Kaszaházi Joó család

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A báró és nemes kaszaházi Joó család egy Zala vármegyei nemesi eredetű család, amelynek a főnemesi ága kihalt a 17. század elején. A köznemesi ága Bereg vármegyében élt a reformkorban és a mai napig még virágzik.

A család története[szerkesztés]

A Zala megyei bárói ág[szerkesztés]

A kaszaházi Joó család eredetileg Zala vármegyei származású, és a nemesi előnevét a Zalaegerszeg melletti "Kaszaháza" nevű település után vette fel. Kaszaházi Joó Balázs 1563-ban királyi ügyigazgató volt. Első feleségétől született kaszaházi Joó János (†1609), királyi személynök, aki emelte fel a családját a 16. század végén. 1585. május 5-én birtokadományt szerzett több Zemplén vármegyei birtokra Rudolf magyar királytól.[1] Kaszaházi Joó János, királyi titkár, 1584. augusztus 7-én királyi tanácsosi címet szerzett.[2] Joó János testvére, kaszaházi Joó Balázs, esztergomi kanonok, 1586. március 7-én a pilisi apáti címet kapta Rudolf magyar királytól.[3] 1595-ben kaszaházi Joó János megvásárolta a Körmendi várat testvéreivel, Joó Lászlóval és Joó Pállal együtt. A kaszaházi Joó család kihalása után, a gróf németújvári Batthyány család kezébe került át a körmendi várkastély.[4]

Kaszaházi Joó János, királyi tanácsos 2. felesége báró Balassa Borbála volt. Négy gyermekük Mária Zay Zsigmondné, Rozina Lippay Gáspárné Az egyik gyermekük, a Vas vármegyei lakos, kaszaházi Joó Mihály, mezei kapitány, akinek a végrendelete 1633. augusztus 24-én kelt a Vasvári káptalannál. A másik gyermeke Joó Jánosnak, kaszaházi Joó Miklós (1603-1654), aki 1645. február 13-án III. Ferdinánd magyar királytól bárói címet szerzett.[5] Báró kaszaházi Joó Miklós leánygyermeke kaszaházi Joó Erzsébet Krisztina (†1667) bárónő, aki klarissza apáca volt Nagyszombatban. ezenkívül több gyermekről tudunk, de nevük és sorsuk ismeretlen.

A Bereg megyei köznemesi ág[szerkesztés]

A megmaradt és az eddig feltárt források alapján, még nem sikerült ténylegesen összekapcsolni a királyi Magyarországon élő család őseit a Bereg vármegyei köznemesi ággal. A köznemesi család feltehetően I Rákóczy György hívására 1640 körül került át Bereg vármegyébe. A Mária Terézia kori összeírásban Bereg vármegyében szerepelt Joó Mihály, akinek 3 úrbéri földbirtoka volt (Fornoson, Ignécen, Kálnikon), amely összesen 21 úrbéri holdat alkotott. Ezeken 3 jobbágya és 3 zsellére lakott.[6]

Kaszaházi Joó Lajos (1787-1830), munkácsi lakosnak a neje, az eperjesi evangélikus származású beölsei Buday Krisztina volt. Az ő gyermekük kaszaházi Joó Lajos (1814-1906), kisbégányi földbirtokos, 1848-as honvédkapitány, aki az ismeretlenségből emelte fel családját. Idős korára Bereg vármegye egyik legtehetősebb földesura volt.[7] Feleségül vette tövisi és füzeséri Füzesséry Etelkát. Házasságukból több gyermek született, de közülük csak Etelka maradt életben. Második felesége Füzesséry Jolán (1830-1899) asszony,[8] tövisi és füzeséri Füzesséry Gábor (1794-1854), Bereg vármegye alispánja, táblabíró, országgyűlési követnek a lánya. Joó Lajos és Füzesséry Jolán házasságából négy leány- és egy fiúgyermek született: kaszaházi Joó Etelka, bánhegyesi Kulin Gyula neje; kaszaházi Joó Jolán (1861-1939), derczeni Dercsényi Ferenc (1860–1928) házastársa; kaszaházi Joó Júlia; kaszaházi Joó Ilona (1861-1889), akinek a férje kereszti és vajkai Molnár Elemér,[9] és kaszaházi Joó Zsigmond (1864–1935), szolyvai szolgabíró.

1901. április 1-jén a főispán Joó Zsigmond szolgabírót saját kérelmére a szolyvai járásból munkácsi járásba helyezte át.[10] 1904. április 3-án Beöthy Pál dr. vármegyei főispán Joó Zsigmond munkácsi járási és Cserszky Péter latorcai járási szolgabirákat közszolgálati érdekekből kölcsönösen áthelyezte.[11] Az ugocsamegyei Bilke községben 1906. január 15-én volt a bíróválasztás. A jegyző lakása előtt hatszáz főnyi tömeg verődött össze, amely teljesen nyugodtan viselkedett. Amikor a választás eredményét kihirdették a kint várakozó tömeg előtt, ezeken nagy izgatottság vett erőt. Jó Zsigmond főszolgabíró a régi református bírót, Orbán Sándort, továbbá egy orosz és egy zsidó embert jelölt bírónak. Rutént egyáltalán nem is kandidáltak. Minthogy a választási helyiségben a jegyző és főszolgabiró körül álló választók a volt bíró nevét kiáltották, a főbíróönkényesen ezt jelentette ki megválasztott bírónak. Erre egy Amerikából visszatért rutén ember revolvert szegezett a csendőrőrmesterre és a következő percben az egész lakosság éktelen szitkok között megtámadta a hatóság embereit. A választáson jelen volt csendőrség ekkor sortüzet adott.[12] A csendőrök, szám szerint tizen, sortüzet adtak. Tizenhat halott maradt a szintéren és ugyanannyi sebesült. Ezután fegyelmi eljárás indult Joó Zsigmond főszolgabíró ellen.[13] 1908. januárjában Joó Zsigmondot ilosvai főszolgabiróvá választották.[14][15]

1915 júliusában a Latorcai járási főszolgabíróvá választották.[16] 1915. szeptemberében Joó Zsigmond latorcai főszolgabiró az uralkodótól a Ferenc József lovagrend kitüntetésest kapta adományban.[17] 1922. április 4.-én a Mezőkaszonyi járás főszolgabírójává választották.[18] Csonka-Bereg vármegye utolsó közgyűlését 1923. évi december hó 28.-án tartotta; ezen a közgyűlésen nyugdíjazták Joó Zsigmond főszolgabírót.[19]

Kaszaházi Joó Zsigmond (1864–1935) főszolgabíró vitte tovább a családot: 1900 július 17-én Munkácson feleségül vette illavai Hrehuss Blanka (1874-1960) kisasszonyt, illavai Hrehuss Kálmán timsógyári igazgató és feketepataki Komka Henrietta (kinek jeles felmenője nemes Komka János (1711-1772), Mária Terézia tábornoka[20] volt) lányát.[21][22] Joó Zsigmond és Hrehuss Blanka (1874-1960) gyermekei: kaszaházi Joó Katalin (1902-1978),[23] fekésházai dr. Fekésházy Zoltán (1892-1974), gyógyszerész neje;[24] kaszaházi Joó Huba; dr. kaszaházi Joó Délia (1903-1982), aranydiplomás gyógyszerész;[25] és kaszaházi Joó Alpár (1904-1978),[26] aranydiplomás agrármérnök, aki Munkácson született, majd Budapestre költözött. Joó Alpár feleségül vette a kisnemesi származású nemes Hunyady Márta (1921-2001) kisasszonyt, dr. Hunyady István (1883-1955), nagymuzsalyi földbirtokos, és derczeni Dercsényi Jolán (1889-1953), tanítónő, lányát. Hunyady Mária jeles felmenői között, nagyapja, szigethi Buzáth Kajetán (1823-1880),[27] beregszászi gyógyszerész, városi bizottsági tag volt, akinek a lánya nemes Hunyady Béláné szigethi Buzáth Eugénia (1860-1947) úrnő volt. Joó Alpár és Hunyady Márta gyermekei: Hibbey Alpárné kaszaházi Joó Márta és kaszaházi Joó Csaba, akinek a fia, kaszaházi dr. Joó Kristóf, gyógyszerész, aki 2015-től 2018 decemberéig az MTCSE ifjúsági tagozat koordiátora volt.[28]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 4. kötet - 427-428. oldal
  2. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 4. kötet - 396. oldal
  3. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 4. kötet - 439-440. oldal
  4. ↑ Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006) V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei BOROSSAY KATALIN A körmendi vár leltárai l603-ből és l605-ből
  5. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 9. kötet - 619-621. oldal
  6. ↑ Fónagy Zoltán. A nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában, Adattár II. MTA. 2013. 1040. o.
  7. ↑ Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)1906-05-09 / 19. szám
  8. ↑ familysearch.org Joó Lajosné Füzesséry Jolán gyászjelentése
  9. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések Molnár Elemérné Joó Ilona
  10. ↑ Bereg, 1901 (28. évfolyam, 1-52. szám)1901-04-14 / 15. szám
  11. ↑ Bereg, 1904. (31. évfolyam, 1-53. szám) 1904-04-03 / 14. szám
  12. ↑ Pesti Napló, 1906. január (57. évfolyam, 1-30. szám)1906-01-24 / 23. szám
  13. ↑ Magyarország - Reggeli Magyarország Magyarország, 1906. január (13. évfolyam, 1-27. szám)1906-01-23 / 19. szám
  14. ↑ Bereg, 1908 (35. évfolyam, 1-52. szám)1908-01-05 / 1. szám
  15. ↑ Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)1908-01-08 / 2. szám
  16. ↑ Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)1915-09-29 / 77. szám
  17. ↑ Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)1915-09-27 / 269. szám
  18. ↑ Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993). Fábián Lajos: A közigazgatás alakulása Szabolcs vármegyében és Szatmár, Bereg, Ugocsa és Ung csonka vármegyékben az 1919–1923 években
  19. ↑ Magyar városok és vármegyék monográfiája Fábián Sándor (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 28. Szatmár, Ugocsa és Bereg K. E. E. vármegyék 1924-1938 (Budapest, 1939) Dr. leveldi Kozma György: Csonka Bereg vármegye
  20. ↑ Zachar József: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság:1683–1792, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004., 288.old. 
  21. ↑ familysearch.org Joó Zsigmondné Hrehuss Blanka gyászjelentése
  22. ↑ Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)1900-07-25 / 30. szám
  23. ↑ familysearch.org Fekésházy Zoltánné Joó Katalin gyászjelentése
  24. ↑ familysearch.org Fekésházy Zoltán gyászjelentése
  25. ↑ familysearch.org dr. Joó Délia gyászjelentése
  26. ↑ familysearch.org Joó Alpár gyászjelentése
  27. ↑ familysearch.org Buzáth Kajetán gyáészjelentése
  28. ↑ Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, második, bővített kiadás, 40. o. (Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, Budapest, 2010.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kaszaházi_Joó_család&oldid=26635048”