Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–462

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 16., 07:00-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Koszmosz–462
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–586
TípusISZ–A
Rendeltetésvadászműhold
Küldetés
Indítás dátuma1971. december 3. 13:19 UTC
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, a LC–90/19 sz. indítóállás
HordozórakétaCiklon–2
Visszatérés dátuma1971. december 3. megsemmisült
Élettartam1 nap
Tömeg3320 kg
Energiaellátásakkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság237/1840 km
Inklináció65,8°
Periódus105.7 perc

COSPAR azonosító1971-106A
SCN05646
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–462 (oroszul: Космос 462) szovjet katonai űreszköz, elfogóvadász műhold.

Küldetés

Kijelölt pályán mozogva imitálta egy Ballisztikus rakéta támadásának elhárítását, ezzel segítve a radaros felderítést, a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, riasztás, imitált elfogás és gyakorló megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői

A Központi Mérnöki Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро машиностроения – ЦКБ) tervezte és építését felügyelte. Az ISZ–A, mind az ISZ–P műholdakat a Cselomej vezette OKB–52 fejlesztette ki és építette. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1971-106A; SSC kódszáma: 5646.

1971. december 3-án a Bajkonuri űrrepülőtérról, a LC–90/19 indítóállásából egy Ciklon–2 (11K69) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli (LEO = Low-Earth Orbit) közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 105,7 perces, 65,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 237 kilométer, az apogeuma 1840 kilométer volt.

ISZ–A (истребитель спутник-активный – ИС–А) elfogóvadász műhold. Formája hengeres, átmérője 1.5 méter, hossza 4.5 méter, hasznos tömege 3320 kilogramm. Az űreszközhöz 8 napelemtáblát rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Mikrófúvókáival segítette a stabilitást és a szükségszerű pozíció változtatást. Szolgálatával segítette az új önirányító-, az új célrávezetéses rendszer és a többször indítható motor működését.

Két részből állt:

  1. fő rész: vezérlési, célzó modul; számítógép; optikai rendszer; egy 300 kilogrammos repeszgránát,
  2. hajtóanyag (300 másodperces működéshez) és a többször újra indítható mikrómotor,

1971. december 3-án a Koszmosz–459-et befogta és repeszbombával megsemmisítette.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–461

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–463