Kiskorú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jogtudományban kiskorú alatt olyan személyt értünk, aki a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha 16 és 18 éves kora között házasságot kötött, mert ekkor a házasság megkötésével a nagykorúság bekövetkezik.[1] Ha a házasság a 18. életévet megelőzően megszűnik, ez nem jár a nagykorúság magánjogi értelemben vett megszűnésével. Ez alól a szabály alól csak egy kivétel van: ha a bíróság

akkor az adott személy elveszíti a házasság révén szerzett cselekvőképességét.[1] A házassággal megszerzett nagykorúság csak magánjogi cselekvőképességre vonatkozik. Más törvényekben a kiskorúakra való szabályok maradnak érvényben.

Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki elmúlt 14 éves, és nem cselekvőképtelen.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Besenyei Lajos, Bíró György: Személyek joga, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2010, ISBN 978-963-9360-45-7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • net.jogtar.hu/ptk 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (hatályos)
  • magyarkozlony.hu 2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről (nem lépett hatályba)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Személyek joga 34-35. o.