Fraser-delfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lagenodelphis szócikkből átirányítva)
Fraser-delfin
Egy kis csapata
Egy kis csapata
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Delphininae
Nem: Lagenodelphis
Fraser, 1956
Faj: L. hosei
Tudományos név
Lagenodelphis hosei
Fraser, 1956
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fraser-delfin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fraser-delfin témájú kategóriát.

A Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Elterjedése nem nagyon ismert. A leggyakoribbnak a trópusi Csendes-óceán keleti felében az Egyenlítő mentén és a Fülöp-szigeteki Bohol-szoros környékén látszik. Az Atlanti-óceánban ritka, csak a Kis-Antillákról és a Mexikói-öbölből ismert. Valószínűleg elterjedt az egész Indiai-óceánon keresztül, de adatok csak Dél-Afrika, Madagaszkár, Srí Lanka és Indonézia környékéről vannak. Előfordul az Egyenlítőtől északra egészen Tajvanig és Japánig, kis számban megtalálható Ausztrália partjainál is. A Franciaországnál partra vetődött példányok valószínűleg elkóboroltak. Feltehetően gyakoribb állat mint az a kevés adatokból következtethető. A part menti vizekben ritkán látható, kivéve az óceáni szigetek környékét vagy ahol keskeny a kontinentális perem.

Megjelenése[szerkesztés]

A Fraser-delfin tetemét már 1895-ben megtalálták a malajziai Sarawakban, de a tudományos fajleírás csak 1956-ban készült el, és az 1970-es évek elejéig nem láttak eleven állatot. Azóta számos esetben megfigyelték már a tengeren, és nem tűnik olyan ritkának mint, korábban hitték, de azért még mindig eléggé keveset tudunk róla. Kinézetében átmenetet képez a Lagenorhynchus és a delphinus fajok között, erre utal a Lagenodelphis név is. Némely példány, főként a hímek, nagyon feltűnően sötét csíkosak az oldalukon, a csíkok szélessége és erőssége valószínűleg az életkorral fokozódik. Némileg összetéveszthető a csíkos delfinnel, bár a Fraser-delfin arcorra rövidebb, hátúszója és mellúszói kisebbek és eltérő a testének a csíkozása. Ismeretlen mennyiségben fulladnak meg a nyílt tengereken a húzóhálókban és más halászati módszerek kapcsán, sőt, néhol közvetlenül vadásznak is rá.

Hátúszó elhelyezkedése: Középen.

Újszülött tömege: Kb. 19 kg.

Felnőtt tömege: Kb. 160–210 kg.

Újszülött mérete: Kb. 1 m.

Felnőtt mérete: 2-2,6 m.

Életmód[szerkesztés]

Tápláléka halakból, kalmáromból vagy polipokból, világító krillekből vagy egyéb rákokból áll. A gyomortartalom-vizsgálatok arra utalnak, hogy a Fraser-delfin mélyre merül, 200–500 m mélységben jár zsákmány után. Gyakran látható más, nyílt tengeri cetekkel közös iskolákban, pl. fehérajkú kardszárnyúdelfinnel, kis kardszárnyúdelfinnel, ámbráscetekkel, pettyes delfinnel és csíkos delfinnel. Úszása rendkívül dinamikus, amikor a felszínre jön levegőért, gyakran nagy fröccsenéssel el is hagyja a vizet. Ugrásai többnyire nem játékosak és látványosak. Élőhelyeinek nagy részé fél a csónakoktól és csoportjai általában szoros alakulatban gyorsan elúsznak a közelből, maguk után tajtékzó habokat hagyva. A Fülöp-szigeteknél és Dél-Afrika natali pontjainál olykor a csónakok orrvizében és mellettük úsznak. Átlagos csoportméret 100-500 példányból áll, ritkább esetekben 4-1000 egyedből, gyakran keveredik más fajokkal.

Források[szerkesztés]