Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej
RUSMARKA-1835.jpg
Született 1914. június 30.
Siedlce
Elhunyt 1984. december 8. (70 évesen)
Moszkva
Állampolgársága szovjet
Nemzetisége ukrán
Foglalkozása
Tisztség member of the Supreme Soviet of the Soviet Union
Iskolái National Aviation University
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej témájú médiaállományokat.
Cselomej emléktáblája Poltavában

Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej (cirill betűkkel: Владимир Николаевич Челомей; Siedlce, 1914. június 30.Moszkva, 1984. december 8.), ukrán névváltozatban Volodimir Mikolajovics Cselomej (ukránul: Володимир Миколайович Челомей) ukrán származású szovjet mérnök, tudós, repülőgép- és rakéta-tervező, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja. A rakétahajtóművek, rakéták, az űr- és repüléstechnika területén fejtett ki jelentős alkotói tevékenységet. A gyakorlati konstruktőri munka mellett tudományos tevékenységet is végzett, szakterülete a mechanika, ezen belül a lengéstan volt. Glusko és Koroljov mellett a szovjet űrprogram egyik meghatározó vezető személyisége volt, de a szovjet időszakban a nevét a szélesebb közvélemény nem ismerhette.

Élete[szerkesztés]

1914-ben az akkor az Orosz Birodalomhoz, ma Lengyelországhoz tartozó Siedlcében született ukrán családban. Apja néptanító volt Siedlcéban. Három hónapos korában a család az első világháború harcai elől Poltavába költözött. 12 éves volt, amikor családjával 1926-ban továbbköltöztek Kijevbe.

A hétosztályos elemi iskolát még Poltavában kezdte el, majd az utolsó éveket Kijevben fejezte be. 1929-től a kijevi járműtechnikai technikumban tanult. Ezt követően, 1932-ben felvették a Kijevi Műszaki Főiskola repülési karára (később ebből alakult ki a Kijevi Repülési Főiskola). Már ott felfigyeltek kivételes tehetségére. Egyetemistaként is aktív tudományos tevékenységet folytatott. Főiskolai évei alatt 20 szakcikket publikált. 1936-ban jelentette meg első könyvét, melynek témája a vektoranalízis volt. Miközben a Kijevi Műszaki Főiskolán tanult, a Kijevi Egyetem (ma: Sevcsenko Állami Egyetem) matematika (analízis, differenciálegyenletek), fizika ás mechanika előadásait is látogatta. az 1935-ben Kijevben is oktató Tullia Levi-Civita előadásait is hallgatta. Érdeklődése ebben az időben fordult a mechanika felé, különösen a lengéstan érdekelte, és ennek a tudományterületnek végéig kiemelt figyelmet szentelt. Egyetemi évei alatt a zaporozsjei motorgyárban volt gyakorlaton. Diplomamunkáját a repülőgépmotorokban kialakuló lengésekről írta.

1937-ben kitüntetéssel végezte el a műszaki főiskolát. Ezt követően ott oktatott, majd 1939-ben védte meg a kandidátusi fokozatot.

A második világháború idején, 1941-től Cselomej a Központi Repülőgépmotor Intézetben (CIAM) dolgozott. Ott építette meg 1942-ben az első szovjet lüktető sugárhajtóművet Abban az időben csak Németországban foglalkoztak hasonló sugárhajtóművekkel.

Amikor 1944 nyarán a Dél-Anglia elleni támadások nyomán egyértelművé vált a lüktető sugárhajtóműves német V–1 (Fieseler Fi 103) robotrepülőgép létezése, a szovjet vezetés egy hasonló fegyver kifejlesztéséről döntött. A lüktető sugárhajtóművekkel végzett korábbi sikeres tevékenysége miatt a Szovjetunió Állami Védelmi Bizottsága és a Repülőgépipari Népbiztosság Cselomejt bízta meg a szovjet robotrepülőgép mihamarabbi létrehozásával.

Cselomejt egyúttal az 51. sz. Repülőgépgyár igazgatójává és az üzem tervezőirodájának a főkonstruktőrévé nevezték ki. Korábban ennek a gyárnak a vezetője Nyikolaj Polikarpov volt, aki nem sokkal Cselomej kinevezése előtt korábban halt meg. 1944 decemberére elkészültek a 10H jelzésű robotrepülőgép prototípusai, melyekkel Pe–8 és Tu–2 bombázókról próbaindításokat is végeztek. A robotrepülőgéppel elért sikerek nyomán Cselomej vezetésével létrehozták az OKB–52-t (ma: NPO Masinosztrojenyija), melynek 1955-től ő lett a vezetője, ahol folytatta a robotrepülőgépekkel kapcsolatos munkát.

Cselomej folytatta a tudományos tevékenységét is. Doktori fokozatot szerzett a Bauman Műszaki Egyetemen, ahol 1951-ben védte meg disszertációját. 1952-ben az egyetem professzora lett.

1958-ban az OKB–52 többfokozatú interkontinentális ballisztikusrakéta-család megalkotására tett javaslatot. Az UR–200-as rakéta tervét elutasították, helyette a Jangel által tervezett R–36 rakéta gyártása mellett döntöttek. Az UR–100 rakétát azonban elfogadták és rendszeresítették is.

Ebben az időben Cselomej tervezőirodája a Szergej Afanaszjev vezette Nehézgépipari Minisztérium irányítása alatt állt.

Források[szerkesztés]