Ugrás a tartalomhoz

Moll Elemér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moll Elemér
Feleségével 1935-ben
Feleségével 1935-ben
Született1886. február 24.
Ságh
Elhunyt1955. november 2. (69 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaépítész,
építészeti szakíró
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1908)
SírhelyeHázsongárdi temető (Kertek, 527.)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Moll Elemér témájú médiaállományokat.

A Moll testvérek 1898 körül (fentről lefelé: Melánia, Margit, Elemér, Károly, Gizella, Lajos)

Moll Elemér (Ságh,[2] 1886. február 24.Kolozsvár, 1955. november 2.) magyar építész, építészeti szakíró, Moll Károly orvos testvére.

Életútja, munkássága

[szerkesztés]

Középiskolát Pozsonyban végzett, a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen építészeti oklevelet szerzett (1908). Tanársegéd a középítészeti tanszéken Pecz Samu mellett (1908–1909), majd Kolozsvárt városi mérnök (1909–1919). 1910-ben Budapesten házasságot kötött Doctorics Ilonával.[3] Az impériumváltás után az állami hűségesküt nem tette le, tervező és építő magánvállalatot alapított. Európai körútja során Németországban és Olaszországban végzett tanulmányokat (1938). Újra városi főmérnök 1940-től, a Gazdasági Akadémia előadó tanára.

Mint műépítész számos középületet (Alvernai Ferenc-rendiek temploma, Villanytelep, Sportpark, Konzervatórium, Leánygimnázium, Közvágóhíd), valamint ONCSA-típusházakat, villákat tervezett, s a második világháború befejeztével tevékeny részt vállalt a károkat szenvedett kolozsvári középületek helyrehozásában. Ezekről a munkálatokról 1944-től 1946-ig részletes naplót hagyott hátra. Építkezéseiben eleinte az eklektika s a magyar szecesszió érvényesült, később azonban Bauhaus-elemeket alkalmazott s a korszerű, új építészet úttörője.

1909 körül részt vett a Műegyetem tervezési munkálataiban Pecz Samu mellett.[4]

Szakirodalmi tanulmányaival a Művészeti Szalon (1926) és A Hírnök (1930) hasábjain jelentkezett. Az Ellenzék 1932-es karácsonyi számában a modern építőművészet mellett foglalt állást, szembefordulva az utánzó művészet mesterséges voltával, melyből hiányzik a szükségesség jellege.

További cikkeiben (1933) bemutatta az új építészeti stílust; állást foglalt a vasbeton stílusalkotó lehetőségei mellett, de a laposfedelet csak magasépítkezésnél tartja hasznosnak; a céltalan díszítésekkel szemben kiindulópontnak a hasznosságot tekinti, láthatóvá téve belső kiképzésben is az építészeti szerkezetet.

Egy másik sorozata ugyancsak az Ellenzék hasábjain (1933) Modern lakásművészet c. alatt az építőművész hivatásává teszi, hogy a modern lakóházat intelligensen és művészi leleménnyel egységes organizmusként fogja fel. 1943-ban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kolozsvári osztálya nevében Brutsi Lászlóval, az osztály elnökével együtt mint alelnök nyomtatásban is megjelentetett feliratot intéz a magyar iparügyi miniszterhez "Erdély gazdasági helyzetének korszerűsítése tárgyában", amely ipari, földművelésügyi, erdészeti és népjóléti reformokat sürget, leszögezvén, hogy az erdélyi magyarság kivándorlását csak az erdélyi ipar kifejlesztésével lehet meggátolni.

A Házsongárdi temetőben (Kertek) lévő, Szervátiusz Jenő által alkotott márvány síremléke műemléki védettség alatt áll:CJ-IV-m-B-07839.354.[5]

Társasági tagság

[szerkesztés]

A Barabás Miklós Céh tagja (1943)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés. Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. Online hozzáférés

További információk

[szerkesztés]