censorship in admitting the presence of God to be impersonated on the stage. (Én személy szerint habozás nélkül úgy ítélem, hogy ebben az országban nem engedélyezhető, nemcsak azért, mert nem tartom a brit ízléshez és légkörhöz illőnek, hanem azért is, mert a cenzúra alapvető szabályait sérti meg azzal, hogy megengedi Isten színpadi megszemélyesítését.)
  24. ↑ Nicholson 2003  199 o.: I have read the play with great interest and with real appreciation of it as a study of the mentality of the North Amercian negro [...] If, as you say, it has hitherto been the accepted rule of Censorship that the Deity is not to be represented on the Stage, I cannot but think that it would be very strange and indeed indefensible to make a new beginning by allowing a representation of the Deity as an old gentleman in a white shirt with a white bow tie, a long Prince Albert coat of black alpaca, black trousers and congress gaiters, and smoking a cigar. (A darabot nagy érdeklődéssel olvastam, és igazi elismeréssel tekintettem rá, mint az észak-amerikai néger mentalitás tanulmányára [... ] Ha, mint mondja, eddig az volt a cenzúra elfogadott szabálya, hogy az Istenséget nem szabad a színpadon ábrázolni, akkor nem tudom nem gondolni, hogy nagyon furcsa és valóban tarthatatlan lenne új kezdetet tenni azzal, hogy megengedjük az Istenség ábrázolását, mint egy öreg úriembert fehér ingben, fehér csokornyakkendővel, hosszú, fekete alpakka Albert-herceg stílusú frakkban, fekete nadrágban és [kamásli]ban, aki szivarozik.)
  25. ↑ Nicholson 2003  199 o.: the King thinks you were quite correct in refusing the licence for this play.( a király úgy gondolja, hogy ön helyesen tette, amikor visszautasította a darab engedélyét.)
  26. ↑ Nicholson 2003  200 o.: One of the open sores of the world at present is the position of the negros in the United States. Will they appreciate it if while in the United States their treatment present a grave moral problem they are being represented on the London stage as a primitive race somewhere between the pitiful and the ridiculous. (A világ egyik nyílt sebe jelenleg a négerek helyzete az Egyesült Államokban. Vajon értékelik-e, ha miközben az Egyesült Államokban a velük való bánásmód súlyos erkölcsi problémát jelent, a londoni színpadon primitív fajként ábrázolják őket valahol a szánalmas és a nevetséges között.)
  27. ↑ Nicholson 2003  200 o.: Knowing the temper of African nationalism at the present time I wonder if this play would strike Africans as helpful or would not rather inflame their feelings. When all around negros and Africans are claiming the rights of mature people is not it rather a grave thing to have a play which represents them as a child race? (Ismerve az afrikai nacionalizmus jelenlegi indulatát, azon tűnödöm, hogy az afrikaiak ezt a darabot hasznosnak találnák-e, vagy inkább felszítaná az érzelmeiket. Amikor körülöttünk a négerek és az afrikaiak a felnőtt emberek jogait követelik, nem súlyos dolog-e egy olyan darab, amely őket gyermekfajtaként ábrázolja?)
  28. ↑ „Filmnachrichten: Wie "The Green Pastures" entstand”, Der Tag, 1938. február 15., 9. oldal (Hozzáférés: 2023. március 27.) (német nyelvű) „Freunde hatten mir von einer Italienreise eine Mappe mit den Reproduktionen alter Meister mitgebracht, in denen naturgemäß Sujets aus dem alten und neuen Testament eine große Rolle spielten. Ich mußte unwillkürlich daran denken, wie sich diese Bilder in der Auffassung heutiger Meister ausnehmen würden, wenn ach diese sie in ihrem Zeitgeschmack, also in den Kleidern unserer Gegenwart, malen würden. Ich mußte mir selbst sagen, daß diese Idee ganz absurd sei. Etwa eine Stunde später, als ich das Haus verließ, sah ich das kleine Mädchen unseres Neger-Portiers auf der Stiege sitzen und eifrig etwas in ein Heft zeichnen. Ich blieb bei dem Kind stehen und sah mir sein Gekritzel an. Da war die Arche Noah, das Paradies, Engel und verschiedenes andere aus der Biblischen Geschichte mit unbeholfenem Strichen hingezeichnet. Und alle Figuren waren Neger. Da wurde mir klar, daß jeder primitive Mensch Gott und den Himmel wie seinesgleichen sieht. Aber dann mußte ich mich wieder fragen, ob die Meister der Renaissance, die ihre berühmten Gemälde unter den gleichen Voraussetzungen malten, auch nur primitive Menschen seien. Da erkannte ich, wie wunderbar jede Art des Glaubens ist und wie tief er im Menschen wurzelt. So entstand in mir die Idee zu „Green Pastures".”  (Barátaim egy olaszországi útról hoztak nekem egy mappát régi mesterek reprodukcióival, amelyeken természetesen az Ó- és Újszövetség témái játszottak főszerepet. Nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon hogyan néznének ki ezek a képek a mai mesterek szemében, ha korabeli ízlésükben, azaz mai ruháinkban festenék meg őket. Azt kellett mondanom magamnak, hogy ez az elképzelés teljesen abszurd. Körülbelül egy órával később, amikor kiléptem a házból, láttam, hogy néger portásunk kislánya a lépcsőn ül, és szorgalmasan rajzol valamit egy füzetbe. Megálltam a gyerek mellett, és megnéztem a firkálmányát. Ott volt Noé bárkája, a Paradicsom, angyalok és különböző más dolgok a bibliai történetből, ügyetlen vonásokkal rajzolva. És az összes figura néger volt. Ekkor döbbentem rá, hogy minden primitív ember a magához hasonlónak látja Istent és a mennyországot. De aztán újra fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy vajon a reneszánsz mesterei, akik ugyanilyen körülmények között festették híres festményeiket, szintén csak primitív emberek voltak-e? Akkor döbbentem rá, hogy milyen csodálatos a hit egyáltalán, és hogy milyen mélyen gyökerezik az emberben. Így született meg bennem a "Zöld legelők" ötlete.)
  29. ↑ „MIT HOZ KI az Eugen Prager pozsonyi könyvkiadó 1938-ban?” (fizetős), Brassói Lapok, 1937. december 17. (Hozzáférés: 2023. április 19.) „Mint színes, szép csokor, úgy hat az a könyvjegyzék, melyben egy szlovenszkói magyar könyvkiadó, a pozsonyi Eugen Prager kiadó jelenti be jövő évi programját. Huszonöt színes kép — huszonöt jövendő könyvcím.[…] Fehér bárányfelhőkön pufók néger angyalkák ülnek s távcsövezik a Vörös tenger partján áldogáló »izraelita urakat« — im az amerikai Roark Bradford könynyeztetőn humoros »néger bibliájának, a világsikert aratott »A fekete Úristen s az izraelita urak"-nak cimlapja.” 
  30. ↑ „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI” (fizetős), Népszabadság, 1961. február 18. (Hozzáférés: 2023. április 19.) „Kitűnő szórakozás a könyv olvasása. A szerző apró történetekben a biblia egy-egy szakaszát eleveníti meg a néger vándorprédikátorok modorában — sajátos egyéni humorral fűszerezve. Bibliai alakokról, szentekről szólnak az apró karcolatok. Az ember olvasás közben állandóan hangosan felnevet s gondolatban megjegyzi: nesze neked, jól megkaptad. Persze elsősorban azon kacag, hogy milyen ügyesen sikerült a szerzőnek a bibliatörténetek ürügyén a mai amerikai társadalmat lelepleznie. Mert ugye Izsák és Jákob, Bálám és Sámson, Lóthné és Mózes s társaik szerepelnek a könyvben, de történetüket megtűzdelte Bradford a mai amerikai társadalomra vonatkozó anakronizmusokkal, nehogy valaki véletlenül félreértse a csattanót, így Noé gőzhajóval járja az özönvíz okozta tengert, a bűnöst a seriff dugja lakat alá, s az Úr, a könyv főszereplője, fehér, míg akik szolgálnak neki, négerek. A könyvet Helena Zmatliková illusztrációi teszik még színesebbé, elevenebbé, alkalmazkodva a szerző humorához.” 
  31. ↑ „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI” (fizetős), Köznevelés, 1961. április 6. „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI : Bűbájos könyv. Ha Jean Effel rajzaiban egy pajkos francia képzelete eleveníti meg a bibliai legendákat. Bradford az amerikai néger vándorprédikátorok kedves együgyű átültetésében ismertet meg a földön kedélyes pátriárkaként csavargó jóistennel s az ő néger Mózesével, Nóéával és más teremtményeivel. Ha gazdag emberrel kell példálózni, a hősök nyelve hamarabb botlik Rockefeller, mint Dárius nevére. De azért hamisítatlan bibliai figurák ők: életük szinte minden olyan helyzetre tartogat valami tanulságot, ami egy Amerika déli áramaiban buzgólkodó prédikátort példabeszéd mondására késztet. Így azután a könyv a bibliai legendák alapvetően evilági, földi ihletését is bizonyítja. Ugyanakkor a műnek bizonyos szociológiai és néprajzi érdeme is van, epizódok, szokások és szólások hitelesen tükrözik az amerikai négerek életét. A bravúros fordítás — Devecseri Gábor és Majoros István munkája, a kitűnő ilusztrációkat Helena Zmatliková csehszlovák művész készítette.” 
  32. ↑ „Roark Bradford: Ádám apánk és gyermekei” (fizetős), Népszava, 1961. május 11. „Bizonyára meglepődne az olvasó, ha a Körúton járva, vagy a közértben, ott tolakodna mellette Ábrahám, vagy Putifárné, nem szólva a csőnadrágban hódító Józsefről, vagy a Nap megállító Józsuáról. Utóbbi egy huligán fenyegetőzésére — hogy mindjárt „leken neki egyet” — jasszos természetességgel így válaszol: „Te és ki még?” Maga az Úr ekép’ nyugtázza az udvariasságot egy csődületes színházi ruhatárban: „Koszi szépen”. Roark Bradford, a pompás amerikai író, szoknyában-pantallóban, szürke hétköznapi foglalatoskodásaik közepette ugrasztja elénk a biblia hőseit. Remek humorba oldva gomolyognak-gabalyodnak előttünk az Ótestamentum patinás alakjai. Az író kacagtató abszurdumokban, a biblia fonákságait végletekig kiaknázva, közli velünk „istentelen”, hitetlen, de nagyon is emberi mondanivalóját. A kiváló szatíra Devecseri Gábor és Majoros István ízes fordítása.” 
  33. ↑ B. J.. „Mit olvassunk?” (fizetős), Határőr, 1972. október 18. „A kereszténységet Afrikában, a néger etnikum körében erőszakkal tudták csak ijeszteni a középkoriban, hiszen a primiv, természeti vallású négernek képtelen volt megmagyarázni, hogy az isten és annak fia nem ugyanolyan fekete színű, mint ő. Idővel az egyház kénytelen-keletlen megengedte nekik, hogy Jézust, Máriát és valamennyi ó- és újszövetségi alakot négernek képzeljék, s templomaik képein is így ábrázolhassák őket. Sőt magát a bibliát és a szertartásokat is fokozatosan „módosították” az ő világképük, lelki alkatuk szerint. [...] A tudományos bibliakritika rég bebizonyította: az ótestamentum első része az időszámítás előtti V. században keletkezett, tehát mintegy 7—800 évvel Mózes, vagyis az állítólagos szerző után. Az újtestamentum egy-két emberöltőnyivel később íródott, mint ahogy az apostolok azt állítják. Innen erednek az anakronisztikus tévedéseik is. Az egyszerű amerikai keresztény néger sem tesz egyebet, amikor a szentnek tartott eseményeket és személyeket időben még közelebb hozza s egyúttal a maga baját-baját is elpanaszolja, kritizálja a fennálló társadalmat. Így történt híres zsoltáraik (spirituálék) saját etnikumuk szerinti átköltésével, amelyek az emberek örökbecsű értékeivé váltak. Ugyanazt ígérik a könyv néger bibliai történetei s egyúttal remek szórakozást, sok humort és ritka élményt is.” 
  34. ↑ „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI” (fizetős), Ifju Kommunista, 1961. március 1. (Hozzáférés: 2023. március 12.) „A kitűnő, 1948-ban meghalt, amerikai humorista nevét nálunk még nem ismerték eddig. Könyve különös írás, leginkább talán a néger spirituálékra, bluesokra, vagy vallásos songokra hasonlít. Bibliai történetek ezek: mai amerikai — néger szemmel írt bibliai ószövetségi legendák (Bradford nem volt néger, de a sajátos néger humor és dialektus kiváló ismerője és szakértője.) Naív, vagy profán Bibliának is nevezhetnénk ezeket az írásokat, melyeknek különös báját, humorát az anakronizmus — de ez esetben a szándékos időszerűtlenség — adja. A bibliai történetek csak történetek, de félreérthetetlenül a mai Amerikában játszódnak, ahol a négerek Szolgák az Úr — a fehér ember farmján. „A teljes igazság, a Potifár-botrányról”-ban megtudjuk, hogy Józsefet a „veszedelmes és gyanús egyénekre” vonatkozó ezernégyszázharminchatos törvény negyedik paragrafusa alapján vetik börtönbe. Majd később megértjük, hogy az Úr az aszályos esztendőkben saját üzleti ügyeivel van elfoglalva, hogy a Fáraó király a seriffel tárgyal a „választásokról” és Sámson a filiszteusokra rontott szamár állkapcsával, és „mire feldolgozta az egész mennyiséget, annyi filiszteust rakott kazlakba hogy alig lehetett látni tőlük.” A legendák hangja a néger munkások, proletárok vagányos stílusa (kitűnően adták vissza a fordítók: Devecseri Gábor és Majoros István), kiszólásaik is jellemzően leleplezőek a történetekre. Bradford „Bibliája” hasznos felvilágosító mű (a szó eredeti antiklerikális értelmében) és kitűnő, szellemes szórakozás egyben.” 
  35. ↑ „Roark Bradford: Ádám apánk és gyermekei” (fizetős), Hajdú-Bihari Napló, 1961. március 12., 6. oldal (Hozzáférés: 2023. március 24.) „Az amerikai délvidék neves humoristájának könyve tulajdonképpen: Ádám apánk gyermekei és Az öreg Dávid király és a filiszteus legények című két művének együttes kiadása A kis elbeszélésekből a biblia egy-egy szakasza bontakozik ki a néger vándor prédikátorok stílusában, akiknek fő igyekezetük az volt,hogy lekössék a hallgatók figyelmét. A négerek termékeny képzelőereje átformálja ezeket a bibliai történeteket. Ők a bibliát a maguk természetes eszével magyarázzák. Saját lelkivilágukat, apróbb ballépéseiket, kedvteléseiket plántálják át a bibliai alakokra. Dávid előtt hetvenkedő Góliát például a vadnyugati prérik nagyszájú kocsmahőseinek hű mása. Az átkok, amelyeket szükség esetén az úr és a próféták szórnak, bármely néger folklór gyűjteményben megtalálhatók. A könyvet, Bradford néger „bibliáját” az amerikai négerek életének realitása hatja át. Számos utalást olvashatunk benne arról a sanyarú sorsról, amelyet az amerikai civilizáció juttat osztályrészül a négereknek.” 
  36. ↑ Kohn, Irén. „Olvasásra nevelés szakiskolai biológiaórán”, Köznevelés, 1983. november 18. (Hozzáférés: 2023. április 3.) „Az emberré válás tanításával kapcsolatban illik ismertetni néhány, tőlünk idegen nézetet is. Ezek között, Európa közepén, napjainkban is legélőbb a biblia. Idézzük Mózes I. könyvének 1., 2., 26. és 27. pontját! A tanulók látókörének szélesítése kedvéért, azért, hogy megbizonyosodjanak róla, az ember mindig saját színvonalának, életmódjának megfelelően képzeli a transzcendens dolgokat, érdemes idézni a párhuzamos leírást Roark Bradford Ádám apánk és gyermekei című könyvéből.” 
  37. ↑ Komornik, Ferenc. „Ádámtól Éváig - Vidám Becsületsértési Per” (fizetős), Ifju Kommunista, 1965. november 1., 38-47. oldal (Hozzáférés: 2003. március 20.) 
  38. ↑ „Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság. 259/1936. évi. szám.” (fizetős), Budapesti Közlöny, 1936. augusztus 23. (Hozzáférés: 2023. március 30.) „Az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság 1936. évi augusztus hó 6-tól 12-ig tartott ülésein […] c) az engedélyokirat kiadását megtagadta : 1. „Fekete mennyország“ (The Green Pastures) (Warner-First) hangos mesejáték 10 felvonásban, a Warner First filmgyárban 1935/6. évben készült, 2613 m. hosszú.” 
  39. ↑ Bethlen, Margit. „Zöld legelők, vagy négerek a mennyországban” (fizetős), Budapesti Hírlap, 1932. január 17. (Hozzáférés: 2023. április 6.) „láttam egy darabot, amelyhez hasonló művészi produkcióval ritkán találkoztam, úgy is mint megírás, úgy is mint előadás. Azt mondják, hogy két esztendeig ment egyfolytában Newyorkban, most több hónap óta Csikágóban fut. Amerikai ember írta, de kizárólag négerek játszanak benne, a neve: „Green Pastures“ — „Zöld Legelők". […] Majdnem Isteni káromlás volna, ha nem lenne rajta az abszolút őszinteség és meggyőződés bélyege. Lehetetlen volna ezt mással, mint négerrel előadatni, de így, azokkal az egyik pillanatban áhítattal sugárzó fekete arcokkal, melyek szempillantás alatt széles, gyerekes vigyorgássá idomulnak át, hogy aztán megint tátott szájjal és látható erőlködéssel igyekezzenek a „Lawd" gondjait megosztani, a legbájosabb, meghatóbb és egyben humorosabb dolog, amit valaha életemben láttam. Amikor pedig a végén a „Lawd", belátván, hogy rosszul teremtette meg az emberiséget, önmagával küzdve, szenvedve, kínlódva és végül önmagán diadalmaskodva leküldi nekik fiát, hogy megváltsa őket, ez az előttünk lejátszódó ezerszer hallott és tudott keresztény tanításnak alapköve, valami megrendítően új és hatalmas dráma erejével hat reánk” 
  40. ↑ (1937) „Különfélék” (fizetős). Keresztény Magvetö (4-5 füzet), Kolozsvár 69. „A film a vallás szolgálatában jelszóval egy fontos következménnyel bíró törekvés indult meg és nyer napról-napra erőteljesebb kifejezést. A cél egy élő vallásnak megfilmesítése, úgy, ahogy híveinek lelkivilágában él. „The Green Pastures" a címe az élő ilyen tárgyú filmnek, amely az Amerikában élő, keresztény négerek felfogásában élő vallást jeleníti meg. Az egyszerű, felsőbb iskolázás nélküli „fekete keresztények" vallása jelenik meg, úgy ahogy ők a Bibliában találták és mindennapi életükben él és megnyilvánul. Az Isten-fogalom fejlődése vonul keresztül a cselekmény keretében, az Ó és Új Testamentum történeteinek felhasználásával. A film, az orthodox keresztény egyházak részéről jövő ellenséges bírálat ellenére is, nagy sikert aratott. A világnak szüksége van erre a filmre, volt az egyöntetű megállapítás szabad kereszténység részéről, és mély következményekkel járó jelentőséget tulajdonítanak a filmhez és az eredeti célhoz.” 
  41. ↑ „NÉGER MENNYORSZÁG” (fizetős), Népszava, 1937. január 17. (Hozzáférés: 2023. március 27.) „Úgy látszik a sok giccs között a mozi néha mégis csak nyújt igazi élményeket, is. Londonban most mutatják be a „The Green Pastures" („Zöld rétek") című filmet, amely teljesen különbözik azoktól a filmektől, amelyekkel Hollywood elárasztja a világot […] A néger lélek az, amelyet ez a film megmutat, a déli államok négereinek gyermeki lelke. Nem drámai földolgozásban, hanem egyszerű természetességgel mutatja be a négerek vallási elképzeléseit. […] megőrzi és bemutatja azt a végtelen naivitást és eleven teremtő erőt, amely ebben az elnyomott fajban él.” 
  42. ↑ „Az 1936-os év legjobb filmjei” (fizetős), Pesti Napló, 1936. december 30. (Hozzáférés: 2023. március 31.) „Londonban most készítenek kimutatást 1936 legjobb filmjeiről. Angol vélemény szerint az elmúlófélben lévő év legjobb filmjei a következők voltak: Chaplin: Modern idők; Ziegfeld; Wells, Mi lesz holnap? Reinhardt: Szentivánéji álom és két Pésten még be nem mutatott film: Dodsworth és The Green Pastures.” 

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ádám_apánk_és_gyermekei&oldid=26303554”