Kántorböjt
| Kántorböjt |
A kántorböjt (latinul ieiunia quattuor temporum a. m. „négy évszakos böjt”) a római katolikus egyház naptárában évente négyszer tartott vezeklő napokra utal, amelyeket eredetileg böjt, absztinencia, ima és alamizsnaosztás jellemzett. Időzítése nagyjából egybeesik a négy évszak kezdetével. Célja, hogy hálát adjanak Istennek a teremtés ajándékaiért, emlékeztetve az embereket, hogy mértékkel vegyék igénybe őket, és gondoskodjanak a rászorulókról.
Története[szerkesztés]
VII. Gergely pápa (1073–1085) vezette be a katolikus egyház naptárába, és a szent ünnepek utáni szerdára, péntekre és szombatra helyezte őket: Szent Lúcia napja (december 13.) után, hamvazószerda után, pünkösd után, a Szent Kereszt Felmagasztalása (szeptember 14.) után.[1] Ebből az időmeghatározásból fakadt az emlékvers: „A hamvak, pünkösd, kereszt, Luca után emlékezz a kántorböjtre!" E böjti napok származási helye Róma, ahol feltehetően I. Kallixtusz pápa († 222) vezette be őket, és ahol I. Geláz pápasága óta a kántorböjti hetek végén kiszolgáltatják a szentségeket (vö. CIC c. 1006. § 2 1917-ből). Hivatalosan már I. Leó pápa hivatali ideje alatt szilárdultak meg Rómában; számos prédikációt tartottak. A liturgikus ünnep általában virrasztással (Quatembervigilia) ért véget, a kántorböjt szombaton több hosszabb szentírási felolvasással.
Az 1028-as seligenstadti zsinat óta már egész napos böjt és önmegtartóztatás. XXIII. János pápa breviáriumi reformja a szeptemberi kántorböjtöt a szeptember 17-e utáni szerdára helyezte át a keresztfelmagasztalás ünnepe utáni szerda helyett.[2] Ezt követően péntekre és szombatra; ebben a sorrendben ünnepelték a liturgikus reformig. A második vatikáni zsinatot követő liturgikus reform megtartotta a kántorböjtöt, de az egyes püspöki konferenciákra bízta az időzítést és a struktúra meghatározását. 1972-ben a Német Püspöki Konferencia úgy döntött, hogy a következő dátumokra helyezi a német regionális naptárban: a nagyböjt első hetében (tavaszi negyed), a pünkösd előtti héten (nyári negyed), október első hetében. (őszi negyed) és advent első hetében (téli negyed). A római rítus liturgikus naptárában a kántorböjt az eredeti dátumon maradt.
A kántorböjti napok szerda, péntek és szombat saját számítási formával és számos különleges tulajdonsággal rendelkeznek, pl. a perikópák kiválasztásáról és számáról.
Mindeközben a kántorböjtöt már nem tekintik kötelező böjti napoknak, hanem csak a gyülekezetek lelki megújulását szolgálják. Mindenekelőtt azokban kell imádkozni a lelki hivatásokért, és a katolikus segélyszervezetek megfelelő lelki gondjait is be kell építeni a közbenjárásokba.
Népi megfigyelés[szerkesztés]
„Akárhonnan fúj a szél kántorböjtben, ott negyed évre megáll.”
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mershman, Francis, Ember Days in: The Catholic Encyclopedia, Vol. 5. Robert Appleton Company, New York, 1909
- ↑ Hintergrund ist, daß im Stundengebet die Wochen durchgezählt werden. Der Herbstquatember fällt dabei immer in die dritte Septemberwoche, und die erste Septemberwoche beginnt mit dem ersten Sonntag im September. Geändert hatte sich die Definition des erster Sonntag im September. Rechnete man als solchen von alters her den Sonntag, der dem 1. September am nächsten liegt, so ist es nun der, der als erster im September liegt.
|