Melitopol

	Melitopol (Мелітополь)
; Melitopol címere	; Melitopol zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Zaporizzsjai terület
Rang	területi jelentőségű város
Alapítás éve	1784
Polgármester	Ivan Fedorov
Irányítószám	272300–272324
Testvértelepülései	Lista Brive-la-Gaillarde; Akademichesky District; Bariszav; Puchavicki rajon; Kėdainiai; Szliven;
	Népesség
Teljes népesség	148 851 fő (2022. jan. 1.)
Népsűrűség	2 997,4 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	38 m
Terület	49,66 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 50′ 56″, k. h. 35° 22′ 03″46.848889°N 35.367500°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 56″, k. h. 35° 22′ 03″46.848889°N 35.367500°E
	Melitopol weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Melitopol témájú médiaállományokat.

Melitopol (ukránul: Мелітополь; oroszul: Мелитополь) város Ukrajna Zaporizzsjai területén. Az ország 34. legnépesebb városa, lakossága körülbelül 150 000 fő volt 2018-ban.

Történelem

A középkorban egy nogaj aul volt a város helyén Kyzyl-Yar néven. 1769 júliusában orosz katonai parancsnokok ott építettek egy erődítményt, és a zaporizzsjai kozákok ott teljesítettek szolgálatot. II. Katalin 1784. február 2-án adott ki egy rendeletet, amellyel létrehozta a Tauriai Kormányzóságot. Grigorij Potemkin, Novorosszija képviselője még abban az évben aláírta a város alapításáról szóló szerződést, és a Molocsna folyó jobb partján kozákok és Szuvorov hadvezér nyugalmazott katonáinak családjai telepedtek le. Többek között a németeket is ösztönözték, hogy telepedjenek le az új tartományban és néhány falu ezen a területen sokáig német nyelvű is volt.

1816-ban a szloboda a Novoalekszandrovka nevet kapta. Népessége az Ukrajna északi tartományaiból és az Oroszországból behurcolt parasztok miatt növekedett. 1842. január 7-én a szlobodát városként ismerték el, és a Molocsna folyó torkolatánál fekvő Melita (görögül: Μέλι - méz) kikötőváros után a Melitopol nevet kapta. A 19. század végére a település egy kereskedelmi központtá fejlődött - volt néhány bank, hitelszervezet és számos nagykereskedés. A város akkori legnagyobb vállalkozásai a vasöntöde és a Klassen testvérek gépgyártó üzeme (1886), a vasúti pályaudvar és a műhelyek voltak.

A város további fejlődése szorosan összefüggött a kereskedelemmel, a vas- és gépiparral, valamint a Krím felé irányuló vasúti közlekedéssel. A huszadik század elején 15 ezer ember élt Melitopolban. A városban akkoriban 30 gyár és 350 üzlet működött. A huszadik század második felében a város gazdasági növekedése erőteljes volt: új gyárak, üzemek és lakótelepek épültek. A városban gyártott ipari termékeket több mint ötven országba exportálták.

Második világháború

1941-ben a Szovjetuniót megtámadta a náci Németország. A város stratégiai jelentőségűvé vált elhelyezkedése miatt. Azonban a Vörös Hadsereg nem állt készen a háborúra, és vissza kellett vonulnia. A német Wehrmacht 1941. október 6-án elfoglalta Melitopolt. Egy héten belül Melitopol teljes megmaradt zsidó lakosságát (2000 férfi, nő és gyermek) a Wehrmacht által aktívan támogatott Einsatzgruppe D meggyilkolta. A németek egy náci börtönt működtettek a városban.^[2]

A Panther–Wotan vonal csatája

A Miusz folyón való áttörés, illetve miután legyőzték a tengelyhatalmakat Donyec-medencében és Taganrogban, a visszavonuló ellenséget üldöző szovjet déli front hadserege 1943. szeptember 22-én a Molocsna folyóhoz érkezett. Ott, a Molocsna folyó medencéjében a német csapatok egy erős, hosszú távú védelmi vonalat építettek ki, amelyet Panther-Wotan-vonalnak neveztek el. Ezen a vonalon dőlt el a Krím félsziget sorsa és a Szovjetunió déli részén folytatott támadó hadműveletek sorsa.

A német védelem négy vonalból állt, amelyeket szilárd páncéltörő árkok és aknák borítottak. A szovjet déli front hadseregének első áttörési kísérlete sikertelen volt. A szovjet parancsnokok úgy döntöttek, hogy előkészítenek egy új hadműveletet: az úgynevezett "Melitopol hadműveletet", amelyet 1943. szeptember 26. és november 5. között sikeresen végre is hajtottak.

A szovjet katonák bátorsága és hősiessége ellenére a harcok sokáig tartottak, mivel a németek újabb tartalékos katonákat vezényeltek oda, hogy megtartsák Melitopolt. Végül többnapos, súlyos utcai harcok után a német ellenállás megtört, és október 23-án a Vörös Hadsereg teljesen ellenőrzése alá vonta a várost.

2022-es orosz–ukrán háború

Február 24-én, a 2022-es ukrajnai orosz invázió során a melitopoli légibázist bombatalálat érte, majd később az orosz erők megtámadták.^[3] Ugyanezen a napon Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette, hogy "az ellenség elindult a megszállt Krímből, és megpróbál Melitopol felé előrenyomulni".

Február 26-án az orosz védelmi minisztérium szerint az orosz erőknek sikerült elfoglalnia a várost.^[4]^[5]

Március 11-én az ukrán külügyminisztérium szerint elrabolták a város polgármesterét, akit ezt követően terrorizmussal vádoltak meg az orosz erők. Ez a Genfi Egyezmények szerint háborús bűnnek minősül.^[6]^[7]

Földrajz

Az Azovi-tenger közelében, a Molocsna folyó partján fekszik.

Népessége

A népesség alakulása 2016 és 2022 között:

Lakosok száma	155 323	154 992	153 112	148 851
	2016	2017	2019	2022

Adatok: Wikidata

Közlekedés

Közúti közlekedés

A városnak két buszpályaudvara van: az újabb távolsági buszpályaudvar és a helyi buszok régebbi állomása. A település az E58-as út és az E105-ös út kereszteződésében fekszik. A melitopoli utak együttes hossza 333 km, amelynek a 70%-a nem felel meg az alapvető követelményeknek.

Vasúti közlekedés

Melitopolon egy nemzetközi jelentőségű villamosított vasútvonal halad keresztül, ezért a melitopoli vasútállomás tranzitállomásként szolgál a Moszkvából a Krímbe és vissza tartó utasok számára. A várost a "Krím kapujának" is nevezik és a Krím félsziget 2014-es annektálása előtt a személyszállító vonatok 80%-a a városon haladt át a félsziget felé.

Légiközlekedés

A város környékén egy repülőtér is található, amelyet azonban nem használnak személyszállításra.

Tömegközlekedés

Az iránytaxik a város tömegközlekedésének egyetlen formája. 34 útvonalon közlekednek. Reggel öttől hajnali fél egyig működnek. Korábban, a Szovjetunió idején az Ikarus, a LiAZ, a LAZ és a PAZ autóbuszai mintegy 15 útvonalon közlekedtek.