Kékfejű gulyajáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kékfejű gulyajáró
Shiny cowbird (Molothrus bonariensis) male.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Csirögefélék (Icteridae)
Nem: Molothrus
Faj: M. bonariensis
Tudományos név
Molothrus bonariensis
(Gmelin, 1789)
Elterjedés
Molothrus bonariensis map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú médiaállományokat és Kékfejű gulyajáró témájú kategóriát.

A kékfejű gulyajáró (Molothrus bonariensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Tanagra nembe Tanagra bonariensis néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Főleg Dél-Amerikában fészkel, de a Karib-térségben, Közép-Amerikában és Észak-Amerika déli részén is előfordul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 17–21,5 centiméter, a hím testtömege 55,7 gramm, a tojóé 44,6 gramm.[3]

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal és magvakkal táplálkozik.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Mint a többi gulyajáró, ez a faj is költésparazita, azaz a tojásait idegen madárfaj fészkébe rakja.

Egy Morgan-verébsármány, gulyajáró fiókát etet

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]