Közönséges kullancs

Közönséges kullancs
	Az éhes és
	a jóllakott kullancs
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Pókszabásúak (Arachnida);
Rend:	Kullancsalakúak (Ixodida);
Öregcsalád:	Ixodoidea;
Család:	Kullancsok (Ixodidae);
Alcsalád:	Ixodinae;
Nem:	Ixodes; Latreille, 1795
Faj:	I. ricinus;
Tudományos név
	Ixodes ricinus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Acarus ricinus Linnaeus, 1758; Acarus ricinoides; Cynorhaestes reduvius; Cynorhaestes ricinus; Ixodes megathyreus; Ixodes bipunctatus; Cynorhaestes hermanni; Crotonus ricinus; Ixodes trabeatus; Ixodes plumbeus; Ixodes reduvius; Ixodes pustularum; Ixodes fodiens; Ixodes rufus; Ixodes sulcatus; Ixodes sciuri;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Közönséges kullancs témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges kullancs témájú médiaállományokat és Közönséges kullancs témájú kategóriát.

A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának kullancsalakúak (Ixodida) rendjébe, ezen belül a kullancsok (Ixodidae) családjába tartozó faj. A Lyme-kór és a kullancsencephalitis nevű betegségek legfőbb terjesztője.

Az Ixodes kullancsnem típusfaja.^[2]

Előfordulása

A közönséges kullancs Európa-szerte megtalálható, még Izlandon is. A legdélibb állományai Észak-Afrikában és a Közel-Keleten vannak, míg legkeletebbi élőhelye Oroszország nyugati felén található.^[3] Elterjedésének északi határát az időjárás határozza meg, mivel az utóbbi években enyhe telek voltak, a közönséges kullancs egyre nagyobb területeket foglalt el Skandináviából.^[4] Az előfordulási területén főleg az erdőket és a fenyéreseket választja élőhelyül.^[3] A nedves élőhelyeket kedveli, emiatt a Földközi-tenger térségében, főleg a száraz nyarakon ritkán található meg.^[5]

Megjelenése

Ennek a kullancsfajnak akár a többi Ixodes-fajnak nincsenek szemei. Tapogatólábai inkább hosszúak, mint vastagok. A végbélnyílás fölött kis kinövés van.^[6] A háti részét, a hímnél teljes egészében, a nősténynél és fiatalnál részben, kemény pajzs védi.^[7] A Brit-szigetek három faja (Ixodes canisuga, Ixodes trianguliceps) közül a közönséges kullancs a legnagyobb méretű. A kifejlett hím 2,4-2,8 milliméter, míg az éhes fiatal 1,3-1,5 milliméter hosszú. Az éhes nőstény 3-3,6 milliméteres, míg a jóllakott nőstény akár 11 milliméteresre is kitágulhat.^[3]

Életmódja és szaporodása

A közönséges kullancs az emlősök, madarak és hüllők vérével táplálkozik.^[8]^[9]^[10] Táplálkozás közben a benne élősködő baktériumokat és vírusokat átadhatja áldozatainak.

A kifejlődés általában 2-3 évig tart, de nehéz körülmények között akár 6 évig is eltarthat.^[3] A kullancs kifejlődéséhez három különböző típusú gazdaállat kell. A felnőtt példány körülbelül 6-13 napon keresztül juhokon, szarvasmarhákon, szarvasféléken, kutyákon, lovakon és embereken élősködik; ezután pedig leesik a földre. A jól táplált nőstény több ezer petét is lerak, ezután elpusztul.^[3] A frissen kikelt lárva aktívan keresi a gazdaállatát, amely általában sün vagy cickány lehet, de ezek hiányában megelégszik a rágcsálókkal, nyulakkal, madarakkal, hüllőkkel vagy denevérekkel is.^[3]^[11] 3-5 napi táplálkozás után leesnek a földre és vedlenek. Vedlés után felmásznak egy fűszálra vagy egy ágra és megvárják a következő gazdát. Ha az áldozat nem jön túl hamar és száraz az idő, akkor a fiatal kullancs kénytelen visszamászni a nedves talajra.^[12] A nimfák kis és közepes méretű emlősök vérével táplálkoznak.^[5]

Az általa terjesztett kórokozók

A közönséges kullancs többek mellett, főleg a Lyme-kórért és a kullancs encephalitis nevű betegségekért felelős.^[3] A következő baktériumokat, vírusokat és egyéb kórokozókat terjeszti: Borrelia burgdorferi, Borrelia afzeli, Borrelia garnii, Babesia divergens, Babesia bovis, Babesia ovis, Staphylococcus aureus, Anaplasma marginale, Anaplasma phagocytophila, Coxiella burnetii és Rickettsia conorii.^[3]

Jegyzetek

↑ Edward Galton Wheler (1906). "British ticks". The Journal of Agricultural Science. 1 (04): 400–429. doi:10.1017/S0021859600000447.
↑ Glen M. Kohls (1957). "Acarina: Ixodoidea" (Portable Document Format). Insects of Micronesia. 3 (3): 85–104. {{cite journal}}: Text "PDF" ignored (súgó)
1 2 3 4 5 6 7 8 Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship. "Background information: Ixodes ricinus". University of Lincoln. 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. július 22..
↑ Elisabet Lindgren, Lars Tälleklint & Thomas Polfeldt (2000). "Impact of climatic change on the northern latitude limit and population density of the disease-transmitting European tick Ixodes ricinus". Environmental Health Perspectives. 108 (2): 119–123. doi:10.2307/3454509. JSTOR 3454509. PMC 1637900. PMID 10656851.
1 2 "Ixodes ricinus: European Castor Bean Tick, Castor Bean Tick, Sheep Tick" (Portable Document Format). Iowa State University. szeptember 2009. {{cite web}}: Text "PDF" ignored (súgó)
↑ Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship. "Ixodes". University of Lincoln. 2015. június 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. július 22..
↑ Jaime Samour (2000). "Ticks". Avian medicine. Elsevier Health Sciences. 223–224. o. ISBN 978-0-7234-2960-9.^{[halott link]}
↑ Rothschild & Clay (1953) pp. 84–85.
↑ Rothschild & Clay (1953) p. 227.
↑ Falchi, Alessandro (2012). "Autochthonous and migratory birds as a dispersion source for Ixodes ricinus in southern Italy". Experimental & Applied Acarology. 58 (2): 167–174. doi:10.1007/s10493-012-9571-8. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
↑ Mikula, P., Hromada, M., Koleničová, A., Pjenčák, P., Fulín, M., Olekšák, M., 2011. Prevalence of Ticks of birds in Slovak Karst. Folia oecologica presoviensis 5(4): 56-64.
↑ John L. Capinera (2008). "Ticks (Acari: Ixodida)". Encyclopedia of Entomology. Vol. 3 (2nd ed.). Springer Science+Business Media. 3733–3802. o. ISBN 978-1-4020-6242-1. {{cite book}}: Text "Springer" ignored (súgó)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ixodes ricinus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Hogyan kell a kullancsot szakszerűen eltávolítani? Oktatóvideót készített a Semmelweis Egyetem (hvg.hu, 2024. június 5.) – a videó
Linnaeus, C. (1758). Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. doi: 10.5962/bhl.title.542 reference page
Edward Galton Wheler (1906): "British ticks". The Journal of Agricultural Science 1 (4): 400–429 DOI: 10.1017/S0021859600000447
Cooreman, J. 1945: "Les Tiques". Bulletin Mensuel des Naturalistes Belges : 1-5.
K. Kubiak & J. Dziekońska-Rynko (2006): "Seasonal activity of the common European tick, Ixodes ricinus (Linnaeus, 1758), in the forested areas of the city of Olsztyn and its surroundings Archiválva 2014. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben". Wiadomości Parazytologiczne 52 (1): 59–64. PMID 17007338.
Guetard, M. 2001: Ixodes ricinus : Morphologie, biologie, élevage. Données bibliographiques. Université de Toulouse. 196 pp. thesis Archiválva 2013. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Edward Galton Wheler (1906). "British ticks". The Journal of Agricultural Science. 1 (04): 400–429. doi:10.1017/S0021859600000447.

[2] Glen M. Kohls (1957). "Acarina: Ixodoidea" (Portable Document Format). Insects of Micronesia. 3 (3): 85–104. {{cite journal}}: Text "PDF" ignored (súgó)

[Lincoln-3] 1 2 3 4 5 6 7 8 Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship. "Background information: Ixodes ricinus". University of Lincoln. 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. július 22..

[4] Elisabet Lindgren, Lars Tälleklint & Thomas Polfeldt (2000). "Impact of climatic change on the northern latitude limit and population density of the disease-transmitting European tick Ixodes ricinus". Environmental Health Perspectives. 108 (2): 119–123. doi:10.2307/3454509. JSTOR 3454509. PMC 1637900. PMID 10656851.

[Iowa-5] 1 2 "Ixodes ricinus: European Castor Bean Tick, Castor Bean Tick, Sheep Tick" (Portable Document Format). Iowa State University. szeptember 2009. {{cite web}}: Text "PDF" ignored (súgó)

[6] Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship. "Ixodes". University of Lincoln. 2015. június 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. július 22..

[7] Jaime Samour (2000). "Ticks". Avian medicine. Elsevier Health Sciences. 223–224. o. ISBN 978-0-7234-2960-9.^{[halott link]}

[fleas84-8] Rothschild & Clay (1953) pp. 84–85.

[fleas227-9] Rothschild & Clay (1953) p. 227.

[Falchi-10] Falchi, Alessandro (2012). "Autochthonous and migratory birds as a dispersion source for Ixodes ricinus in southern Italy". Experimental & Applied Acarology. 58 (2): 167–174. doi:10.1007/s10493-012-9571-8. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)

[11] Mikula, P., Hromada, M., Koleničová, A., Pjenčák, P., Fulín, M., Olekšák, M., 2011. Prevalence of Ticks of birds in Slovak Karst. Folia oecologica presoviensis 5(4): 56-64.

[12] John L. Capinera (2008). "Ticks (Acari: Ixodida)". Encyclopedia of Entomology. Vol. 3 (2nd ed.). Springer Science+Business Media. 3733–3802. o. ISBN 978-1-4020-6242-1. {{cite book}}: Text "Springer" ignored (súgó)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]