Kordillerák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kordillerák
Aconcagua, a hegylánc legmagasabb pontja
Aconcagua, a hegylánc legmagasabb pontja

Hely Észak-Amerika és Dél-Amerika
 Kanada
 USA
 Mexikó
 Guatemala
 Honduras
 Costa Rica
 Panama
 Argentína
 Chile
 Peru
 Bolívia
 Ecuador
 Kolumbia
 Venezuela
Hegység Pacifikus-hegységrendszer
Legmagasabb pont Aconcagua (6962 m)
Típus vulkanikus, gyűrődéses
Hosszúság 15 000 km
Elhelyezkedése
Kordillerák (Dél-Amerika)
Kordillerák
Kordillerák
Pozíció Dél-Amerika térképén
d. sz. 32° 39′ 12″, ny. h. 70° 00′ 42″Koordináták: d. sz. 32° 39′ 12″, ny. h. 70° 00′ 42″

A Kordillerák a cirkumpacifikus övnek, közismertebb nevén a tűzgyűrűnek a Csendes-óceán keleti partja mentén húzódó hegylánca, mely közel 15 000 km hosszúságban az amerikai kontinens nagy reliefű nyugati peremét képezi. A hegyvonulat földrajzilag és geológiailag több részre oszlik. Kialakulását geodinamikailag a szubdukciónak köszönhetjük, rövid kivételektől eltekintve a teljes hosszában óceáni kőzetlemez bukik kontinentális kőzetlemez alá. A szubdukció szakaszonként különböző jellege okozza, hogy egyes részein aktív vulkánosság van, más részei e tekintetben inaktívak. Ugyanakkor – szintén a szubdukció miatt – az egész ív erős földrengésaktivitást mutat, a földrengések hipocentrumai sok helyen nagyon látványosan kirajzolják az alábukó kőzetlemezt (Wadati–Benioff zóna). E tekintetben az Andok egyes területeit szokták tankönyvi példaként említeni, illetve ábrán bemutatni. Az északi részen egy hosszabb szakaszon a helyzetet bonyolítja a már alábukott Farallon-lemez, illetve a maradványai, pl. a Juan de Fuca-lemez; emiatt és részben más okokból a hegylánc itt kiszélesedik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A név spanyol eredetű: a cuerda (kötél) kicsinyített alakja: cordilla.[1] A kordillerák elnevezést még több, más kontinensen emelkedő hegységre is használják (például Új-Guinea: Central Cordillera, vagy Irán: Abors Cordillera, stb.)

A Kordillerák kifejezést főleg a Dél-Amerikai Andokra használják, és ritkábban a Csendes-óceán mellett emelkedő részekre. Kolumbiában és Venezuelában a hegy pozíciója szerint hívják Nyugati-, Középső-, és Keleti-Kordilleráknak, míg Ecuadorban, Peruban, Bolíviában, Chilében és Argentínában különböző helyi elnevezéseket kaptak.

Felépítése[szerkesztés]

A Kordillerák vonulatai az Aleut-szigetektől Panamán keresztül a dél-amerikai Tűzföldig húzódnak, és a földrész teljes területének mintegy egyharmadát foglalják el. A hegyvonulat szerkezete komplex, és részben tektonikus mozgások, részben pedig vulkanikus tevékenység során alakult ki. Észak-Amerikában a hegylánc két vonulatból áll, a Nyugati-Kordillerából és a Keleti-Kordillerából. A két nagy vonulat között számos fennsík és medence fekszik, ezek közül a nevezetesebbek: Columbia-fennsík, Colorado-fennsík és a Mexikói-fennsík.

A Keleti-Kordillerák északról dél felé haladva a következő részekből áll: Mackenzie-hegység, Sziklás-hegység, Keleti-Sierra Madre, valamint Közép-Amerika nem vulkanikus hegységei. A Keleti-Kordillera képezi a vízválasztó-hegységet a Csendes-óceán és a Jeges-tenger, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger vízgyűjtő területei között.

A Nyugati-Kordillerák vonulatához a Cascade-hegység, a Sierra Nevada és a Parti-hegység tartozik, közöttük hosszanti süllyedékek (pl: Kaliforniai-árok) húzódnak.

Dél-Amerikában számos vulkáni csúcs található. Argentínában van a nyugati félteke legmagasabb hegycsúcsa, az Aconcagua, mely 6962 méter magas.[2] A tűzhányók többsége a történelmi idők előtt volt aktív, és számos hegygerinc az állandó hóhatár felett van. A hegyláncok között több völgy, medence és alacsony fekvésű plató található, mely lakott településeknek ad otthont.

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Juhász Erika: Az összeragadt kontinens: Fejezetek az észak-amerikai Kordillerák történetéből, Természet világa: természettudományi közlöny, 1992. (123. évf.) 2. sz. 66-70. old.

További információk[szerkesztés]