Mario Del Monaco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mario del Monaco szócikkből átirányítva)
Mario Del Monaco
Az Otello címszerepében
Az Otello címszerepében
Életrajzi adatok
Született 1915. július 17.
Firenze
Elhunyt 1982. október 16. (67 évesen)
Mestre
Pályafutás
Műfajok opera
Hang tenor
Díjak Lenin-rend
Tevékenység énekes
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Del Monaco témájú médiaállományokat.

Mario Del Monaco (Firenze, 1915. július 27.Mestre, 1982. október 16.) világhírű olasz operaénekes, tenor.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pinkertonként, 1940 után
1950 körül
Radamesként, 1952 körül, a Pájero de Fuego spanyol folyóirat 1980. szeptember 29-i címlapján
Otellóként, 1955 körül

Nápolyi apa (Ettore, aki New Yorkban zenekritikákat írt) és szicíliai gyökerekkel rendelkező, firenzei anya, Flora Giachetti gyermeke. Első múzsája édesanyja, remek amatőr szopránénekes volt. Zenetanulását autodidakta hegedűsként kezdte. Már tizenhárom éves korában Massenet Narcisse című kantátáját énekelte. 1935-ben bekerült a római operaiskolába, 1936-ban ösztöndíjat kapott, majd festészetből és szobrászatból diplomát szerzett a pesarói Scuola d'Artén. Cagliban debütált, 1939-ben, a Parasztbecsületben. Első igazi sikere 1940 szilveszterén, a milánói Teatro Pucciniben, a Pillangókisasszonyban volt. 1941 nyarán feleségül vette Rina Fedora Filippinit, akivel még az operaiskolában ismerkedett meg. Két fiuk született: Giancarlo (1943 végén, ma hires operarendező) és Claudio. Nemzetközi hírnevét 1946-ban a veronai Arenában és a londoni Covent Gardenben, a Toscával és a Bajazzókkal alapozta meg. 1947-ben a római operában a Carmenben és a Parsztbecsületben, majd 1949-ben a Scalában, az Andrea Chénier-ben énekelt. 1950-ben lépett fel először a New York-i Metropolitanben, amelynek 1951–59 között társulati tagja volt. Főleg Bizet, Verdi és Puccini operáiban énekelt nagy sikerrel. Moszkvában, 1959-ben Lenin-renddel tüntették ki. Budapesten is többször vendégszerepelt.

Könnyűzenei tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran kirándult a könnyűzenébe is. 1975-ben énekelte hanglemezre világsikert aratott nápolyi dalait Detto Mariano kíséretével. A lemezen hallható még Guido Maria Ferilli Antonella Maggio szövegére írt dala az Un amore così grande. Utóbbit kislemezen is kiadta, akárcsak később Luciano Pavarotti, Alfredo Kraus, Andrea Bocelli, Claudio Villa, Francesco Renga és a Negramaro együttes.

Ezután LP-n rögzítette még: a Via del Giglio 43 (Ferilli - Lo Vecchio), Un mondo senza Dio című Ave Maria-feldolgozást, és az Il mio primo angelo (Detto - Lo Vecchio), később Claudio Villa és más hírességek által is felvett darabokat is.

Repertoárja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Operarepertoárja
Szerep Cím Szerző
Pollione Norma Bellini
Eneas A trójaiak Berlioz
Don José Carmen Bizet
Faust Mefistofele Boito
Giuseppe Hagenbach La Wally Catalani
Maurizio di Sassonia Adriana Lecouvreur Cilea
Chénier André Chénier Giordano
Loris Ipanov Fedora Giordano
Peri Il Guarany Gomes
Canio Bajazzók Leoncavallo
Turiddu Parasztbecsület Mascagni
Enzo Grimaldo Gioconda Ponchielli
Renato des Grieux Manon Lescaut Puccini
Rodolfo Bohémélet Puccini
Mario Cavaradossi Tosca Puccini
Pinkerton Pillangókisasszony Puccini
Dick Johnson A Nyugat lánya Puccini
Luigi A köpeny Puccini
Kalaf Turandot Puccini
Sámson Sámson és Delila Saint-Saens
Ernani Ernani Verdi
Stiffelio Stiffelio Verdi
A mantuai herceg Rigoletto Verdi
Manrico A trubadúr Verdi
Riccardo Az álarcosbál Verdi
Don Alvaro A végzet hatalma Verdi
Radames Aida Verdi
Otello Otello Verdi
Lohengrin Lohengrin Wagner
Siegmund A walkür Wagner
Paolo il bello Francesca da Rimini Zandonai

Elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]