Kol Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kol Erzsébet
Dr. Kol Erzsébet (1897–1980) magyar botanikus, algológus
Dr. Kol Erzsébet (1897–1980) magyar botanikus, algológus
Született1897. július 8.
Kolozsvár
Elhunyt1980. november 15. (83 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiKol Ferenc
Foglalkozása
  • botanikus
  • algológus
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (–1925, PhD)
KitüntetéseiBugát-díj, az Amerikai Egyetemet Végzett Nők Crusade nagydíja
SírhelyeFarkasréti temető (28/1-20)[1]
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozata tudományok kandidátusa (1952–, biológia)[2]
Szakintézeti tagság
  • International Phycological Society (1961–)
  • Société botanique de France (1932–)
  • International Society of Limnology (1930–)
  • Botanical Society of America (1936–)
  • National Geographic Society (1936–)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kol Erzsébet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kol Erzsébet (Kolozsvár, 1897. július 8.Budapest, 1980. november 15.) magyar botanikus, algológus, a hó- és jégalgák világhírű kutatója,[3] a kriobiológia tudományágának egyik megteremtője.[4]

Életrajza, munkássága[szerkesztés]

A kolozsvári leánygimnáziumban 1915-ben tett érettségi vizsga után 19171918-ban a Ferenc József Tudományegyetemen tanult. Tanulmányait az 1. Világháború miatt félbe kellett szakítania, majd 1924-ben szegeden, a Ferenc József Tudományegyetemen, természetrajz-kémia szakos tanári oklevelet, és1925-ben summa cum laude bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1924-től az egyetem Általános Növénytani Tanszékén dolgozott tanársegédként, 1927-től adjunktus, 1932-től docens volt. Nőként hazájában másodikként, 1937-ben, egyetemi tanárrá nevezték ki. 1940-ben Győrffy István professzorral visszatért Kolozsvárra a Ferenc József, majd a Bolyai Tudományegyetemre.

Sokat utazott, nagy tudású kutatóként az algológia számos ágát művelte. 1933-ban vendégkutatói munkát végzett a Genfi Egyetemen. A járommoszatokkal kapcsolatos munkáit az Előmunkálatok hazánk Desmidiaceái monográfiájához című értekezésben foglalta össze, amivel elnyerte a Bugát-díjat. Közben dolgozott élete nagy feladatán, a havon és jégen élő algák megismerésén. 1935-ban 35 nemzet kutatónői közül elnyerte az American Association of University Women "Crusade" nagydíját, így alkalma nyílott arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a Columbia Egyetemen, W. R. Taylor mellett dolgozzon, majd a Smithsonian Intézet segítségével Alaszkában folytatta kutatásait. Megismerhette és begyűjthette Észak-Amerika hómezőinek és gleccsereinek mikrovegetációját, eljutott Kanada és Alaszka kriobiológiai szempontból fontos helyeire. A gyűjtött anyag feldolgozása évekig tartott, sorban jelentek meg munkái Észak-Amerika hóalgáiról, Alaszka gleccsereiről, a Yellowstone Nemzeti Park zöld haváról. Tanulmányútjáról az A Tiszaparttól Alaszkáig című 1940-ben megjelent írásában számolt be részletesen.

Szintetizáló típusú kutató volt, aki új alganemzetségeket és fajokat is leírt.

1948-ban került a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárába, miután Győrffy István professzorral együtt el kellett hagynia a kolozsvári egyetemet. Itt is folytatta kriobiológiai kutatásait. Publikációi jelentek meg a Tátra, a Kárpátok, az Alpok, a Pirin- és Rila-hegység, Albánia és Görögország hóalgáiról (színes hó). 1952-ben a biológiai tudomány kandidátusa lett. Munkássága összefoglalása az 1968-ban megjelent Die Binnengenwasser sorozat 24. köteteként megjelent Kryobiologie. Biologie und Limnologie des Schnees und Eises. I. Kyrovegetation című könyve, ami a ma napig is alapműnek számít, mint a világ krioplankton monográfiája. Kriobiológiai munkássága mellett számos más területen is maradandót alkotott. Foglalkozott a Balaton, a Bakony, a Pécsely-patak, az Aszófői-séd, gémeskutak, rizsföldek, borvizek, tőzegmohalápok és még számos más terület algáival. Élete végéig dolgozott a Vízügyi Hidrobiológia sorozat Desmidiacea kötetén, ami azonban csak halála után, Felföldy Lajos átdolgozásában jelenhetett meg 1981-ben.

Emlékét mintegy 6200 – pontosan cédulázott és nyilvántartott – fiolás gyűjtés, mikrofotó gyűjtemény őrzi.[5] Neve a Tátrában őshonos alga, a Koliella tatrae nevében maradt fenn.[6] A Népligetben sétányt neveztek el róla.

Elismerései[szerkesztés]

  • Bugát Pál-díj (Természettudományi Társulat, 1930)
  • Crusade Award (az American Association of University Women Nagydíja, 1936)
  • Szocialista Munkáért (1956)
  • Entz Géza-díj (Magyar Limnológiai Társaság, 1961)

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kol-erzsebet-764F2/
  3. Élővilág enciklopédia: A Kárpát-medence gombái és növényei, szerk. Ujhelyi Péter, Bp., 2006, p. 12
  4. Padisák Judit: 100 éve született dr. Kol Erzsébet professzor (1897-1980), in Hidrológiai Közlöny, 1997/77:347-351. (Hozzáférés: 2010. november 16.)[halott link]
  5. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának honlapja. [2007. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 16.)
  6. Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség honlapja. [2010. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 16.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]