Kormos hantmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kormos hantmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Oenanthe
Faj: O. leucura
Tudományos név
Oenanthe leucura
(Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kormos hantmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos hantmadár témájú kategóriát.

A kormos hantmadár (Oenanthe leucura) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Turdus nembe Turdus leucurus néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Oenanthe leucura leucura (Gmelin, 1789)
  • Oenanthe leucura syenitica (Heuglin, 1869)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Franciaország, Spanyolország, Algéria, Líbia, Marokkó, Portugália, Tunézia és Nyugat-Szahara területén honos. Kóborló Bulgária, Görögország, Izrael, Olaszország, Liechtenstein, Málta, Mauritánia, Montenegró, Norvégia és Szerbia területén. Gibraltár területéről kihalt.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, mediterrán típusú cserjések és tengerpartok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 18 centiméter, testtömege 37–44 gramm. A hím teljesen fekete, kivéve a fehér far, és farok. A tojó hasonló, de fekete helyett sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés]

Gerinctelenekkel, kisebb gyíkokkal és növényi anyagokkal táplálkozik.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Oenanthe leucura syenitica

Sziklákon és sziklás lejtőkön költ. Fészkét legtöbbször szikla hasadékokba csinálja. Fészekalja 3–6 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 19.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]