Mocsári kígyófű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mocsári kígyófű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Kígyófűfélék (Juncaginaceae)
Nemzetség: Triglochin
Faj: T. palustris
Tudományos név
Triglochin palustris
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mocsári kígyófű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári kígyófű témájú médiaállományokat és Mocsári kígyófű témájú kategóriát.

A mocsári kígyófű (Triglochin palustris) a kígyófűfélék (Juncaginaceae) családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, mocsarakban, lápokon, nedves legelőkön élő mérgező növény.

Megjelenése[szerkesztés]

A mocsári kígyófű 15-30 (50) cm magas lágyszárú, évelő növény. Gyöktörzse rövid, vízszintesen kúszó, belőle 10 cm hosszú és 1 mm vastag tarackok eredhetnek. Szára egyenesen felálló, nem elágazó, tövénél kb 1 mm vastag. Tőlevelei szálasak, 10–25 cm hosszúak és 1–3 mm szélesek, csúcsuk kihegyezett. Hártyás nyelvecskéje rövid, kicsípett csúcsú.

Virágzata hosszú (kb. a szár felét kitevő), kevésvirágú, laza fürt, amelyet 30-nál kevesebb virág alkot. A virágok aprók (2-3 mm-esek), nem feltűnők, lilászöldek. A csésze- és sziromlevelek, valamint a bibék száma 3, a porzóké 6. A bibék vége fehér, pamacsszerű.

Termése 6–10 mm hosszú és 1–1,5 mm széles, szálas-hosszúkás, ékvállú, 3 rekeszű (a részterméskék alulról szétválnak).

Kromoszómaszáma 2n = 24.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon az Északi-középhegységben, a Zempléni-hegységben, a Mátrában, a Gödöllői-dombvidéken, a Dunántúli-középhegységben, a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, a Bakonyalján, a Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön egyaránt vannak állományai.

Lápréteken, forráslápokon, szikes mocsarakban, nedves legelőkön található meg.

A növény 0,2-0,6%-nyi ciánglikozidot tartalmaz. Ha a legelő állatok elfogyasztják, hidrogén-cianid szabadul fel belőle. A mérgezés tünetei: erős szívverés, szapora légzés, bágyadtság, felfúvódás, görcsök.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]