Magyar Bibliophil Társaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Társaság 1923-ban használt kiadói jelvénye

A Magyar Bibliophil Társaság egy 1920 és 1949 között működő magyarországi szervezet volt, mely hármas funkciót töltött be: könyvkiadói, kiállításszervező és könyvművészeti versenyrendező tevékenységet folytatott.

Története[szerkesztés]

A Társaság alapító közgyűlését 1920. október 17-én tartotta. Alapítói az alapszabályzatban azt jelölték meg elsődleges céljuknak, hogy előremozdítsák „a művészi szempontból értékes könyvek előállítását, gyűjtését és terjesztését”. Hármas tevékenységi körük már ekkor megfogalmazódott, hiszen a könyvek, folyóiratok és évkönyvek kiadása mellett az előadások és kiállítások szervezése, valamint a pályázatok kiírása is szerepel az alapszabályzatban. A kor két jeles könyvművészét, Tevan Andort és Kner Imrét is igyekeztek megnyerni a Társaságnak, azonban a békéscsabai Tevan – noha formálisan belépett a Társaságba – szinte egyáltalán nem vett részt a szervezet működésében, és egy ideig a gyomai Kner egy is ellenségesen viszonyult a Társasághoz, kemény szavakkal bírálva őket. 1921-ben a következőket írta egy levélben: Hagytam tehát, hadd csinálják nélkülem, de a katalógusban már rémes marhaságokat látok. Nekem igazán nincs szükségem rájuk. Később azonban módosított álláspontján, tagja lett az egyesületnek, még választmányi tisztséget is vállalt, s a Társaság kiadványainak olykor nem csupán elkészítője, hanem mecénása is volt. A Magyar Bibliophil Társaság fénykorát az 1920-as, 1930-as évek fordulóján élte, ekkor jelent meg kiadványaik többsége és ekkor kezdték híres könyvművészeti versenyeiket megrendezni. Az 1930-as években a Társaság hanyatlásnak indult. Sorra léptek ki a tagok, néhányuk az 1937-ben megalakult, ám igen rövid életű szervezetbe, a Magyar Bibliofilek Szövetségébe lépett át, emellett anyagi problémákkal kellett küzdeniük, és ezt csak tetézte a világháború kitörése, amely gyakorlatilag véget vetett a Társaság mindenfajta tevékenységének. 1945 után nagy reményekkel kezdték meg újra a működésüket, azonban miután a nagy tervek közül mindössze egyetlen könyvkiállítást tudtak megvalósítani, a Magyar Bibliophil Társaság 1949-ben feloszlott.

Tevékenységei[szerkesztés]

A Társaság 1930-ban használt kiadói jelvénye

Könyvkiadás[szerkesztés]

A Társaság kiadványait elsősorban a tagok számára jelentette meg, a bibliofil jellegnek megfelelően alacsony példányszámban, sorszámozva azokat, de bizonyos könyvek a könyvpiacra is kikerültek. Ezt részben kényszerűségből tették, mivel különlegesen igényes kiadványaik elkészítése a rendelkezésre állónál nagyobb összeget vett igénybe, s ebből következett az is, hogy gyakran más intézményekkel közösen adtak ki egy-egy könyvet. A Magyar Bibliophil Társaság első kiadványa 1921-ben jelent meg, Petőfi Sándor Czipruslombok Etelke sírjáról című kötetét az Egyetemi Nyomda készítette el négyszáz példányban. Ez a könyv máris kijelölte a követendő irányvonalat: a klasszikus szerzők megjelentetését. Így is történt – a könyvtörténeti szakmunkákat leszámítva –, mindössze három olyan kiadvány jelent meg a Társaság több évtizedes tevékenysége során, amely modern szerző munkája volt. Már az alapszabályzatban is benne foglaltatott, hogy amint lehetősége lesz rá, a Társaság folyóiratot vagy évkönyvet fog megjelentetni. Előbbit az anyagi lehetőségek korlátozott volta nem tette lehetővé, és évkönyvet is mindössze két alkalommal sikerült kiadniuk. Az 1928-ban elkészített első kötet után a másodikat 1929 helyett csupán 1931-ben sikerült kiadni, ez volt a Magyar Bibliophil Társaság utolsó időszaki kiadványa.

Kiállítások[szerkesztés]

A Társaság első magyarországi kiállítását 1921-ben rendezték A XX. század könyvművészete címmel. A kiállításon a modern könyvművészetet kívánták bemutatni, ám az anyag megválasztása igencsak egyoldalúra sikeredett. Ezt bírálta Kner Imre is fentebb idézett szavaival, és maguk a tagok is belátták, ezért 1932-ben megismételték a kiállítást. További hazai rendezvényeik már jóval sikeresebbek voltak, nagyszabású bemutatóik mellett kisebb, úgynevezett kamarakiállításokat is rendeztek. A Magyar Bibliophil Társaság működésének utolsó jelentős eseménye is egy hazai könyvbemutató volt, az 1947-ben megvalósult Szép francia könyv című kiállítás. A Társaság első külföldi kiállítására 1922-ben, Firenzében került sor. Itt rendezték meg ebben az évben a Nemzetközi Könyvkiállítást és Vásárt, és a világháború után ez volt az első alkalom, hogy Magyarországot meghívták egy rangos könyvszakmai rendezvényre. Azonban hiába aratott nagy sikert a Társaság bemutatója Firenzében, mégis szomorú emlék lett a kiállításból, ugyanis számos könyvritkaság elveszett, és sosem került elő. A későbbi külföldi bemutatók már probléma nélkül zajlottak le, különösen az 1927-es lipcsei kiállítás sikerét érdemes kiemelni, melynek anyagát Végh Gyula, Kner Imre és Kozma Lajos állította össze.

Könyvművészeti versenyek[szerkesztés]

A Magyar Bibliophil Társaság 1929-ben rendezte meg története első könyvművészeti versenyét, amelynek keretében az adott évben kiadott könyvek közül az öt legszebb munka díjazására került sor. Az erre vonatkozó indítványt Kner Imre nyújtotta be a Társaság közgyűlése elé, melynek értelmében a pályázatra benevezett könyvek közül a legszebb ötvenet kiállították, és ezek közül választotta meg a Társaság tagjaiból álló zsűri az öt díjazott munkát.

Híres tagjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Pogány György: Bibliofília és könyvművészet. Budapest, Hatágú Síp Alapítvány, 2008. 55-65.

További információk[szerkesztés]