Fekete János (bankár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fekete János (Budapest, 1918. szeptember 4.Budapest, 2009. október 23.) bankár, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.

Életpályája[szerkesztés]

Édesanyja korai halála után családja Szarvasra költözött. A numerus clausus miatt nem tanulhatott tovább, ehelyett a szarvasi takarékpénztár irattárosa lett. A második világháború alatt munkaszolgálatosként esett hadifogságba, ahonnan 1945-ben szabadult.

Budapestre került, ahol 1946-tól 1948-ig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott. 1950-ben lett a Pénzügyminisztérium deviza főosztályának, majd a Külügyminisztérium pénzügyi főosztályának osztályvezetője. Hazánk képviseletében részt vett a háborút követő 1950-es párizsi jóvátételi tárgyalásokon.

1953-ban tért vissza az MNB-be, ahol 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig különböző pozíciókat töltött be. 1953-tól 1968-ig a devizagazdálkodási főosztály vezetője volt. Ebben a minőségében javasolta az 1956-os forradalmat követően – szélsőbalos véleményekkel szembeszegülve – hogy a korábbi nyugati hiteleket törleszteni kell. 1968-tól 1980-ig elnökhelyettes, 1980-tól első elnökhelyettes[1] volt az MNB-ben. Ez utóbbi pozíciójában 1982-től 1988-ig a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzójának a tisztét is betöltötte.

1989-1990-ben ő képviselte Kelet-Európát a globális gazdaság problémáinak megoldására javaslatokat tenni hívatott, Helmut Schmidt vezette 15 tagú Világgazdasági Tanácsadó Testületben. Nyugalomba vonulása után számos pénzintézet, társadalmi szervezet vezetőségének volt tagja. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hungary’s savvy banker (angol nyelven). time.com. (Hozzáférés: 2011. május 15.)

Forrás[szerkesztés]