Klaus Johannis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Klaus Johannis
Johannis 2019-ben
Johannis 2019-ben
Románia 6. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. december 21.
Előd Traian Băsescu
Nagyszeben polgármestere
Hivatali idő
2000. június 30. 2014. december 2.
Előd Dan Condurat
Utód Astrid Fodor
Nemzeti Liberális Párt elnöke
Hivatali idő
2014. június 28. 2014. december 18.
Előd Crin Antonescu
Utód Alina Gorghiu
Romániai Német Demokrata Fórum elnöke
Hivatali idő
2002 2013
Előd Wolfgang Wittstock
Utód Paul-Jürgen Porr

Született 1959június 13. (63 éves)
Nagyszeben
Párt

Házastársa Carmen Georgeta Lăzurcă (1989–)
Foglalkozás politikus
Iskolái
Vallás lutheránus

Díjak
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland (2014)
  • Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele
  • Románia Csillaga érdemrend
  • Order of the Republic
  • Sztara Planina Érdemrend (2016. június 6.)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Order For Merit
  • Order of the Star of Italian Solidarity
  • Order of Merit of the Grand Duchy of Luxembourg
  • Koronarend (Belgium)
  • Károly-díj (2020)
  • A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje (2006)
  • Order of the Gold Lion of the House of Nassau
  • Fehér Sas-rend
  • emperor Otto award (2020)
  • Franz Josef Strauss Award (2018)
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2016. október 10., Andrej Kiska, Szlovákia elnöke)
  • Grand Collar Of The State Of Palestine (2022. július 19.)

Klaus Johannis aláírása
Klaus Johannis aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Klaus Johannis témájú médiaállományokat.

Klaus Werner Johannis (román helyesírással Iohannis) (Nagyszeben, 1959. június 13. –) erdélyi szász politikus, 2000-től 2014-ig Nagyszeben polgármestere, 2002–2013 között a Romániai Német Demokrata Fórum (RNDF) vezetője, 2014-től az ország köztársasági elnöke.

2013-ban bejelentette, hogy lemond RNDF-elnöki tisztségéről, de tagja marad a szervezetnek, mert belépett a Nemzeti Liberális Pártba (Partidul Național Liberal), amelynek első alelnökévé nevezte ki őt Crin Antonescu, a párt elnöke. 2014. június 28-tól ő a párt elnöke. 2014-ben a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje a romániai elnökválasztáson. Másodmagával be is jutott annak második fordulójába 30–40 százalékos arányban. Órákig döntetlen volt az eredmény közte, és a román miniszterelnök, Victor Ponta között, végül a választást november 16-án este, tüntetések közepette[1] ő nyerte meg.[2]

Nevének írásmódja[szerkesztés]

Személyi okmányaiban neve Iohannis formában szerepel, annak ellenére, hogy a család a 16. század óta J-vel használja; születésekor azonban a nagyszebeni anyakönyvvezetője nem volt hajlandó az eredeti írásmóddal bejegyezni. A névváltoztatást kényelmi okok miatt később sem kezdeményezte, de magánlevelezésében J-vel írja családnevét.[3]

Életrajza[szerkesztés]

Johannis tanulmányai után gimnáziumi tanárként, tanfelügyelőként dolgozott. 1990-ben lépett be a Romániai Német Demokrata Fórumba (RNDF), amelynek nagyszebeni főpolgármester-jelöltje lett 2000-ben.

Nagy meglepetésre, annak ellenére, hogy Nagyszebenben a német kisebbség számaránya csak mintegy 2%, megválasztották Johannist, így a város főpolgármestere lett, Albert Dörr (hivatali ideje: 1940–1945) után először szászként.

A város önkormányzatában Johannis először a szociáldemokrata párttal (PSD, románul: Partidul Social Democrat) nagykoalícióban kényszerült kisebbségi kormányzásra. 2004-ben az újabb választásokon a voksok 88,7%-ával győzött.

Johannist egykori tanulmányai színhelyén, a kolozsvári egyetemen díszdoktorrá avatták.

Szülei és húga 1992 óta Würzburgban élnek.

2007 – Nagyszeben Európa kulturális fővárosa[szerkesztés]

Johannis igen jó kapcsolatokkal rendelkezik, mind a külföldi (főleg német) befektetőkkel, mind az EU köztisztviselőivel, így sikerült elérnie, hogy 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa legyen, Luxembourggal közösen.

2009 – miniszterelnök-jelölt[szerkesztés]

Mivel Johannis nem volt a nagy román pártok egyikének tagja, a román közvélemény szemében függetlennek tűnt. Az általa vezetett RNDF mindazonáltal eddig szorosan együttműködött a Nemzeti Liberális Párttal (PNL). Miután 2009. október 13-án a hivatalban levő miniszterelnök, Emil Boc ellen bizalmatlansági indítványt szavaztak meg, több romániai párt (PNL, RMDSZ, és más romániai kisebbségeket képviselő pártok) Johannist javasolták átmeneti utódjául.[4][5] 2009. október 14-én Johannis hivatalosan is vállalta a jelölést. Október 15-én azonban Traian Băsescu elnök Lucian Croitoru közgazdászt nevezte meg új miniszterelnökként.[6][7] A parlamenti többség ragaszkodott Johannishoz, ezért kérdéses volt, hogy Croitorut megválasztják-e. A Nemzeti Liberális Párt elnöke és jelöltje a 2009-es államelnök-választáson, Crin Antonescu szintén azt nyilatkozta, hogy megválasztása esetén Klaus Johannist kéri fel kormányalakításra.[8]

A 2009-es választások eredménye szerint az ellenfél nyert, így Johannis nem lett miniszterelnök.

2013 – belépés a Nemzeti Liberális Pártba[szerkesztés]

2013. február 20-án Johannis csatlakozott a Nemzeti Liberális Párthoz (PNL), ennek következtében lemondott a Romániai Német Demokrata Fórum elnöki tisztségéről, de továbbra is tagja marad a szervezetnek. 2013. február 23-án a PNL rendkívüli kongresszusán a párt első alelnökévé választotta őt Crin Antonescu, a PNL elnöke.[9]

2014 – belügyminiszter-jelölt, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje[szerkesztés]

„Románok, ma este hősök voltatok! … Együtt visszavettük az országot!” mondta Klaus Johannis a 2014. november 16-i elnökválasztás estéjén, mikor már bebizonyosodott, hogy megnyerte azt.

A 2014. január 21-i erdélyi repülőbaleset után lemondott Radu Stroe belügyminiszter. Helyére a PNL Johannist akarta jelölni a posztra, de egyben azt is szerette volna a párt, ha Johannis a kormányfő helyettese is lett volna. Ez azonban nem volt lehetséges, hiszen a Ponta-kormány struktúrája szerint három helyettese van a kormányfőnek: a gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős pénzügyminiszter, a közigazgatási kérdésekért felelős fejlesztési miniszter, illetve egy tárca nélküli miniszter, akinek a hatáskörébe a védelmi és nemzetbiztonsági kérdések tartoznak.[10] Ez a helyzet azonban koalíciós válsághoz vezetett, aminek következtében 2014. február 26-án kivált a román kormánykoalícióból a Nemzeti Liberális Párt, így Johannis végül nem lett belügyminiszter.[11]

A 2014. május 25-i európai parlamenti választásokon a Nemzeti Liberális Párt a várt 20 helyett mindössze csak 15 százalékos eredményt ért el, ezért Johannis 2014. május 26-án lemondott a párt első alelnöki tisztségéről, de bejelentette, hogy indulni kíván a párt elnöki tisztségéért, miután Crin Antonescu, a párt elnöke lemondott a posztjáról.[12] A 2014. június 28-i rendkívüli tisztújító kongresszusig Johannis vezette a pártot ideiglenes elnökként. 2014. június 28-án a PNL tisztújító kongresszusán óriási fölénnyel nyert, az 1500 küldött közül 1334-en szavaztak rá, 144-en pedig ellene, így Johannis lett a párt elnöke.[13]

Románia elnöke[szerkesztés]

2014. augusztus 11-én a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt összefogásával létrejött Keresztény-Liberális Szövetség bejelentette, hogy Johannist indítja jelöltként a 2014. évi romániai elnökválasztáson.[14] A választást sokak nagy meglepetésére megnyerte, így a külföldön élő román állampolgárok szavazásának rossz megszervezése miatt elégedetlenkedő tízezres tüntetések örömünneppé alakultak át.

2014. december 2-án hivatalosan is lemondott Nagyszeben polgármesteri tisztségéről, hogy átvehesse elnöki hivatalát december végén.[15] 2014. december 21-én tette le államfői esküjét.

Magyarellenes kijelentései[szerkesztés]

Elnökként többször tett rejtett vagy nyílt magyarellenes kijelentéseket, amiért a Országos Diszkriminációellenes Tanács meg is bírságolta.[16] [17] 2020-ban Nemzetközi Nagy Károly-díjat kapott a Székely Nemzeti Tanács tiltakozása ellenére.[18]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Nagyszebentől az elnöki palotáig; ford. Lakatos Mihály; Cser, Bp., 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Utolsó sétára" indultak a kolozsváriak Ponta ellen
  2. Román államfőválasztás: most akkor mi van?. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  3. J-vel vállalja a nevét Klaus Johannis. www.szekelyfold.ma (2014. nov. 10.) (Hozzáférés: 2022. júl. 27.) arch
  4. Băsescu către liberali: Premierul nu poate fi independent de Cotroceni (román nyelven). Evenimentul zilei, 2009. október 3. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  5. PNL, PSD și UDMR îl propun premier pe Klaus Johannis. PDL, tot pe Emil Boc (román nyelven), 2009. október 3. [2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  6. Băsescu vrea un premier economist care să-și formeze majoritatea (román nyelven). Evenimentul zilei, 2009. október 14. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  7. Basescu spune ca n-are nimic cu Iohannis dar Romania are nevoie de un premier cu experienta in economie (román nyelven). Ziarul Financiar, 2009. október 14. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  8. Johannis ready to head national union gov’t (angol nyelven). Financiarul.ro, 2009. október 15. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  9. Beiratkozott a PNL-be Klaus Johannis, transindex.ro, 2013. február 13.
  10. Dan Șova: Klaus Johannis nem lehet kormányfőhelyettes – Új Magyar Szó, 2014. február 7.
  11. Felbomlott az USL, új kormányunk lesz Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben – Vásárhely.ro, 2014. február 26.
  12. Lemondott Klaus Johannis Archiválva 2014. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben – Erdély.ma, 2014. május 27.
  13. Klaus Johannis a PNL új elnöke – Krónika, 2014. június 29.
  14. Klaus Johannis a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje – Transindex, 2014. augusztus 11.
  15. Nem polgármester többé Klaus Johannis – Új Magyar Szó, 2014. december 2.
  16. Johannis ismét magyarellenes kijelentéseket tett, mikoimre.ro, 2020.08.03.
  17. Elítélik Klaus Johannis magyarellenes megnyilvánulását a magyar pártok vezetői, Székelyhon.ro, 2020. április 29.
  18. Csalódott az SZNT: tiltakozásuk ellenére is odaadják Iohannisnak a Nagy Károly-díjat, Maszol.ro, 2020. július 2.

További információk[szerkesztés]