Koszmosz–1258

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–1258
Ország  Szovjetunió
Gyártó OKB–586
NSSDC ID 1981-024A
Típus ISZ–A
Rendeltetés vadászműhold
Küldetés
Indítás dátuma 1981. március 14. 16:55 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, a LC–90/19 sz. indítóállás
Hordozórakéta Ciklon–2
Visszatérés dátuma 1981. március 14-én önmegsemmisült
Élettartam 1 nap
Tömeg 3320 kg
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság 299/1022 km
Inklináció 65.8°
Periódus 97.90 perc
COSPAR azonosító1981-024A
SCN12337

Koszmosz–1258 (oroszul: Космос 1258) szovjet katonai űreszköz, elfogóvadász műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Kijelölt pályán mozogva imitálta egy Ballisztikus rakéta támadásának elhárítását, ezzel segítve a radaros felderítést, a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, riasztás, imitált elfogás és gyakorló megsemmisítés) összehangolt működését. Hosszabb tárolási idő utáni tesztrepülés, a leghosszabb ASAT repülés.

Jellemzői[szerkesztés]

A Központi Mérnöki Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро машиностроения – ЦКБ) tervezte és építését felügyelte. Az ISZ–A, mind az ISZ–P műholdakat a Cselomej vezette OKB–52 fejlesztette ki és építette. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1981-024A; SSC kódszáma: 12337.

1981. március 14-én a Bajkonuri űrrepülőtérról, a LC–90/19 indítóállásából egy Ciklon–2 (11K69) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli (LEO = Low-Earth Orbit) közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 97,90 perces, 65.8° hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 299 kilométer, az apogeuma 1022 kilométer volt.

ISZ–A (истребитель спутник-активный – ИС–А) elfogóvadász műhold. Formája hengeres, átmérője 1.5 méter, hossza 4.5 méter, hasznos tömege 3320 kilogramm. Az űreszközhöz 8 napelemtáblát rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították.

Két részből állt:

  1. fő rész: vezérlési, célzó modul; számítógép; optikai rendszer; egy 300 kilogrammos repeszgránát,
  2. hajtóanyag (300 másodperces működéshez) és a többször újra indítható mikrómotor,

1981. január 21-én az előzetesen indított Koszmosz–1241-es célműholdat önrávezetéssel (optikai, radar) 1 kilométeres távolságra megközelítette és (önmegsemmisítés) megsemmisítette.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–1257

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–1259