Kovács Gábor (bankár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kovács Gábor
Született 1957január 2. (61 éves)
Orosháza, magyar
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása bankár, üzletember, műgyűjtő, filantróp
Iskolái Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (Moszkva)
Díjak Summa Artium Díj a "Kortárs művészetért" (2005)
Kitüntetései a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005) 1

Kovács Gábor weboldala

Kovács Gábor (Orosháza, 1957. január 2. –) magyar bankár, üzletember, műgyűjtő és filantróp, a KOGART alapítója.

Életpályája[szerkesztés]

A moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Főiskoláján 1975-1980 között folytatott tanulmányai végeztével nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakon szerzett oklevelet. 1980-tól a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, ahol később Fekete János munkatársa volt. 1985-től a budapesti Citibank első ügyvezető igazgatója volt, 1989-től 1991-ig pedig a londoni Citibank alelnöke. 1991-ben Magyarországra visszatérve megalapította a Bankár Kft.-t, amelynek ügyvezető igazgatója, majd a cég részvénytársasággá alakulása után elnök-vezérigazgatója lett.

1998-ban megnyitja Magyarország első magánkórházát a Telki Kórházat. Befektetőként felismeri, hogy a hazai orvos- és ápolóképzés tudásbázisán van helye egy szolgáltatásaiban ezt képviselő magánintézménynek.

2003. november 8-án 3 milliárd forintos alaptőkével megalapította a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt, 2004. április 20-án megnyitotta a KOGART Házat.

2004-ben megvásárolta, majd a teljes körű rekonstrukciót követően 2010-ben új rendeltetéssel nyitotta meg a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostort melynek 2015-ig tulajdonosa volt.

2006 óta a Trilaterális Bizottság tagja.

Szakmai pályafutásának mérföldkövei[szerkesztés]

  • 1980 - 1985 Magyar Nemzeti Bank, a Devizagazdálkodási Főosztály Nemzetközi Osztályának munkatársa, skandináv referens,
  • 1985 - 1989 Citibank Rt. (Budapest), ügyvezető igazgató,
  • 1989 - 1991 Citibank (London), alelnök,
  • 1991 - Bankár Kft. (Budapest), ügyvezető igazgató, majd Bankár Holding Zrt., elnök-vezérigazgató.

A Kovács Gábor Gyűjtemény létrejötte[szerkesztés]

„A szépség iránti fogékonyságot édesanyámtól örököltem. Már gyermekkoromban is az ember és a táj foglalkoztatott: a szépség és a harmónia, a térérzet és a horizont. Ég és föld találkozása. Persze mit sem tudtam én ezekről az elvont fogalmakról Kakasszéken! Csak azt tudtam, hogy az ottani emberek őszinték és kemény munkával keresik a kenyerüket. A szépség persze szubjektív. Szép egy arc, egy fa, a kakasszéki állomásra beérkező vonat, a közeli tó. A tavasszal megszólaló pacsirták és a hazatérő fecskék az élet harmóniáját jelentették számomra. Az ősszel összesereglő költöző madarak pedig az elmúlásét. Kakasszék már a múlt. Megváltozott. Arctalan lett. Az öregek jó része eltávozott más szépségek felé… Édesanyám is közelebb költözött hozzám. Az érzésvilág azonban megmaradt. Talán ez köszön vissza az én gyűjteményemben, ebben a könyvben.

Kora ifjúságomban nem voltam különösebben fogékony a művészetek iránt. Éppen túl voltam a krisztusi koron, amikor megérintett. Azóta a rabja vagyok.1991-ben újonnan nyílt irodám üres falaira vásároltam nyolc képet. Kizárólag magyarokat. Az első merítés jól sikerült. Csók István, Magyar Mannheimer Gusztáv és Rubovics Márk alkotása ma is a gyűjteményem értékes része. A gyűjtés szenvedély lett és megállíthatatlanul belopakodott a hétköznapjaimba. Érdeklődési köröm folyamatosan tágult. Fokozatosan terjedt ki a XIX. századi klasszikus, romantikus tájképfestészet felé, megjelentek a XIX. század első felének portréi, eljutottam a nagybányai hangulatig. Mányoki Ádám és Kupeczky János szellemisége is része lett házam hangulatának. A Magyar Nemzeti Galéria szerette volna újra házasítani II. Rákóczi Ferencet Sarolta Amália hesseni hercegnővel. Sikerült is – egy Mányoki-életműkiállítás erejéig kölcsönadtam gyűjteményem becses darabját.

És megtalált Gulácsy és Csontváry! Valamilyen csoda folytán engem a remekművek megtalálnak… A találkozás id. Markó Károly képeivel elemi erővel hatott rám. A Markó-érzés évekig mindent elsöpört. Id. Markó Károlytól Károlyi György 1836-ban rendelt egy festményt. Ez volt az Asszonyok a kútnál (Kígyóölő). A kép az elmúlt százötven évben a Károlyi család tulajdonában volt és Andrássy Katinka örököseinek bizalmából került hozzám. Újabb hihetetlen véletlen folytán jutottam hozzá a lappangó és csak leírásokból ismert másik főműhöz, melynek címe: Szent Pál hajótörése Máltán. Az egyik Markó vonzotta a másikat. A Markó-gyűjtemény tizenhatodik darabját 2003 nyarán Londonban vettem a Sotheby’s árverésén. Ismét egy főmű... A festmény még soha nem volt látható Magyarországon. Egy spanyol infáns vásárolta meg Itáliában Markó halála után, az 1860-as években. A legbüszkébb gyűjteményem ezen szegmensére vagyok: a romantikus tájképfestőkre, a Markókra, Ligetire, Telepyre. Talán ennek a találkozásnak köszönhető, hogy ma nemcsak háromszáz képem, hanem az 1700-1935 közötti időszakból többé-kevésbé egységes érzésvilágot kifejező gyűjteményem van.

A XX. század második felének művészetével már bajban vagyok. Csak néhány évvel ezelőtt kezdtem befogadni ezt a kort. A műtárgyak szaporodnak: Barcsay, Tóth Menyhért, Bálint Endre és egy Bozsó János-életmű – hogy csak néhány nevet említsek. Ez az anyag még nem ért össze kerek egésszé. Ez lesz a következő tíz év magánygyűjtői feladata. A rendezőelv számomra kötelező: őszinteség, szépség, harmónia… Olyan műtárgyak, amelyek a lelkemhez közel állnak, amelyek megérintenek.

Életem elmúlt tizenhárom éve elsősorban az üzleti tevékenységről szólt és csak másodsorban a műgyűjtésről. Londoni állásomat feladva kezdtem el vállalkozni. Tudásomat szülőhazámban is szerettem volna megmutatni: jöttek a tranzakciók, jöttek a sikerek, vagyonosodtam. Rohantam tovább, előre az újabb kihívások, az újabb tranzakciók felé. Nem láttam, milyen óriási különbség van a sikert megtestesítő vagyon és az örök értékek között. Azt hittem, nekem minden sikerül. Tévedtem.

Három év keserves vergődés után, 2002-ben Aubussonban a Gobelin Múzeum falán megláttam Péreli Zsuzsa legújabb alkotását, az Aequilibriumot. Azonnal megértettem, hol rontottam el. Egy pillanat volt csupán, míg rádöbbentem: sikeres, de egyoldalú életem hiányzó eleme az egyensúly. Meg kell teremtenem a harmóniát nemcsak a környezetemben, a Markók között, hanem a saját lelkemben is. Rájöttem, hogy az igazi egyensúly nem „vízszintesen”, hanem a szellemi célok és a földi érdekek között születik. „Ég” és „föld” között. Földi célok, s égi távlatok között. Kakasszék horizontjától a markói táj szépségén át eljutottam Péreli egyensúlykereséséig. Kívánom, valamennyien tegyék meg ezt az utat lelkükben.

Ezeknek az élményeknek a hatására fogant meg a művészeti alapítvány gondolata is, és jött létre a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány. A XXI. század az Alapítványé! Az Alapítványé a jövő. A ma születő műtárgyak a KOGART gyűjteményét gazdagítják majd. Egy olyan gyűjteményt szeretnék építeni, amelyre a szépség, a harmónia, az egyensúlykeresés, az ihletett, őszinte művészet a jellemző, amelyben jelen lesznek a külső szépségbe rejtett magas szellemi célok és örök lelki értékek. Biztos vagyok abban, hogy a következő száz évben megtaláljuk azokat a művészeket, akik „felvették a kapcsolatot Istennel”, ahogy Csontváry fogalmaz naplójában. Művészetünk hatvan év magány után újra az európai művészet részévé válik. És valamennyiünk örömére létrejön egy gyűjtemény – a valós értékek mentén –, amely mindannyiunkat megérint.”

– Kovács Gábor[1]

Díjak[szerkesztés]

  • 2005: Summa Artium Díj, "Kortárs művészetért" kategória, Kiterjedt kultúratámogató és szervezői tevékenységéért.[2]
  • 2005: Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 
  • 2016: Magyar Érdemrend középkeresztje

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kovács Gábor bevezetője a 2004-ben megjelent, gyűjteményét bemutató albumból.
  2. Mecénás Nap: Kovács Gábor a díjazott

Források[szerkesztés]

  • Biográf Ki Kicsoda. Bp., Enciklopédia K., 2002.

Külső hivatkozások[szerkesztés]