Ugrás a tartalomhoz

Kozma Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozma Endre
Kozma Endre AJS -ével verseny közben
Kozma Endre AJS -ével verseny közben
Életrajzi adatai
BeceneveA svábhegyi srác
Született1909. december 31.
Budapest
Elhunyt1942. április 26. (32 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Pályafutása
KategóriaMagyar Tourist Trophy, 24 órás Frontharcos Túraút, 6 napos Trial Terepverseny, európai nagydíj, és svéd nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozma Endre témájú médiaállományokat.

Kozma Endre (Budapest, 1909. december 31. - Budapest, 1942. április 26.) A magyarországi autó-motorsport hőskorának legeredményesebb motorversenyzője volt.

Élete

[szerkesztés]

Gyermekkora

[szerkesztés]

Svábhegyen nőtt fel, ahol gyermekkorától közelről követhette a motorsport fejlődését, nagyjainkat, a hozzánk látogató külföldi versenyzőket. 1920-tól a sváb-hegyi versenyek, majd 1924-től a Magyar TT-k a házuk előtt zajlottak.
1928 elején vásárolta az első motorját, egy 500-as, oldalt szelepelt Matchlesst.

A versenyzés kezdete

[szerkesztés]

1929. április 14-én állt először starthoz a TTC túraversenyén. Technikai hiba miatt feladta a versenyt.
A kezdeti sikertelenség nem szegte kedvét. Egy felülszelepelt 500-as Matchlessre cserélte motorját, és ezzel indult a VI. Magyar TT startjánál az 500-asok között. Négy gyertyacseréje és fékproblémái miatt nem tudta teljesíteni az előírt időt, de a távot végigfutotta, és mint egyedüli magyar ért célba osztályában.
Következő alkalommal Kecskeméten indul a pünkösdi kétnapos versenyen, ahol három fő számban másodikként végzett.
Szeptember 29-én a X. Sváb-hegyi versenyen alig egy másodperccel Balázs László mögött a második helyen végzett.
Október 6-án a MAC IV. János-hegyi versenyén Balázs László csak új útvonalrekorddal tudott győzni Kozma Endre előtt, aki szintén a régi rekordon belül futott be a célba.

Az első igazi siker

[szerkesztés]

Az 1930-as szezont a BSE Téli Versenye nyitotta meg, amin Kozma első aranyérmét nyerte.

A baleset

[szerkesztés]

A II. Magyar GP-t újból a Városligetben rendezték nemzetközi részvétellel. Kozma Endrének ígért új AJS nem érkezett meg, azért egy öreg AJS-sel állt rajthoz, és a Közlekedési Múzeum előtti hosszú jobbkanyarban bukott. A magas járdaszegélynek csapódott és négy csigolyája megrepedt.
Sérülései miatt nem tudott eleget tenni az Angol TT-re való meghívásnak. Németországban kezeltette magát. Ettől kezdve élete végéig még járni is csak egy speciális, fűzős gerinctámasztékkal tudott.

Újra a rajtnál

[szerkesztés]

Szeptember 21-én a Svábhegyen jelent meg újból a startnál, első versenymotorjával, a Matchless-szel. Harmadik lett.
1931.április 5-én a III. Magyar GP-n az új királyláncos 500-as AJS-ével 5. lett gyertyacsere miatt.
Május 17-én a VIII. és egyben az utolsó TT-n a rajtnál beragadt a "beköpött" gyertya miatt. A gyertyacserét követően azonban új útvonalrekorddal nyerte és 28(!) másodperccel javította az előző megdönthetetlennek hitt körrekordot.
Ezek után a Gugger-hegyi, és a III. Hármashatár-hegyi versenyt is megnyerte.

A győzelmi sorozat

[szerkesztés]

Az év rossz előjellel indult: ellopták az AJS-t. A Magyar Királyi Rendőrség azonban átfestve, törötten megtalálta. A Sopronban megrendezett IV. Magyar GP-n 500-as Rudge gépén indult, és a megnyerte a kategóriáját, mint a GP egyetlen magyar bajnoka.
A KMAC (Királyi Magyar Automobil Club) Kecskeméten rendezett Nemzeti Nagy Díját is megnyerte.
A VII. Gugger-hegyi versenyen két számban is diadalmaskodott: az 500-as Rudge nyergében új útvonalrekorddal, és az ezresek között az 500-as AJS-szel. Így a második bajnoki címét vihette haza.

Mint újdonsült BSE-tag indult a Téli Versenyen, a Reznicsek és a Frontharcos Túraversenyeken hol az AJS, hol a Rudge, majd egy 250-es Puch nyergében.
Az Osztrák-Magyar válogatott kupamérközés a KMAC rendezésében Sopronban került sor. Az idősebb, és toldott-foldott gépekkel felálló magyarok szép győzelmet arattak Kozma Bandival az élen.
Augusztus elsején a Lengyel TT-re Sziléziába utazott. A Balaton körüli Futárversenyt az új 500-as Puchhal nyerte. Október elején a Guggeren két győzelemmel zárta az idényt.

Januárban felröppent a hír: Kozma Endrének új, speciális versenygépet készít a Puch gyár. Április végén Reznicsek Túraverseny a Puch motorok győzelmi sorozatát hozta, Kozmával az élen.
Azonban Októberben a Hármashatár-hegyen a hazánkba látogató németek modernebb, jobb motorjaikkal minden számban elvitték az első helyeket.

Májusban egy új Steyr 100-as autó kormánya mögött három nagy túraversenyt nyert meg.
Szeptemberben visszanyergelt motorra: a Bajor Hatnapos verseny csapatában már egy 500-as Zündappal versenyzett. Viszont egy angollal való ütközés miatt feladta a küzdelmet.
Októberben az első dobogókői hegyi versenyen 600-as NSU-jával több mint 12 másodperces előnnyel győzött egy BMW 750 előtt.
A hármashatár-hegyi futam után 26 évesen ötödik bajnoki serlegét tehette a vitrinjébe.

Újra autóval

[szerkesztés]

1936. január 25-én induló monte-carlói autós csillagtúra kis kategóriájába is benevezett Martinek Istvánnal. 1100-as Fiat Balillájával álltak rajthoz, és Kozma vezetésével a győzelmet is megszerezték.
Ungyanezzel a Balillával indult a KAC vándordíjas Reznicsek Túraversenyen, ahol szerencsés balesetet szenvedett.
Az Adler gyár egy kétüléses sportmodellt bocsátott a rendelkezésére a Frontharcos Túraútra, ahol első helyen végzett az 1100-asok között. Az első magyar autós GP előtt egy héttel Kecskeméten a "Grand Pix de Bugac"-on versenykocsik között szerepelt a Balillával.

Vissza motorra

[szerkesztés]

1936-os Schwarzwaldban rendezett Hatnaposon Zündappal bronzérmet nyert, itthon NSU-val a Hármashatár-hegyi versenyt megnyerte.
1937-es szezont a németországi Eilenride versenyén kezdte, de technikai hiba miatt kiállni kényszerült.

BMW-s évek

[szerkesztés]

Innentől kezdve BMW-vel versenyzett. Kezdetben egy széria R5-sel. Ezt hajtotta az V. Magyar GP-n is, ahol a második lett. Továbbra is verhetetlen volt a túraversenyeken, sőt a hátralévő körversenyen sem talált legyőzőre.
Októberben a dobogókői hegyi versenyen az 500-asok között hármas BMW győzelem született, Kozma Endrével az élen.
A háborúra készülő Európában sokasodtak a katonai jellegű túra és terepversenyek. A 24 órás Frontharcos Túraversenyt, és a Delmár Walter Jubileumi Túraversenyt is megnyerte.
A civil motorversenyként megrendezett 1938-as balatonföldvári viadalon is diadalmaskodni tudott. Ebben az idényben a hazai versenyeken Kozma Endre fölénye már vitathatatlan.
1939 májusában a BMW gyár egyetlen külföldiként meghívta próbaversenyre a hockenheimi pályára. Sorra futotta a legjobb köridőket, egyedül a pályát jól ismerő Karl Gall volt jobb nála. Ennek ellenére, mivel nem volt német állampolgár, nem lehetett a gyári csapat tagja. Viszont kapott egy BMW R51-es sportmodellt.
Ezzel júniusban az Európa-bajnoki futamon a Belga Gp-n a gyári versenyzők mögött a hatodik lett, majd a Svéd Gp-n ötödik. Ezzel az ötödik hellyel ő szerezte a magyar motorsport első EB pontjait.
1939-ben a háború miatt a kilenc versenyből álló Európa-bajnokságot hét futamra rövidítették. Azért a FIM kiosztotta a helyezéseket, és Kozma Endre a hetedik lett.
Augusztusban a németországi Hatnapost is megnyerte.
1940-ben az első tihanyi körversenyt 500-as futamát mind terep, mind gyorsasági kategóriában is megnyerte. E kettős győzelme volt egyben az utolsó versenye is.

1939 őszétől terep-motorozni tanította a fiatalságot Rákoson, Veresegyházon illetve a Kis-Sváb-hegy oldalában. Ezek voltak a híres KTT-k (Kozma Terepezni Tanít vagy Kedélyes Terep Torna). Ezeken az edzéseken, versenyeken nőtt fel a motorversenyzők következő nemzedéke.

A végzetes baleset

[szerkesztés]

Magyarország többszörös motorkerékpár- és egyszeres autóbajnoka 1942. április 26-án motorkerékpár-balesetben halt meg. Közúti motorbalesetben szenvedett halálos sérülést. Egy elé kiszaladó kutyát akart kikerülni és olyan szerencsétlenül esett, hogy fejét beverte a járdaszegélybe. A kutya megmenekült. A Farkasréti temetőben található 11/1-1-11/12 sírhely az ő örök nyughelye 1942. május 7-e óta.

Sírja a Farkasréti temetőben (11/1-1-11/12) Alkotó: Varga Zoltán, 2012

Emléke

[szerkesztés]

A háború előtti időszak nagy magyar sportolóiról és nemzetközi szinten is nyilvántartott sikereikről a ma közvéleménye nem sokat tud. Az akkori sportvezetés a korábbi időszak eredményeit a „Horthy-fiúk passziójának” minősítette, és feledésre ítélte. Sikerrel. A magyar autó-motorsport hőskora nagyrészt tényleg feledésbe merült.

2009-ben Dabas Város és a Fóti Motorbarátok Köre szervezésében került sor a " 75 éves a Gyóni Beton" rendezvényre. Ekkor az útszakasz 1937-es átadására, az ottani sebességi világrekordokra és a pályán halálos balesetet szenvedő motorversenyzőre, Eric Fernihough-ra emlékeztek. A rendezvény sikerén felbuzdulva három magánszemély és a Fóti Motorbarátok Köre létrehozta a Kozma Endre Emlékbizottságot. Céljuk a versenyző és a "hőskor" emlékének ápolása.

Eredményei

[szerkesztés]

Motorral

Évszám Eredmény
1931 Magyar Tourist Trophy győztese
1931, 1932, 1933, 1934, 1937,1938 Magyar bajnok
1936, 1938 24 órás Frontharcos Túraút győztese
1936 Dabas-Gyón, 169,04 km/h rekordsebesség
1939 6 napos Trial Terepverseny győztese
1939 belga nagydíj VI. és svéd nagydíj V. hely

Autóval

Évszám Eredmény
1935 Magyar bajnok
1936 Monte Carlo Rallye győztese

Márkák és típusok Kozma Endre életéből

[szerkesztés]

Kerékpár: kétsebességes Puch (5 évesen tanult meg kerékpározni)

Szóló motorkerékpárok

Évszám Típus
ezen tanult meg motorozni Ariel
1928, 1929 Matchless 500cc, Oldalt szelepelt
1929, 1930 Matchless 500cc, Felül szelepelt
1930, 1931, 1932, 1933 AJS 500cc
1932, 1933, 1934, 1937 Rudge 500cc
1933 Puch 250cc
1933, 1934 Puch 500cc
1935, 1936 Zündapp 500cc
1935, 1936 NSU 600cc
1937, 1938 BMW R 5
1939, 1940, 1941 BMW R 51
1942 Puch 125cc (Ezzel szenvedett halálos balesetet.)

Autók

Évszám Típus
1935, 1936 Fiat Balilla 1100cc
1935 Steyer 100
1936 Adler 1100 Sport

Források

[szerkesztés]
  • Burányi Gyula: A svábhegyi srác (Veterán Autó és Motor, Budapest, 2002. május.)
  • Valentyik Ferenc: Egekbe törő tempó, istenkísértő gyorsaság. A hazai autó-motorsport hőskorának gyóni fejezete 1934–1938; Dabas, Pressman Bt., 2009
  • Kozma Ottó–Temesváry György–Valentyik Ferenc: A győzelem a fontos. Kozma Endre (1909-1942); Antológia, Lakitelek, 2012