Kékfejű gulyajáró

Kékfejű gulyajáró
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Csirögefélék (Icteridae);
Alcsalád:	Agelaiinae;
Nem:	Molothrus;
Faj:	M. bonariensis;
Tudományos név
	Molothrus bonariensis; (Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú médiaállományokat és Kékfejű gulyajáró témájú kategóriát.

A kékfejű gulyajáró (Molothrus bonariensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Tanagra nembe Tanagra bonariensis néven.^[3]

Molothrus bonariensis bonariensis (Gmelin, 1789) - Brazília keleti és déli része, Kelet-Bolívia, Paraguay, Uruguay és Argentína. Chile területére betelepítették.
Molothrus bonariensis cabanisii (Cassin, 1866) - Panama keleti része, Nyugat- és Délkelet-Kolumbia
Molothrus bonariensis aequatorialis (Chapman, 1915) - Délnyugat-Kolumbia, Ecuador nyugati része
Molothrus bonariensis occidentalis (Berlepsch & Stolzmann, 1892) - Ecuador délnyugati része és Nyugat-Peru
Molothrus bonariensis venezuelensis (Stone, 1891) - Kelet-Kolumbia és Venezuela északi része
Molothrus bonariensis minimus (Dalmas, 1900) - Florida, Kuba, Hispaniola, Puerto Rico, Kis-Antillák szigetei, Trinidad és Tobago, Guyana, Suriname, Francia Guyana és Brazília északi csücske
Molothrus bonariensis riparius (Griscom & Greenway, 1937) - Kelet-Peru és az Amazonas-medence Brazíliában^[2]

Főleg Dél-Amerikában fészkel, de a Karib-térségben, Közép-Amerikában és Észak-Amerika déli részén is előfordul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.^[4]

Testhossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 31–63 gramm.^[5]

Rovarokkal és magvakkal táplálkozik.

Mint a többi gulyajáró, ez a faj is költésparazita, azaz a tojásait idegen madárfaj fészkébe rakja.

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 20260309. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 20260309. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
↑ "Avibase". Hozzáférés: 20260309. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 20260309. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 20260309. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)