Marcello Venturi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marcello Venturi
Született1925. április 21.
Seravezza, Toszkána,  Olaszország
Elhunyt2008. április 21. (83 évesen)
Molare, Piemont,  Olaszország
Állampolgársága
  • olasz (1925. április 21. – 1946. június 18.)
  • olasz (1946. június 18. – 2008. április 21.)
Nemzetiségeolasz
HázastársaCamilla Salvago Raggi
Foglalkozása
KitüntetéseiPremio Stresa
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Venturi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marcello Venturi (Seravezza, 1925. április 21. – Molare, 2008. április 21.) olasz író és újságíró, a neorealizmus képviselője.

Életrajza[szerkesztés]

Marcello Venturi az 1950-es években

A második világháború idején, mindössze tizennyolc évesen, partizánként aktívan részt vett az olasz ellenállásban, amely aztán első műveinek egyik alaptémája lett, majd novellák szerzője volt.

Irodalmi debütálására 1945-ben került sor Elio Vittorini(wd)[1] Il Politecnico című hetilapjában, Estate che mai dimenticheremo.[2]

1946-ban Italo Calvinóval közösen elnyerte a l'Unità di Genova(wd)[3] újság által meghirdetett díjat, amelyet Enrico Ardù(wd)[4][5] adományozott neki. A díjat az ellenállási környezetben kiadatlan történetek számára tartották fenn. Abból az időszakból származó történeteit 1995-ben gyűjtötte össze a Cinque minuti di tempo című kötet.

Venturi sok éven át váltogatta irodalmi és újságírói tevékenységét, a l'Unità-nál és a Feltrinelli kiadónál(wd) dolgozott, ahol az „Universale Economica” sorozatot irányította.[6] 1957-ben otthagyta állását a L'Unità újságnál, és kilépett a Kommunista Pártból.

Legismertebb regénye a Bandiera bianca a Cefalonia, az egyik első olyan szöveg, amely hű történelmi rekonstrukción és narratív fikción alapulva felhívta a figyelmet Kefalonia, az olasz hadsereg kilencezer fős hadosztálya lemészárlásának esetére[7][8], akik a Jón-szigetek szigetcsoportján éltek, kiirtották, mert az angol-amerikai szövetségesekkel 1943. szeptember 8-án kötött olasz fegyverszünet után nem engedtek a német parancsnak, hogy átadják nekik fegyvereiket. Az elesett olaszok több mint felét a Wehrmacht lelőtte elfogásukat követően. A történet akkoriban teljesen ismeretlen volt a nyilvánosság előtt: csak a néhány túlélő, az áldozatok családjai és a magas katonai körök tudták. Az 1963-ban megjelent regény nemzetközi visszhangot kapott, de Olaszországban a kultúra és a közönség hideg vagy langyos maradt, még akkor is, ha az eladások kielégítőek voltak; ehelyett a Giangiacomo Feltrinelli-féle(wd)[9] kiadó parancsnokságára kikényszerített Gruppo 63 bojkottálta, ahonnan a Nanni Balestrinivel való nézeteltérések és a kommunista milliárdos „castrista” fordulata miatt Venturi távozott. A regényt később más kiadók is kiadták.

Az író megkapta a Viareggio Opera Prima-díjat(wd)[10] a Dalla Sirte a casa mia-ért, és a Nápolyi díjat(wd)[11] az Il padrone dell'agricola-ért. 1980-ban elnyerte a Cento-díjat(wd) a Collefiorito-ért. A Sconfitti sul Campo című könyvével 1982-ben elnyerte a Stresa-díjat(wd) a szépirodalmiért. Regényeinek egy része a toszkán-ligur Appennineken játszódik, egy olyan területen, amely gyermekkora óta ismerős volt számára, mint például az Il giorno e l'ora (De Agostini, 1987); a Gorkij 8 interno 106 című regényt ehelyett Julija Abramovna Dobrovolszkajanak(wd)[12] ajánlják.

1960-tól Camilla Salvago Raggi[13] házastársa volt. Idős korára Monferratoban(wd)[14] élt.[15]

1954 és 1957 között Milánóban élt Anna Maria Ortese(wd)[16] írónővel, az Angelici dolori (1937) szerzőjével.

Marcello Venturi 2008. április 21-én halt meg, 83 évesen.

Művei[szerkesztés]

Regények és elbeszélések[szerkesztés]

  • Dalla Sirte a casa mia, Macchia Editore, 1952. - a cura di Francesco Ferroni, Gammarò Edizioni, 2018.
  • Il treno degli Appennini, Giulio Einaudi Editore, 1956 - I Gettoni, n. 44, Collezione di letteratura diretta da Elio Vittorini.
  • Vacanza tedesca, Collana Scrittori d'oggi, Milano, Feltrinelli, 1959.
  • L'ultimo veliero, Torino, Einaudi, 1962. - ill.ni di Enrico Paolucci, Einaudi, 1966; Palermo, Sellerio, 2007.
  • Bandiera bianca a Cefalonia, Milano, Feltrinelli, 1963. - Garzanti, 1967; Rizzoli, 1972; Introduzione di Sandro Pertini, BUR, 1976; Collana Oscar Classici Moderni, Mondadori, 2001, ISBN 978-88-0449-728-8; introduzione di Francesco De Nicola, Le Mani, 2014.
  • Gli anni e gli inganni, Milano, Feltrinelli, 1965.
  • L'appuntamento, Collana La Scala, Milano, Rizzoli, 1967.
  • Più lontane stazioni, Milano, Rizzoli, 1970.
  • Terra di nessuno, Collana La Scala, Milano, Rizzoli, 1975.
  • Il padrone dell'agricola, Milano, Rizzoli, 1979. - Torino, Lindau, 2018.
  • Collefiorito, Stampatori, 1979.
  • Sconfitti sul campo, Milano, Rizzoli, 1982.
  • Dalla parte sbagliata. Avventure e disavventure tra la tragedia e la farsa di un poverocristo nato con la camicia, Novara, Da Agostini, 1985.
  • Il giorno e l'ora, Novara, De Agostini, 1987.
  • Cinque minuti di tempo, Greco e Greco, 1995.
  • Via Gorki 8 interno 106, SEI, 1996.
  • Tempo supplementare, Torino, Aragno, 2000.
  • Il nemico ritrovato, Torino, Aragno, 2005.
  • All'altezza del cuore, Torino, Aragno, 2008.
  • Un uomo di successo, Napoli, Guida, 1991.
  • Mio nonno e Mussolini, Via del Vento, 2011.

Esszék[szerkesztés]

  • Sdraiati sulla linea. Come si viveva nel PCI di Togliatti, Collezione Le Scie, Milano, Mondadori, 1991.- Lampi di stampa, 2011.

Magyarul megjelent[szerkesztés]

  • Fehér zászló Kefalónia felett (Bandiera bianca a Cefalonia) – Zrínyi, Budapest, 1967 · Fordította: Szabó György · Illusztrálta: Szász Endre
  • Germán vakáció – Európa, Budapest, 1968 · ISSN 0324-2722 · Fordította: Lontay László, Passuth László, Székely Éva · (1 Nem feledjük azt a nyarat, 2 A szegény katona, 3 A hazatérés útja, 4 A fivérek, 5 Valamelyik éjszaka, ha nem leszek álmos, csinálok egy újat, 6 A zöld szemű Malvina, 7 Vonat az Appeninnekben, 8 Germán vakáció, 9 Temetés, 10 Szezonvége, 11 Az utolsó vitorlás, 12 Találkozó a Hitlerjugenddel, 13 Karácsonyest az országúton)
  • Fehér zászló Kefalónia felett / Távolabbi állomások (Bandiera bianca a Cefalonia / Piu lontane stazioni) – Európa, Budapest, 1973 · Fordította: Szabó György, Szabolcsi Éva
  • A senki földje (Terra di nessuno) – Magvető, Budapest, 1983 · ISBN 9632719069 · Fordította: Telegdi Polgár István
  • Virágosdomb (Collefiorito) – Móra, Budapest, 1986 · ISBN 9631144348 · Fordította: Lajos Mari · Illusztrálta: Hegyi Márta
  • Marcello Venturi – Sandra Orienti(wd): Manet festői életműve (L'opera completa di Édouard Manet) – Corvina, Budapest, 1989 · ISBN 9631328112 · Fordította: Sulyok Miklós
  • Júlia, az élő legenda (Via Gorkij 8 interno 106) – K.u.K., Budapest, 2002 · ISBN 9639384372 · Fordította: Réti György

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Elio Vittorini (1908. július 23. – 1966. február 12.) olasz író és regényíró.
  2. ↑ Da Cefalonia a Tiglieto, “Lepisma”, Genova, a. XIII (2008), n. 3, p. 4.
  3. ↑ A l'Unità egy olasz politikai újság volt, amelyet 1924. február 12-én alapított Antonio Gramsci.
  4. ↑ Enrico Ardù (Genova, 1914. június 12. – Róma, 1985. december 16.) olasz partizán és újságíró.
  5. ↑ Venturi, Marcello. Sdraiati sulla linea. Milano, 2011. P. 13-16.
  6. ↑ Da Cefalonia a Tiglieto, "Lepisma", Genova, a. XIII (2008), n. 3, p. 4
  7. ↑ Kefalonia lemészárlása (L'eccidio di Cefalonia) háborús bűn volt, amelyet a német hadsereg egységei követtek el a szigeteken tartózkodó olasz katonák ellen 1943. szeptember 8-án, azon a napon, amikor kihirdették a cassibile-i fegyverszünetet(wd), amely jóváhagyta az Olaszország és az angolok közötti ellenségeskedés beszüntetését. amerikaiak. A jelenlévő katonák többsége az Acqui hadosztály tagja volt, de jelen voltak pénzemberek, karabinierik és a Regia Marina egyes elemei is. Hasonló események történtek Korfun, ahol ugyanazon Acqui hadosztály helyőrsége volt.
  8. ↑ A cassibilei(wd) fegyverszünet (Armistizio di Cassibile) a második világháború egyik epizódja, amellyel Olaszország 1943. szeptember 3-án aláírta a szövetségeseknek a feltétel nélküli megadását. Ez a cselekmény szentesítette Olaszországnak az Adolf Hitler-féle náci Németországgal kötött szövetségből való kilépését, valamint az olasz hadjárat és az ellenállás kezdetét a fasizmus elleni olasz szabadságharcban.
  9. ↑ Giangiacomo Feltrinelli (1926. június 19. – 1972. március 14.) befolyásos olasz kiadó, üzletember és politikai aktivista, aki a második világháború és az olaszországi "ólom évek" közötti időszakban tevékenykedett. Hatalmas könyvtárat alapított elsősorban a nemzetközi munkás- és szocialista mozgalmak történetéhez.
  10. ↑ Premio letterario Viareggio-Rèpaci. [2014. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 15.)
  11. ↑ Premio Napoli di Narrativa 1954-2002. [2020. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 15.)
  12. ↑ 'Julija Abramovna Dobrovolszkaja – szovjet és orosz filológus, fordító, lexikográfus, egyetemi tanár és író.
  13. ↑ Camilla Salvago Raggi (Genova, 1924. március 1. – Novi Ligure, 2022. április 6.) olasz költő, író és műfordító.
  14. ↑ Monferrato Piemont történelmi-földrajzi régiója.
  15. ↑ di GIOVANNI CAPECCHI MARCELLO Venturi si è spento lunedì nella sua a...
  16. ↑ Anna Maria Ortese (Róma, 1914 – Rapallo, 1998) olasz regényíró, esszéíró, újságíró, novellaíró és költő.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marcello Venturi című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marcello_Venturi&oldid=26969258”