Ugrás a tartalomhoz

Karátson Dávid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karátson Dávid
Életrajzi adatok
Született1964. december 16. (60 éves)
Budapest
Ismeretes mintgeográfus
Nemzetiségmagyar magyar
SzüleiKarátson Gábor
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ELTE biológia-földrajz (1984-1989)
Pályafutása
Szakterületgeográfus, vulkanológus
Kutatási területvulkanológia
Tudományos fokozatMTA doktora
Szakintézeti tagságOrszágos Doktori Tanács tagja
Munkahelyek
1992-2002 ELTEegyetemi tanársegéd, majd adjunktus
2002-től ELTEegyetemi docens, majd egyetemi tanár, 2007-től a Természetföldrajzi Tanszék vezetője
Jelentős munkáiKarátson Dávid: A Börzsönytől a Hargitáig
Tudományos publikációk száma114
Szakmai kitüntetések
Szádeczky Kardoss Elemér-díj, Bolyai János Kutatói Ösztöndíj, Öveges József Ösztöndíj
Akadémiai tagságaz MTA doktora
Karátson Dávid weboldala

Karátson Dávid (Budapest, 1964. december 16. –) magyar geográfus, vulkanológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Fő kutatási területe a vulkanológia és vulkángeomorfológia, elsősorban a Kárpátokban, a Kárpát-medencében (kiemelten a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Mátra, a Bükkalja, illetve a Keleti-Kárpátok területén), ezen kívül Olaszország, Franciaország, Görögország, Japán és az Amerikai Egyesült Államok, Chile és Argentína tűzhányóvidékein végzett kutatásokat.

Családja

[szerkesztés]

Édesapja Karátson Gábor író, műfordító, festő és filozófus, édesanyja Granasztói Szilvia, öccse Karátson János matematikaprofesszor. Anyai nagybátyja Granasztói György történész, egyetemi tanár, diplomata. Két fia van, András és Mózes.

Életpályája

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban végezte 1979 és 1983 között, egyetemi tanulmányait az ELTE biológia-földrajz szakon folytatta, ahol 1989-ben kiváló minősítésű biológia-földrajz tanár diplomát szerzett, geomorfológia ágazati képesítéssel. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia geomorfológia szekciójában I. helyezést ért el szintén 1989-ben. Ezután az ELTE Természetföldrajzi Tanszék doktori iskolájában 1989 és 1992 között folytatta tanulmányait, 1995-ben megszerezte a doktori (PhD) fokozatot, summa cum laude minősítéssel.

1992 és 1997 között az ELTE Természetföldrajzi Tanszéken tanársegédként, majd 1997 és 2002 között adjunktusként, 2002-től pedig docensként dolgozott. 2007-től a tanszék vezetője.[1] 2008-ban megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet. 2007 óta az Országos Doktori Tanács tagja. 2025-ben az MTA levelező tagjává választották.[2]

Munkássága

[szerkesztés]

Magyarországi és más kárpáti vulkáni hegységek kialakulását, vulkáni működését, felszínfejlődését, rétegtanát tanulmányozza multidiszciplináris kutatások keretében. Hazai és rangos külföldi ösztöndíjak elnyerésével nemzetközi vulkanológiai és vulkángeomorfológiai kutatásokat is folytat.

Ezen kívül jelentős tudománynépszerűsítő munkát is végez, közéleti, tudományos lapokban és online médiumokban jelentek meg cikkei és nyilatkozatai. A Pannon Enciklopédia-sorozat "Magyarország földje – kitekintéssel a Kárpát-medence egészére" című kötetének (1997, 2002, 2010) főszerkesztője volt. A 2002-es átdolgozott változat a 74. Magyar Könyvvásáron (2003) elnyerte Mádl Ferenc köztársasági elnök különdíját.

Tisztségek

[szerkesztés]
  • 1990-től a Magyar Földrajzi Társaság, Természetföldrajzi Szakosztály tagja, 2011-től elnöke
  • A FAUNA Egyesület tagja (1990-), elnökségi tagja (1990-1999)
  • Az InterNICHE (International Network of Individuals and Campaigns for the Humane Education) magyarországi képviselője (1991-2005)
  • A Duna Charta tagja (2000)
  • 2000-től az International Association of Volcanology and Chemistry of the Earth’s Interior (IAVCEI) tagja
  • 2005-től a Magyar Fulbright Egyesület tagja
  • 2007-től a Magyarhoni Földtani Társulat tagja
  • 2007-től 2011-ig a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány kuratóriumi tagja
  • 2012-től 2015-ig a Nemzeti Kiválóság Program Magyary Kuratóriumának alelnöke
  • 2015-től 2018-ig az OTKA FT2 Zsüri tagja
  • 2015-től 2024-ig az ELTE Etikai Testületének elnöke
  • 2018 óta az ELTE Földtudományi Doktori Iskola földrajz-meteorológia programjának vezetője

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Hazai szakmai elismerések, ösztöndíjak

[szerkesztés]
  • I. helyezés a debreceni OTDK természetföldrajzi szekciójában (1989)
  • A Magyar Földrajzi Társaság Kiváló Ifjú Geográfus oklevele (1989)
  • Az Élet és Tudomány c. folyóirat emléklapja (1997)
  • Szádeczky-Kardoss Elemér-díj, MTA X. osztály (1991, 1997, 1998, 1999, 2000)
  • OTKA – Élet és Tudomány ismeretterjesztő cikkpályázat III. díj[3] (2007)
  • Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj, Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány (1999-2001)
  • A Bay Zoltán Alapítvány 2 hónapos ösztöndíja Franciaországba (2001) és Olaszországba (2006)
  • Bolyai János Kutatói Ösztöndíj, MTA (2002-2004)
  • Öveges József Ösztöndíj, Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (2006-2007)
  • A Magyar Innovációs Szövetség üvegkockája (Meet the Scientist program, 2012)
  • Rektori Kiválósági Díj (ELTE, 2016)

Külföldi ösztöndíjak

[szerkesztés]
  • a JSPS (Japán Tudományos Akadémia) rövid távú ösztöndíja (Japán, 1997, 1 hónap)
  • A MÖB és a Francia Nagykövetség Kulturális Osztályának 2 hónapos franciaországi ösztöndíja (Clermont-Ferrand, 2000, 2024, 2025);
  • DAAD 2 hónapos egyetemközi ösztöndíj (ELTE/Universität Tübingen, Németország, 2001-2002);
  • Fulbright Kutatói Ösztöndíj (Fulbright Research Grant, Fulbright Commission, 9 hónap, 2004-2005, Northern Arizona University, USA, kutatási terület: San Francisco és Mt. Taylor vulkánmezők, Arizona/Új-Mexikó);
  • Humboldt Kutatói Ösztöndíj (Humboldt Fellowship for Experienced Researchers, Humboldt Stiftung, 18 hónap, 2008-2010, Göttingen, Németország, kutatási terület: a Középső-Andok vulkángeomorfológiai kutatása)

Főbb publikációi

[szerkesztés]

Egyetemi jegyzetek, tankönyvek

[szerkesztés]

Tankönyvei, illetve azon művek melyekben társszerzőként közreműködött a következők:[4]

  • A Börzsönytől a Hargitáig. Vulkanológia, felszínfejlődés, ősföldrajz – Typotex Kiadó, Budapest, ISBN 978-963-9664-66-1, 1. kiadás 2007, 2. javított kiadás 2009
  • Vulkanológia I., Eötvös Kiadó, Budapest, 1998; Vulkanológia II., Eötvös Kiadó, Budapest, 2014
  • A Kárpátok I-II., az Appenninek, In: Gábris Gyula (szerk.), Regionális természetföldrajzi atlasz/Európa, Eötvös Kiadó, Budapest, 1998
  • Magyarország földje – kitekintéssel a Kárpát-medence egészére – Magyar Könyvklub, Budapest, 2002, ISBN 963-547-783-X,
  • The land that is Hungary – Kétnyelvű (magyar-angol) CD-ROM, Pannon Encyclopaedia, Arcanum Adatbázis, ISBN 963-86029-3-7, 2006
  • A Keleti-Kárpátok – In: Hajdú-Moharos J. (szerk.), Útkereső ország/földrajzi tanulmányok Romániáról, Balaton Akadémia Könyvek 24, ISBN 963 8365 250, 1996
  • A belső erők felszínformálása. In: Gábris Gyula (szerk.) Általános természetföldrajz 2. köt., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013.

Szakcikkek

[szerkesztés]

Karátson Dávid fontosabb publikációi időrendi sorrendben:[4]

Karátson Dávid (1990). „Kárpáti kalderák új értelmezése a morfometria tükrében (A new interpretation of Carpathian calderas in the light of morphometry)”. Földrajzi Közlemények CIV (XXXVIII) (3-4), 129-137. o. 

Karátson Dávid, Pécskay, Z., Szakács, S. , Seghedi, I. (1992). „Kialudt tűzhányó a Hargitában: a Kakukkhegy”. Tudomány (a Scientific American magyar kiadása) 1, 70-79. o. 

Pécskay, Z., Szakács, S., Seghedi, I., Karátson, D. (1992). „Új adatok a Kakukkhegy és szomszédsága (Dél-Hargita, Románia) geokronológiai értelmezéséhez”. Földtani Közlöny 122 (2-4), 265-286. o. 

Bernád A., Karátson, D. (1994). „Geomorphological and geological evidences for one of the oldest crater remnants known in the Carpathians: Mt. Rotunda, Gutii Mts”. Revue Roumaine de Géol, Géofiz., Géogr., ser. Géographie 38, 115-121. o. 

Karátson, Dávid (1995). „Ignimbrite formation, resurgent doming and dome collapse activity in the Miocene Börzsöny Mountains, North Hungary”. Acta Vulcanologica 7 (2), 107-117. o. 

Capaccioni, B., Coradossi, N., Harangi, R., Harangi, Sz., Karátson, D., Sarocchi, D., Valentini, L. (1995). „Early Miocene pyroclastic rocks of the Bükkalja Ignimbrite Field (North Hungary) – A preliminary stratigraphic report”. Acta Vulcanologica 7 (2), 119-124. o. 

Karátson, Dávid (1996). „Rates and factors of stratovolcano degradation in a continental climate: a complex morphometric analysis of nineteen Neogene/Quaternary crater remnants in the Carpathians”. Journal of Volcanology and Geothermal Research 73, 65-78. o. DOI:10.1016/0377-0273(96)00016-9. 

Karátson Dávid (1997). „A vulkáni működés és a kalderakérdés a Börzsönyben”. Földrajzi Közlemények 1997 (3-4), 151-172. o. 

Karátson, D., Thouret, J.C., Moriya, I., Lomoschitz, A. (1999). „Erosion calderas: origins, processes, structural and climatic control”. Bulletin of Volcanology 61, 174-193. o. DOI:10.1007/s004450050270. 

Karátson, D., Márton, E., Harangi, Sz., Józsa, S., Balogh, K., Pécskay, Z., Kovácsvölgyi, S., Szakmány, Gy., Dulai, A. (2000). „Volcanic evolution and stratigraphy of the Miocene Börzsöny Mountains, Hungary: an integrated study”. Geologica Carpathica 51 (1), 325-343. o. 

Karátson Dávid (2001). „Vulkáni törmeléklavinák: általános jellemzők, ismert példák, magyarországi előfordulások”. Földtani Közlöny 131 (1-2), 253-283. o. 

Karátson, D., Csontos, L., Harangi, Sz., Székely, B., Kovácsvölgyi, S. (2001). „Volcanic successions and the role of destructional events in the Western Mátra Mountains, Hungary: implications for the volcanic structure”. Révue Géomorphologie, relief, processus, environnement 7 (2), 79-92. o. 

Karátson, D., Thouret, J.C. (2001). „Reply to the comment on the article „Erosion calderas: origins, processes, structural and climatic control” by A. Szakács and M. Ort”. Bulletin of Volcanology 63, 291-292. o. DOI:10.1007/s004450100149. 

Karátson, D., Németh, K. (2001). „Lithofacies associations of an emerging volcaniclastic apron in a Miocene volcanic complex: an example from the Börzsöny Mountains, Hungary”. International Journal of Earth Sciences (Geologische Rundschau) 90, 776-794. o. DOI:10.1007/s005310100193. 

Karátson, Dávid, Sztanó, O., Telbisz, T. (2002). „Preferred clast orientation in volcaniclastic mass-flow deposits: application of a new photo-statistical method”. Journal of Sedimentary Research 72 (6), 823-835. o. DOI:10.1306/040402720823. 

Székely, Balázs, Karátson, Dávid (2004). „DEM-based volcanic geomorphology as a tool for reconstructing volcanic edifices: examples from the Börzsöny Mts, North Hungary”. Geomorphology 63, 25-37. o. DOI:10.1016/j.geomorph.2004.03.008. 

Karátson Dávid, Timár Gábor: Az Eperjes-Tokaji- és a Kelemen-Görgényi-Hargita vulkáni vonulat összehasonlító térfogatszámítása SRTM-adatok alapján: vulkanológiai és felszínfejlődési következtetések. In Barton Gábor, Dormány Gábor (szerk.): A 2. Magyar Földrajzi Konferencia Eredményei, CD-ROM. Szeged: SZTE TTK. 2004. 1–16. o.  

Karátson, D., Timár, G. (2005). „Comparative volumetric calculations of two segments of the Carpathian Neogene/Quaternary volcanic chain using SRTM elevation data: implications to erosion and magma output rates”. Zeitschrift für Geomorphologie, Suppl.-Bd. 140, 19-35. o. 

Favalli, M., Karátson, D., Mazzuoli, R., Pareschi, M.T., Ventura, G. (2005). „Volcanic geomorphology and tectonics of the Aeolian archipelago (Southern Italy) based on integrated DEM data”. Bulletin of Volcanology 68, 157-170. o. DOI:10.1007/s00445-005-0429-3. 

Karátson, D., Németh, K., Székely, B., Ruszkiczay-Rüdiger, Zs., Pécskay, Z. (2006). „Incision of a river curvature due to exhumed Miocene volcanic landforms: Danube Bend, Hungary”. International Journal of Earth Sciences (Geologische Rundschau) 95 (5), 929-944. o. DOI:10.1007/s00531-006-0075-9. 

Karátson, Dávid (2006). „Aspects of Quaternary relief evolution of Miocene volcanic areas in Hungary: a review”. Acta Geologica Hungarica 49 (4), 285–309. o. DOI:10.1556/ageol.49.2006.4.1. 

Magyari, E., K. Buczkó, K., Jakab, G., Braun, M., Szántó, Zs., Molnár, M., Pál, Z., Karátson, D. (2006). „Holocene palaeohydrology and environmental history in the South Harghita Mountains, Romania”. Földtani Közlöny 136 (2). 

Karátson, D., Oláh, I., Pécskay, Z., Szalay, E., Harangi, Sz., Dulai, A., Zelenka, T., Kósik, Sz. (2007). „Miocene volcanism in the Visegrád Mountains, Hungary: an integrated approach to regional stratigraphy”. Geologica Carpathica 58 (6), 541-563. o. 

Favalli, M., Karátson, D., Mazzarini, F., Pareschi, M.T., Boschi, E. (2009). „Morphometry of scoria cones located on a volcano flank: a case study from Mt. Etna (Italy), based on high-resolution LiDAR data”. Journal of Volcanology and Geothermal Research 186, 320–330. o. DOI:10.1016/j.jvolgeores.2009.07.011. 

Magyari, E., Buczkó, K., Jakab, G., Braun, M., Pál, Z., Karátson, D., Pap, I. (2009). „Palaeolimnology of the last crater lake in the Eastern Carpathian Mountains: a multiproxy study of Holocene hydrological changes”. Hydrobiologia 631, 29-63. o. DOI:10.1007/s10750-009-9801-1. 

Karátson, D., Telbisz, T., Singer, B. (2010). „Late-stage volcano-geomorphic evolution of the Pleistocene San Francisco Mountain, Arizona (USA), on the basis of high-resolution DEM analysis and 40Ar-39Ar chronology”. Bulletin of Volcanology 72, 833–846. o. DOI:10.1007/s00445-010-0365-8. 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A (Természetföldrajzi) Tanszék története. Hozzáférés: 2025. augusztus 10.
  2. A Magyar Tudományos Akadémia 2025-ben megválasztott tagjai. Hozzáférés: 2025. augusztus 10.
  3. Karátson Dávid: Andezithegységeink földtörténete, kihámozódott vulkánok (Letöltés ideje: 2011. július 2.). [2013. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 3.)
  4. a b Karátson Dávid publikációs listája az MTMT adatbázisban (Hozzáférés: 2015. november 24.) Hosszú lista, letöltése hosszabb ideig eltarthat.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]