Mexikói földicseresznye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Mexikói földicseresznye
Tomatillo flower.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Physalis
Faj: P. philadelphica
Tudományos név
Physalis philadelphica
Lam.
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mexikói földicseresznye témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikói földicseresznye témájú médiaállományokat és Mexikói földicseresznye témájú kategóriát.

Termései a toulouse-i múzeum gyűjteményében

A mexikói földicseresznye (Physalis philadelphica), spanyolul: tomatillo, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Észak-Amerika déli részén honos. Mexikóban és Közép-Amerikában, valamint Kelet-Afrika hegyvidékein gyakran, Indiában, Kelet-Ázsiában, Ausztráliában és Afrika megfelelő részein ritkábban termesztik. Mexikóban és Guatemalában nagyra becsülik, és évezredek óta termesztik. Két fő fajtája van: a pinponglabda nagyságú, nagy zöld, amit termesztenek és a kisebb méretű (padlizsán)lila, ami Mexikóban vadon szedhető gyomnövény.

A szubtrópusi-trópusi klímájú, napos helyeket és sok tápanyagot tartalmazó talajt kedveli; hűvösebb régiókban egynyáriként nevelhető, mert fagyérzékeny.

Az aztékok a paradicsomot xitomatlnak, a tomatillót pedig miltomatl-nak hívták; az európaiak mindkettőt tomatl-ra rövidítették, és emiatt a két fajt időnként máig összekeverik. A tomatillo Európában sose lett népszerű, de az USA-ban a mexikói bevándorlók nagyon elterjesztették.

Megjelenése[szerkesztés]

A dúsan elágazó, felálló, tövükön fásodó szárú növények magassága elérheti a másfél métert. Elliptikus, hegyes, ferde ékvállú levelei csaknem kopaszak, hullámos szélűek és legfeljebb 6 * 3 cm-esek. A virágok rövid kocsányokon, egyesével nőnek az elágazásokban és a levélhónaljakban. A csésze zöld, ötcimpájú, a legfeljebb 25 mm átmérőjű párta széles cimpái szétterülők, tölcséresek, sárgák, a torokban barna foltokkal.

Termése széles, gömbölyded, kb. 5,5 * 6,5 cm-es bogyó, amit éréséig körülzár a szalmasárga, papírszerű, hosszirányban bordás csésze. A bogyó annyira kitölti a csészeköpenyt, hogy akár szét is szakíthatja. Sima, fényes, kívül némileg ragacsos héja kb. 2 mm vastag, megérve zöld, sárga, kék vagy ibolyaszínű. A pulpa szivacsos, lédús, érett állapotban üveges zöldes vagy halványsárga. Íze savanykás, édes, zamatos, az egreséhez hasonló, és sok lapos, kerekded vagy elliptikus, bézs színű, legfeljebb 3 mm-es magot zár magába.

Felhasználása[szerkesztés]

Az ízletes, C-vitamindús bogyókat zölden vagy éretten szedik; hűvös és száraz helyen, csészeköpenyükben több hónapig tárolhatók. Egyaránt eszik zölden vagy érett állapotban, főzve vagy párolva, zöldségnek vagy lekvárként; a friss, érett bogyókat nyersen is. Salátákhoz is keverik, de fogyasztják grillezve is. Levét üdítőnek isszák.

A tomatillo a mexikói salsa (fűszerszósz) egyik fő alapanyaga (a többi hozzávaló a paradicsom, a chili, a vöröshagyma és a fokhagyma). Van, hogy nyersen aprítják a kész salsába, máskor kevés vízben, fedett serpenyőben 5-7 percig főzik, és ezután adják hozzá az ízesítőket. A salsa fűszerezése területenként változik, de leggyakrabban borssal, szurokfűvel és némi korianderzölddel ízesítik; sült hal-, és húsételekhez használják.

Külső hivatkozások[szerkesztés]