Fraser-delfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fraser-delfin
Frazer´s dolphin group.jpg
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Nem: Lagenodelphis
(Fraser, 1956)
Faj: L. hosei
Tudományos név
Lagenodelphis hosei
Fraser, 1956
Elterjedés
Cetacea range map Fraser'sDolphin.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fraser-delfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fraser-delfin témájú kategóriát.

A Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedése nem nagyon ismert. A leggyakoribbnak a trópusi Csendes-óceán keleti felében az Egyenlítő mentén és a Fülöp-szigeteki Bohol-szoros környékén látszik. Az Atlanti-óceánban ritka, csak a Kis-Antillákról és a Mexikói-öbölből ismert. Valószínűleg elterjedt az egész Indiai-óceánon keresztül, de adatok csak Dél-Afrika, Madagaszkár, Srí Lanka és Indonézia környékéről vannak. Előfordul az Egyenlítőtől északra egészen Tajvanig és Japánig, kis számban megtalálható Ausztrália partjainál is. A Franciaországnál partrávetődött példányok valószínűleg elkóboroltak. Feltehetően gyakoribb állat mint az a kevés adatokból következtethető. A part menti vizekben ritkán látható, kivéve az óceáni szigetek környékét vagy ahol keskeny a kontinentális perem.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fraser-delfin tetemét már 1895-ben megtalálták a malajziai Sarawakban, de a tudományos fajleírás csak 1956-ban készült el, és az 1970-es évek elejéig nem láttak eleven állatot. Azóta számos esetben megfigyelték már a tengeren, és nem tűnik olyan ritkának mint, korábban hitték, de azért még mindig eléggé keveset tudunk róla. Kinézetében átmenetet képez a Lagenorhynchus és a delphinus fajok között, erre utal a Lagenodelphis név is. Némely példány, főként a hímek, nagyon feltűnően sötét csíkosak az oldalukon, a csíkok szélessége és erőssége valószínűleg az életkorral fokozódik. Némileg összetéveszthető a csíkos delfinnel, bár a Fraser-delfin arcorra rövidebb, hátúszója és mellúszói kisebbek és eltérő a testének a csíkozása. Ismeretlen mennyiségben fulladnak meg a nyílt tengereken a húzóhálókban és más halászati módszerek kapcsán, sőt, néhol közvetlenül vadásznak is rá.

Hátúszó elhelyezkedése: Középen.

Újszülött tömege: Kb. 19 kg.

Fenőtt tömege: Kb. 160-210 kg.

Újszülött mérete: Kb. 1 m.

Felnőtt mérete: 2-2,6 m.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka halakból, kalmáromból vagy polipokból, világító krillekből vagy egyéb rákokból áll. A gyomortartalom-vizsgálatok arra utalnak, hogy a Fraser-delfin mélyre merül, 200-500 m mélységben jár zsákmány után. Gyakran látható más, nyílt tengeri cetekkel közös iskolákban, pl. fehérajkú kardszárnyúdelfinnel, kis kardszárnyúdelfinnel, ámbráscetekkel, pettyes delfinnel és csíkos delfinnel. Úszása rendkívül dinamikus, amikor a felszínre jön levegőért, gyakran nagy fröccsenéssel el is hagyja a vizet. Ugrásai többnyire nem játékosak és látványosak. Élőhelyeinek nagy részé fél a csónakoktól és csoportjai általában szoros alakulatban gyorsan elúsznak a közelből, maguk után tajtékzó habokat hagyva. A Fülöp-szigeteknél és Dél-Afrika natali pontjainál olykor a csónakok orrvizében és mellettük úsznak. Átlagos csoportméret 100-500 példányból áll, ritkább esetekben 4-1000 egyedből, gyakran keveredik más fajokkal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]