Leovigild nyugati gót király
| Leovigild | |
 | |
| Leovigild tremissise (580–583) | |
| Nyugati gót király | |
| Uralkodási ideje | |
| 569 – 586 | |
| Elődje | Athanagild, I. Liuva |
| Utódja | I. Rekkared |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 519 körül |
| Elhunyt | 586. április 21. (67 évesen) Toledo[1] |
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) | I. Liuva nyugati gót király |
| Házastársa | Goiswintha |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leovigild témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Leovigild, más írásmóddal Liuvigild, Leuvigild, vagy Leogild (519 körül – 586. április 21.) a nyugati gótok hispániai államának királya társkirálya 569-től, királya 573-tól haláláig. Az arianizmus híveként üldözte a katolikusokat. Egyike volt a birodalom legerélyesebb uralkodóinak, aki Spanyolországból kiszorította a görögöket,[2] megfékezte a lázongó főnemességet,[2] és visszaszerezte a királyságnak tekintélyét,[2] A nyugati gótoknak Eurich király által összegyűjtött törvényeit megint érvényre emelte.[2] Amikor fia, Hermenegild, az ariánus hitről letérve, a katolikusokat lázadásra ösztönözte, elfogatta s miután az ariánus hitre visszatérni vonakodott, 585-ben Tarragonában lefejeztette.[2] Élete végén a szvévek fölött aratott diadalt.[2] Ő volt a nyugati gótoknak utolsó ariánus hitű királya.[2]
Uralkodása[szerkesztés]
Leovigild egy évvel testvére, I. Liuva trónra lépése után lett társuralkodó 569-ben, és Hispania Citerior kormányzását kapta meg.[3] Feleségül vette Goisunthát, Athanagild özvegyét[2] 570-ben a Cartagena és Málaga közötti terület ellen vezetett büntetőhadjáratot, 571-ben elfoglalta az erős város Asidoniát, 572-ben Córdobát.
573-ban meghalt Liuva és ezzel Leovigild egyeduralkodó lett Hispániában és Gallia Narbonensisben.[3] Elvesztett feleségétől származó két fiát, Hermenegildet és Rekkaredet társuralkodókká tette.[3] Még ebben az évben meghódította Sabaria tartományt, 574-ben Cantabriát, 575-ben a Galicia-beli Montes Aregensest.[3] 576-ban feldúlta a szvébek határterületeit, 577-ben elfoglalta a Cartagena környékén levő Orospeda területet.[3] Leovigild ezzel nagyjából helyreállította uralmát a korábbi nyugati gót területeken és 578-ban Celtiberiában alapított egy várost – fia neve után Recopolist, valószínűleg a mai Zorita de los Canest – amit szépen kiépíttetett.[3]
579-ben fia, Hermenegild elvette I. Sigebert frank király, Austrasia uralkodója lányát, és megkapta kormányzásra a nyugati gót királyság egy részét.[3] Hermenegild azonban – Goisuntha királyné párthíveire támaszkodva – fellázadt apja ellen Hispalisban (a mai Sevilla), ami súlyos pusztításokhoz vezetett a következő években.[3]
580-ban Leovigild ariánus zsinatot hívott össze, ahol megkönnyítették a katolikus hitről az ariánusra való áttérést.[3] Ezentúl nem volt szükséges megkeresztelkedni, elegendő volt a kézrátétel és áldozás révén való megtisztulás.[3] 581-ben elfoglalta baszkföld egy részét és megalapította Victoriacum – valószínűleg a mai Vitoria – városát.[3]
582-ben Leovigild sereget gyűjtött lázadó fia ellen, és 583-ban megkezdte Hispalis ostromát.[3] Hermenegild segítségére érkezett Miro, a szvébek királya, de meghalt.[3] A szvéb trónon fia, Eborik követte őt.[3] Közben Leovigild kiéheztette és az ostrommal annyira megviselte Hispalist, hogy 584-ben sikerült bevennie, miután fia a bizánciak által ellenőrzött területre menekült.[3] Ezután sorra visszafoglalta a korábban fiához pártolt városokat és Córdobában fiát is elfogjta, akit megfosztva királyságától, Valenciába küldött száműzetésbe.[3]
585-ben Leovigild feldúlta a szvéb királyság területét, azaz Galiciát, elfogta és megfosztta trónjától Audekát – aki papi pályára tért – és a szvébek államát csatolta a Nyugati Gót Királysághoz. Közben Hermenegildet Tarraco-ban (ma Tarragona) megölték.[3] A frankok el akarták foglalni Gallia Narbonensist, ezért sereggel vonultak oda.[3] Leovigild a fiát, Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcok árán sikerült visszavernie a frankokat.[3]
Leovigild a következő évben, 586-ban meghalt,[3] és fia, Rekkared követte őt a trónon.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Leowigild König der Westgoten (568-586) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Leovigild, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas Archiválva 2008. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben 23. évf. 2008. 1. szám) A krónika
| Előző uralkodó: Athanagild |
|
Következő uralkodó: I. Rekkared |
_01.jpg){kind=small}
