Kékszárnyú pitta
Kékszárnyú pitta | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Pitta moluccensis (Müller, 1776) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kékszárnyú pitta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kékszárnyú pitta témájú kategóriát. |
A kékszárnyú pitta (Pitta moluccensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Tartalomjegyzék
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Turdus nembe Turdus moluccensis néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztráliában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, Brunei, Kambodzsa, Kína, a Karácsony-sziget, Hongkong, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos.
A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők és cserjések, valamint ültetvények és városi környezet. Vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18-20 centiméter, testtömege 54-146 gramm.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása[szerkesztés]
Fészekalja 3–4 tojásból áll.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk[szerkesztés]
- Kép az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe