Josip Predavec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Josip Predavec
Született1884. július 1.
Rugvica
Elhunyt1933. július 14. (49 évesen)[1]
Dugo Selo
Foglalkozásapolitikus
Halál okaemberölés
SírhelyeMirogoj temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Josip Predavec (Rugvica, 1884. július 2. – Dugo Selo, 1933. július 14.) horvát történész, agronómus, politikus volt. A horvát parasztság felvilágosítója.

Élete[szerkesztés]

Josip Predavec 1884-ben született Rugvicában.[2] Szülei, Janko Predavec és Jaga Vlahović szegényparasztok voltak.[3] Tanulmányait az Eduard Jelačić földbirtokos által alapított Tehetségesek Neveléséért Alapítvány támogatásával végezte.[4] A zágrábi klasszikus középiskola elvégzése után a csehországi Tabor városba ment, ahol a Közgazdasági Akadémián szerzett diplomát.[2] Az iskola befejezése után Predavec több mint fél évet töltött üzleti utakon Krajnában, Stájerországban, Csehországban és Morvaországban, majd néhány hétre Dániába ment.[5] Az első világháborúig tartó idő gazdasági és politikai munkával telt, szövetkezeti tanfolyamokat alapított, a Gorski kotarban az állattenyésztés és a tejtermelés megszervezését végezte. Az első világháború idején honvédtisztként először Szerbiában, majd Galíciában volt a harctéren, majd amikor másodszor is megsebesült, Szerbiába osztották be gazdasági szakértőnek.[6] Szerbiai tartózkodása és tevékenysége során igyekezett megőrizni a Szerb Mezőgazdasági Társaság Könyvtárát, gazdasági tanfolyamokat tartott a smederevo járásbeli vidéki fiataloknak, felújította az óvodákat és kezelte az iskola vagyonát.[7] A háború után visszatért szülőföldjére, Dugo Selóba, ahol már a háború előtt házat vásárolt, és inkább a politikának szentelte idejét és tevékenyen bekapcsolódott az akkori Horvát Népi Parasztpárt (HPSS) munkájába.

1933. július 14-én, nagyon gyanús körülmények között, és a belgrádi rezsim támogatásának erős gyanújával, Dugo Selo-i háza előtt ölte meg a szerb barát nacionalista és terrorista, a Dugo Selo-i Tomo Koščec.[8][9]

A zágrábi Mirogoj temető árkádsorában, a parasztpárti vezetők közös sírjába temették el, ahol az 1928-as belgrádi parlamenti merénylet áldozataival, Stjepan Radićcsal, Pavle Radićcsal és Đuro Basaričekkel együtt nyugszik.[10]

Politikai tevékenysége[szerkesztés]

Stjepan Radić, Đuro Basariček, Pavle Radić és parasztpárti vezetőtársaik közös sírja a zágrábi Mirogoj temetőben

Predavec a HPSS egyik társalapítója volt, majd a párt alelnöke lett.[11] Az első világháború után aktívan együttműködött a Radić testvérekkel, részt vett a paraszt gazdasági szervezetek (Hrvatski seljački dom, Glavna zadruga hrvatskih seljačkih gospodarskih zadruga, Hrvatska seljačka zadružna banka, Osiguravajuća zadruga "Providnost") alapításában és irányításában.[2] 1919-ben a Horvát Népi Parasztpárt titkára, majd alelnöke lett.[12]

1925-ben, január 2-án, miután I. Sándor jugoszláv király január 1-jén aláírta a HSS elleni „Obznana” rendeletet, a HRSS vezetőségével, Vladimir Mačekkel, Juraj Krnjevićcsel, August Košutićcsal és Stjepan Košutićcsal együtt letartóztatták,[13] A HSS és a Népi Radikális Párt (NRS) megállapodása alapján, valamint a Radikális-Radić-kormány megalakulása után ugyanezen év július 18-án szabadultak a börtönből.[14]

1929. december 10-én letartóztatták azzal a váddal, hogy bűnös volt a Seljačka zadružna banka csődjében, majd 1930. június 7-én egy színjáték eljárás során két és fél év börtönre[15] és három év közügyektől eltiltással, valamint ötezer dinár pénzbírsággal büntették a büntetés-végrehajtási intézetek létesítésére szolgáló alap javára.[16] A per során fő védője Mirko Košutić volt, további védői pedig Ivan Pernar, Matej Mintas, Radivoj Walter, Ivan Pobor, Žiga Scholl, Mile Budak[17] és mások voltak.[18]

A Predavec ügyében hozott ítélet kapcsán Maček megjegyezte: „Predavec esete mutatja a legjobban, hogy a rezsim milyen mértékben tudta korrumpálni a horvátországi igazságszolgáltatást. A vizsgálóbíró, akinek a kezében volt Predavec ügye, hosszas nyomozás után arra a következtetésre jutott, hogy nem Predavec volt a hibás a Seljačke banka összeomlásában, ezért a tanács elé terjesztette a Predavec elleni eljárás felfüggesztésére és azonnali szabadlábra helyezésére vonatkozó javaslatot. A zágrábi tanács elnöke ezután elvette a pert ettől a becsületes bírótól és olyan bírói tanácsot állított össze, amely elítélte Predavecet.”[19]

A bírósági eljárás után Predavecet Lepoglavába vitték a büntetés letöltésére, és büntetése idején még két alkalommal ítélték el.[9] 1930. szeptember 8-án a zágrábi Bíróság elé állították azzal a váddal, hogy 1929 februárjában kijelentette, hogy a királynak nem kellett volna feloszlatnia a nemzetgyűlést, és további két hónapra ítélték.[9] Másodszor ügyvédjével, Mirko Košutićcsal együtt a belovári bíróság elé állították a bíróság megsértésének vádjával, és további 14 nap börtönbüntetésre és pénzbüntetésre, míg Mirko Košutićot egy hónap börtön és pénzbüntetésre ítélték.[9]

1932 novemberében a zágrábi pontok egyik aláírója volt.

Miután 1933. április 29-én Vladimir Mačeket a belgrádi Államvédelmi Bíróság 3 év börtönbüntetésre ítélte, Josip Predavec vette át a HSS vezetését, amelyben Maček és Ante Trumbić segítették.[10]

Művei[szerkesztés]

  • Gospodarstvo, prosvjeta, politika, Zagreb, 1907. (társszerzők Franjo Novljan és Stjepan Radić)
  • Pučka prosvjeta u Danskoj, Zagreb, 1909.
  • O narodnom gospodarstvu, Zagreb, 1909.
  • Federalizam naše carevine i narodno oslobodjenje, Zagreb, 1910. (társszerzők Stjepan Radić és Antun Radić)
  • Gospodarski zakoni i naredbe u hrvatskim i drugim slavenskim zemljama, 1912.
  • Agrarizam kao svjetski pokret i glavne seljačke gospodarske potrebe u Hrvatskoj. Svezak I., Knjižnica gospodarskoga preporoda. Skupina I. Agrarna politika u znanosti i životu. Zagreb, 1912.
  • Prevara i politika, Zagreb, 1929.

Posztumusz[szerkesztés]

  • Selo i seljaci, Zagreb, 1934. (társszerző és kiadó: Božidar Murgić.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  2. ↑ a b c Mira Kolar-Dimitrijević, Stjepan Radić i gospodarstvo, Radovi: Radovi Zavoda za hrvatsku povijest Filozofskoga fakulteta Sveučilišta u Zagrebu, sv. 32-33, br. 1, 2000., str. 251.-255., hozzáférés: 2011. október 22.
  3. ↑ Ivan Brajdić, Josip Predavec: povjesničar i prosvjetitelj hrvatskog seljaštva, Seljačka sloga, Zagreb, 1995., str. 7.
  4. ↑ Općenito o općini, rugvica.hr, hozzáférés: 2011. október 22.
  5. ↑ Ivan Brajdić, Josip Predavec: povjesničar i prosvjetitelj hrvatskog seljaštva, Seljačka sloga, Zagreb, 1995., str. 10.
  6. ↑ Ivan Brajdić, Josip Predavec: povjesničar i prosvjetitelj hrvatskog seljaštva, Seljačka sloga, Zagreb, 1995., str. 11.
  7. ↑ Ivan Brajdić, Josip Predavec: povjesničar i prosvjetitelj hrvatskog seljaštva, Seljačka sloga, Zagreb, 1995., str. 12.
  8. ↑ Nyilvánvalóan a belgrádi rezsim köreivel összejátszva, a Dugo Selóból származó Tomo Koščec ölte meg, aki tanúként jelent meg a Predavec elleni perben a horvát szövetkezeti parasztbank miatt folyó perben, így a rezsim azzal az érvvel magyarázta a gyilkosságot, hogy az a sértett bosszúja volt. Koščec később a lepoglavai börtönben elmondta, hogy pénzt ígértek neki a gyilkosságért. A közvélemény megnyugtatása érdekében azonban mégis börtönben kötött ki.
  9. ↑ a b c d Hrvoje Matković, Povijest Hrvatske seljačke stranke, Naklada P.I.P. Pavičić, Zagreb, 1999., ISBN 953-6308-13-4, str. 324.
  10. ↑ a b Povijest HSS-a Archiválva 2013. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben., str. 17., hozzáférés: 2020. március 25.
  11. ↑ Tomislav Čadež, Stanovnici Rugvice: IKEA. Super. Ali i bez nje živimo dobro, Jutarnji list, 19. veljače 2011., hozzáférés: 2011. október 22.
  12. ↑ Bosiljka Janjatović, Politički teror u Hrvatskoj od 1918. do 1935. godine, Hrvatski institut za povijest-Dom i svijet, Zagreb, 2002., ISBN 953-6491-71-0, lábjegyzet 79, str. 76.
  13. ↑ HSS GO Novska: Povijest HSS-a Archiválva 2015. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben., hozzáférés: 2020. március 25.
  14. ↑ Povijest HSS-a Archiválva 2013. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben., str. 12.-13., hozzáférés: 2020. március 25.
  15. ↑ Povijest HSS-a Archiválva 2013. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben., str. 16., hozzáférés: 2020. március 25.
  16. ↑ Hrvoje Matković, Povijest Hrvatske seljačke stranke, Naklada P.I.P. Pavičić, Zagreb, 1999., ISBN 953-6308-13-4, str. 323.
  17. ↑ Tomislav Jonjić,Akademikova neuspjela maturalna radnja, hozzáférés: 2011. október 22.
  18. ↑ Hrvoje Matković, Povijest Hrvatske seljačke stranke, Naklada P.I.P. Pavičić, Zagreb, 1999., ISBN 953-6308-13-4, str. 322.-323.
  19. ↑ Hrvoje Matković, Povijest Hrvatske seljačke stranke, Naklada P.I.P. Pavičić, Zagreb, 1999., ISBN 953-6308-13-4, str. 323.-324.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Josip Predavec című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Josip_Predavec&oldid=26996432”