Jamaica fogadó
| Jamaica fogadó (Jamaica Inn) | |
| 1939-es brit film | |
| Rendező | Alfred Hitchcock |
| Producer |
Erich Pommer Charles Laughton |
| Alapmű | Daphne du Maurier Jamaica Inn c. műve |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró |
Daphne du Maurier Sidney Gilliat Joan Harrison Alma Reville J. B. Priestley |
| Főszerepben |
Charles Laughton Maureen O’Hara Emlyn Williams |
| Zene | Eric Fenby |
| Operatőr |
Bernard Knowles Harry Stradling |
| Vágó | Robert Hamer |
| Gyártás | |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 98 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |
|
| Bemutató | .svg){kind=small} 1939. május 15. 1940. április 26. |
| Korhatár | .svg){kind=icon} II. kategória (F/3433/J) |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Jamaica fogadó (Jamaica Inn) 1939-ben bemutatott fekete–fehér angol bűnügyi film Alfred Hitchcock rendezésében. Ez Maureen O’Hara első főbb szerepe. A negatív főszereplő Charles Laughton. Ez a film volt Hitchcock utolsó olyan filmje, amit az Egyesült Királyságban készített, mielőtt az Egyesült Államokban folytatta volna filmes pályafutását.
Magyarországon 1940. április 26-án mutatták be Fekete éjszakák címen.
A történet Cornwall partjain játszódik, ahol 1819-ben valóban létezett egy Jamaica Inn nevű fogadó, ami azoknak a rablóknak és gyilkosoknak a tanyája volt, akik szándékosan kioltották a parton lévő jelzőtüzet, hogy a hajók zátonyra fussanak. Utána a legénységet legyilkolták és elrabolták a rakományt.
Cselekmény[szerkesztés]
1819-ben az angliai Cornwall grófság partjainál veszélyes banda garázdálkodik. Tanyájuk a Jamaica fogadó, vezetőjük Joss, a fogadós. Módszerük, hogy hamis fényjelzésekkel a hajókat zátonyra futtatják és kifosztják, a túlélőket megölik. Ide igyekszik az árvaságra jutott fiatal Mary, Joss feleségének unokahúga, hogy rokonainál a fogadóban éljen. Útközben megismerkedik a helyi főúrral, Sir Humphrey Pengallan békebíróval, aki lovat bocsát rendelkezésére. Amikor Mary megérkezik, a banda tagjai a zsákmányból rájuk eső rész miatt méltatlankodnak, fő hangadójuk Jem, aki nemrég csatlakozott hozzájuk. Mary rájön, hogy nagybátyja fogadója egy hajófosztogató banda tanyája. Joss parancsára a lázító Jem-et lefogják és felakasztják, Mary azonban az utolsó pillanatban levágja őt a kötélről, és együtt elmenekülnek. A tengeren úszva jutnak el Sir Humphrey kastélyába, ahol Jem felfedi kilétét: ő valójában James Trehearne rendőrnyomozó, akit a hadügyminisztérium küldött a banda leleplezésére. Ő azonban még jobban szeretné a Joss mögött álló igazi vezető személyét kideríteni, aki a bandának előre pontosan megmondja, hogy mikor fog a part mellett elhaladni olyan hajó, amit érdemes kirabolni. Ez nem lehet Joss, mert ő nem rendelkezik ezzel az információval.
Sir Humphrey kettős életet él. Segítségért küld egy levelet az egyik emberével a szomszédos helyőrségre, ő maga James-szel fegyveresen a Jamaica fogadóhoz megy, ahol azonban a banda tagjai rajtuk ütnek, és megkötözik őket. Mary is beoson a fogadóba, hogy a nagynénjét figyelmeztesse, meneküljön, amíg lehet, ő azonban nem akarja a férjét elhagyni. Amikor a banda elmegy az aznap esedékes hajót kirabolni, Mary-t is magukkal hurcolják, a foglyokat pedig hátrahagyják Joss feleségére, aki pisztollyal őrzi őket.
Sir Humphrey nem sokkal később ledobja magáról a hevenyészve és csak látszólag megkötött kötelet (amivel Joss kötözte meg), így Trehearne számára kiderül, hogy valójában ő a banda titokzatos vezére.
A parton Mary-nek sikerül fellopóznia a jelzőfényhez, amivel jelt ad a hajónak, így az elkerüli a sziklákat és nem süllyed el. A rablók igen dühösek Joss-ra az elmaradt zsákmány miatt, ami arany lett volna. Joss menekülőre fogja és Mary-t is magával viszi egy kocsin, azonban az egyik társa rálő és eltalálja. Visszaérnek a fogadóba, de Joss annyira rossz bőrben van, hogy nemsokára meghal. Patience néni el akarja mondani Mary-nek, hogy ki a banda igazi feje, ekkor azonban lövés éri és ő is meghal. Az ajtóban Sir Humphrey áll. Megkötözi Mary-t és magával hurcolja.
Sir Humphrey terve az, hogy Franciaországba szökik, ahova Mary-t is magával akarja vinni. James rendőrnyomozó eezt megelőzően kiszabadult, mert Patience kioldozta a köteleit, így katonákkal üldözőbe veszi Sir Humphrey kocsiját. Sir Humphrey a lánnyal egy hajóra menekül; amikor látja, hogy James oda is követte, és nincs több esélye, felmászik a legmagasabb árbócra és a fedélzetre veti magát.
Szereplők[szerkesztés]
- Charles Laughton – Sir Humphrey Pengallan gróf, békebíró
- Leslie Banks – Joss Merlyn bandavezér
- Marie Ney – Patience, Merlyn felesége
- Maureen O’Hara – Mary Yellen, Patience unokahúga
- Emlyn Williams – Harry, árus, koldus
- Robert Newton – James 'Jem' Trahearne, a bandába beépült rendőrnyomozó
- Horace Hodges – Chadwick, inas, komornyik
- Hay Petrie – lovász, istállófiú
- Frederick Piper – ügynök
- Herbert Lomas – bérlő
- Clare Greet – bérlő
- William Devlin – bérlő
- Jeanne De Casalis – Sir Humphrey barátja
- Mabel Terry-Lewis – Lady Beston
- A. Bromley Davenport – Ringwood
- George Curzon – Murray kapitány
- Basil Radford – Lord George
Források[szerkesztés]
- Jamaica fogadó az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- (1940. április 27.) Fekete éjszakák (PDF). Magyar Film 2. évf. (17. szám). (Hozzáférés ideje: 2013. március 10.)
|
