Mihail Alekszandrovics Lifsic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Alekszandrovics Lifsic
Lifshitz-4.jpg
Született 1905. július 23.
Melitopol, Ukrajna
Elhunyt 1983. szeptember 28. (78 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Foglalkozása filozófus, esztéta
Iskolái Highest Artistic-Technical Institute
Kitüntetései Vörös Csillag Rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Lifsic témájú médiaállományokat.

Mihail Alekszandrovics Lifsic oroszul: Михаил Александрович Лифшиц, (Melitopol, Ukrajna, 1905. július 23.Moszkva, 1983. szeptember 28.), szovjet marxista filozófus, esztéta, művészetkritikus.

Pályakép[szerkesztés]

Előbb a VHUTEMASZ-ba[1] iratkozott be, majd onnan átment a VHUTEIN-be tanulni (1923).[2] 1929-ben elvi, művészetértelmezési ellentétek (a hagyományok elvetése) miatt szakított mestereivel és a Marx-Engels Intézetben kezdett el dolgozni a művészet marxi szempontú értelmezésén.

Az 1930-as években Moszkvában Lukács György munkatársa volt; jelentős hatással voltak egymásra.

A Lifsic-Lukács kör az Irodalomkritikus (Литературный критик) folyóiratnál tömörült. Csatlakozott a csoporthoz többek között a jelentős író, Platonov is. Fő tevékenységük Marx esztétikai nézeteinek rekonstruálása volt. Lifsic cikkeket írt, többek között Hegelről is. A hivatalos irodalomelmélet tevékenységét hevesen támadta. Egy Platonov kapcsán a folyóiratokban kirobban vita vége az lett, hogy Lifsicet tizenegy évre elhallgattatták.

1941-ben Lifsic önkéntesként került a frontra. Egy alkalommal csapattestének bekerítése miatt megsemmisítette iratait, így a párttagkönyvét is. Az ebből fakadó súlyos veszélyhelyzetből Tvardovszkij közbenjárása mentette meg.

Sztálin halála után 1954-ben a Novij mirben (Новый мир) publikált egy cikket Marietta Saginjan naplója[3] címmel, és újra kitört a botrány. Ennek eredményeképpen ekkor kizárták a pártból.

Ezt követően egy filozófus csoporttal Lukács Az ifjú Hegel c. művének fordításán dolgozott.

Közben cikkeiben gyakran és következetesen bírálta a modernizmust.

1961-ben Tvardovszkij kérésére bírálatot írt Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovics egy napja c. kisregényéről.[4] A cikk nagyban elősegítette, hogy a mű aztán Tvardovszkij lapjában meg is jelenhetett. Ugyanakkor Szolzsenyicin élesen rátámadt Lifsicre, marxista kövületnek titulálva őt. Lifsic azzal vágott vissza, hogy még mindig jobb maradi marxistának, mint a Bourbon restauráció maradi hívének lenni.

Magyarul megjelent[szerkesztés]

(többek közt)
  • Marx és az esztétika. Gondolat, 1966
  • Művészetről, irodalomról. Kossuth, 1966
  • Válogatott esztétikai írások. Kossuth, 1973

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Лифшиц, Михаил Александрович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Felsőfokú Képzőművészeti és Technikai Tanműhelyek
  2. Iparművészeti Főiskola, a Bauhaus szovjet megfelelője.
  3. Дневник Мариэтты Шагинян; Новый мир. 1954. № 2.
  4. Tvardovszkij két ízben (1950—1954 és 1958—1970 között), így az Ivan Gyenyiszovics publikálása idején is a Novij mir főszerkesztője volt.