Limburgi egyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Limburgi egyházmegye
Bistum Limburg
(Dioecesis Limburgiensis)
Coat of arms of Diocese of Limburg.png
Elhelyezkedés
Ország Németország
Területi fennhatóság Hessen, Rajna-vidék-Pfalz
FőegyházmegyeKölni
Esperesi körzetek 11
é. sz. 50° 23′ 20″, k. h. 8° 04′ 00″
Statisztikai adatok
Terület6 182 km²
Lakosság
Teljes2 386 000
Egyházmegyéhez tartozók623 956 (26,2%)
Plébániák 135
További jellemzők
Egyház római katolikus
Rítus római rítus
Alapítás ideje 1821. augusztus 16.
Alapító VII. Piusz pápa
Székesegyház Limburgi dóm
Védőszent Szent György
Vezetése
PápaFerenc
Püspök Georg Bätzing
Metropolita Rainer Maria Woelki
Segédpüspök Thomas Löhr
Általános helynök Wolfgang Rösch
Nyugalmazott püspök Franz Kamphaus,
Franz-Peter Tebartz-van Elst,
Gerhard Pieschl
Térkép
Limburgi egyházmegye
Limburgi egyházmegye
Limburgi egyházmegye weboldala
Limburgi egyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Limburgi egyházmegye témájú médiaállományokat.

A Limburgi egyházmegye (latinul: Ddioecesis Limburgensis, németül: Bistum Limburg) egy németországi római katolikus egyházmegye Hessen és Rajna-vidék-Pfalz területén.

Az egyházmegye a kölni érsek alá tartozik, jelenlegi püspöke Georg Bätzing. Székesegyháza a limburgi Szent György-katedrális. Legnagyobb temploma a frankfurti Szent Bertalan-dóm, mely évszázadokig szolgált a német-római császárok koronázó templomaként.

Története[szerkesztés]

A limburgi dóm

Az egyházmegye története a 19. század elejéig nyúlik vissza. VII. Piusz pápa 1821-ben De salute animarum kezdetű bullájával rendezte az egykori Német-római Birodalom területén lévő egyházmegyék sorsát. Ennek értelmében került sor a Limburgi egyházmegye felállítására, melyet ekkor a Freiburgi főegyházmegye alá rendeltek. Az új egyházmegye a Nassaui Hercegség és Frankfurt szabad város püspökségeként működött, területét a Mainzi és a Trieri egyházmegyétől kapta. Limburg első püspöke, Jakob Brand 1827. augusztus 17-én foglalta el székét, ezért gyakran e dátumot tekintik az alapítás idejének. 1929-től a Kölni főegyházmegye szuffragáneusa.

1969-ben Wilhelm Kempf püspök vezeti be az ún. „szinódusi út” rendszerét (synodale Weg), mellyel a laikusokat igyekezett bevonni az egyházmegye kormányzásába. Ennek köszönhetően a hívők a Limburgi egyházmegyében — választott képviselőik útján — példátlan mértékben vehetnek részt az egyházmegyei döntéshozatalban ma is. A 20. század közepétől folyamatos problémát jelent a hívők számának csökkenése, ami miatt már több templomot is bezártak.

Franz-Peter Tebartz-van Elst

2007. november 28-án nevezte ki XVI. Benedek pápa a székeskáptalan választását megerősítve Franz-Peter Tebartz-van Elst münsteri segédpüspököt az egyházmegye új püspökének. Tebartz-van Elst pár éven belül több botrányba is belekeveredett. Egy szegényeket támogató indiai programra első osztályon utazott, amivel rögtön a sajtó kereszttüzébe került, különösen, miután egy rendőrségi nyomozásban tett nyilatkozatában ezt letagadta.[1] Ennél is nagyobb visszhangja volt az új egyházmegyei központ kiépítése körül kialakult helyzetek, melyet még Tebartz-van Elst elődje kezdett építtetni. Az építkezés a püspök saját lakosztályán és kápolnáján túl magába foglalt vendég lakosztályokat, irodákat, konferencia központot, valamint jelentős régészeti és műemlékvédelmi munkák elvégzését is, tervezett költsége Tebartz-van Elst hivatalba lépésekor 5,5 millió euró volt. 2013-ra, a komplexum átadására ez az összeg a hivatalos adatok szerint már közel 10 millió euróra emelkedett. A felmerült visszásságok miatt a német püspöki konferencia valamint a Szentszék is vizsgálatot indított. A vizsgálatok során kiderült, hogy a teljes költség ennek több mint háromszorosára, 31 millió euróra nőtt. Ezt követően Ferenc pápa Rómába rendelte a püspököt, aki nem ismerte el bűnösségét. Azzal védekezett, hogy a döntéseket helynöke, Franz Kaspar hozta, ő maga pedig „sem pénzügyi- sem építészeti szakember”.[2] Az újabb vizsgálatok idejére a pápa felfüggesztette hivatalából. Tebartz-van Elst végül benyújtotta lemondását, melyet 2014. március 26-án a pápa elfogadott. [3] Mindezek jelentős mértékben megtörték a katolikus egyház iránti bizalmat nem csak az egyházmegyében, hanem egész Németországban, melyet jól jelez az egyházból kilépők számának megugrása.[4] 2016. szeptember 26-a óta Georg Bätzing az egyházmegye főpásztora.

Egyházszervezet[szerkesztés]

A Limburgi egyházmegye Hessen északi, északnyugati és Rajna-vidék-Pfalz északkeleti részén, 6 182 km2-en fekszik. Területén közel 625 000 hívő él, mely a lakosság mintegy 26%-a. 11 espereskerületben 135 plébánia működik.

Georg Bätzing

Az egyházmegye püspökei[szerkesztés]

  • Jakob Brand (1827 - 1823)
  • Johann Wilhelm Bausch (1834 - 1840)
  • Peter Joseph Blum (1842 - 1884)
  • Johannes Christian Roos (1885 - 1886)
  • Karl Klein (1886 - 1898)
  • Dominikus (Martin Karl) Willi, O. Cist. (1898 - 1913)
  • Augustinus Kilian (1913 - 1930)
  • Antonius Hilfrich (1930 - 1947)
  • Ferdinand Dirichs (1947 - 1948)
  • Wilhelm Kempf (1949 - 1981)
  • Franz Kamphaus (1982 - 2007)
  • Franz-Peter Tebartz-van Elst (2007 - 2014)
  • Manfred Grothe (2014 - 2016), apostoli kormányzó
  • Georg Bätzing (2016 - )

Szomszédos egyházmegyék[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ezért 2013-ban húszezer euróra büntették. „Húszezer eurós bírság Limburg püspökének”, index.hu, 2013. november 18. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 7.) 
  2. Új utakon az egyházmegye”, nepszava.hu, 2014. július 18. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 7.) 
  3. Elfogadta a pápa a német luxuspüspök lemondását”, hvg.hu, 2014. március 26. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 7.) 
  4. Elmaradt a Bergoglio-effektus?”, nepszava.hu, 2014. augusztus 11. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 7.) 

Források[szerkesztés]