Ugrás a tartalomhoz

Isaac Hayes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Isaac Hayes
Isaac Hayes 1973-ban
Isaac Hayes 1973-ban
Életrajzi adatok
Születési névIsaac Lee Hayes, Jr.
Született1942. augusztus 20.
Covington[1]
Elhunyt2008. augusztus 10. (65 évesen)[2][3][4][5][6]
Memphis
SírhelyMemorial Park Funeral Home & Cemetery
GyermekeiIsaac Hayes III
Pályafutás
MűfajokR&B, funk, soul, disco
Aktív évek1962 – 2008
Kapcsolódó előadó(k)David Porter, Booker T. & the M.G.'s, The Bar-Kays
Hangszerének, zongora, szaxofon, billentyűs
Hangbasszbariton
Díjak
Tevékenység
  • énekes
  • színész
  • énekes-dalszerző
  • zeneszerző
  • filmszínész
  • televíziós színész
  • zongorista
  • filmzeneszerző
  • szinkronszínész
  • zenei rendező
  • szaxofonos
  • előadóművész
KiadókEnterprise Records/Stax Records, ABC Records, Columbia Records, Point Blank Records
IPI-névazonosító00013640128
Isaac Hayes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Isaac Hayes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Isaac Lee Hayes, Jr. (Covington, Tennessee, 1942. augusztus 20. – Memphis, Tennessee, 2008. augusztus 10.) Oscar-díjas és háromszoros Grammy-díjas amerikai énekes, zeneszerző, producer, színész.

Élete

[szerkesztés]

Szegény farmercsaládból származik, szüleit korán elvesztette. Az iskola mellett gyapotszedőként, majd cipőtisztítóként dolgozott.

Ötéves korától kezdett énekelni a helyi templom kórusában, később együttesekkel kocsmákban lépett fel, részt vett tehetségkutató versenyen, amit meg is nyert; autodidakta módon megtanult zongorázni és orgonázni. „Igazi” zenészkarrierje a hatvanas évek elején kezdődött: 1962-ben zenészként, majd dalszerzőként szerződött a memphisi Stax Records lemezkiadóhoz, majd a stúdió házi szerzője és producere lett. David Porter szövegíróval számos klasszikus soul-slágert írtak, elsősorban a Sam & Dave duó számára („Hold on, I’m Coming”, „Soul Man”), illetve Carla Thomas részére („B-A-B-Y”), háttérzenész volt Otis Redding mellett.

1967-ben megjelentette bemutatkozó albumát, a Presenting Isaac Hayest, ami nem keltett különösebb visszhangot, ám a két évvel későbbi 1969-ben megjelenő Hot Buttered Soul című album hatalmas sikert aratott: a nagylemez 81 hétig volt a popzenei listákon, a soul mérföldkövei között jegyzik. A lemezen szereplő (csupán) négy dal a korszak legnagyobb popzeneszerzői által írt dalok nagyszabású átiratai: mint Jimmy Webb: By The Time I Get To Phoenix (18 perc), Burt Bacharach és Hal David: Walk On By (12 perc) zeneszámok gazdagon hangszerelt feldolgozásban. 70-es évek végére Hayes a korszak sztárja lett, "Fekete Mózes" néven is emlegették. Mind soul, mind pedig funk stílusban fogant albumai jelentős kritikai és kereskedelmi sikernek számítottak.

Egyik legnagyobb sikere a Shaft című film zenéje volt, amit a legjobb filmzene és a legjobb eredeti dalért kategóriában Oscar-díjra jelöltek (1972), utóbbit meg is nyerte. Ö volt az első afro-amerikai Oscar-díjas. A Shaft főcímzenéje ezen kívül még egy Arany Glóbusz díjat, két Grammyt, egy NAACP Image Díjat és egy Edison Díjat is nyert. A filmzene-album platinalemez lett, ezzel Hayes az első afro-amerikai művész, akinek ez sikerült.

A „Chocolate Chip” (1975) és a „New Horizon” (1977) című albumain a diszkó, funk és soul vegyítésével egy új stílust fejlesztett ki.

A hetvenes évek végétől Hayes ritkábban adott ki lemezeket, belefogott második karrierjének felépítésébe, mint színész. Szerepelt például a Truck Turner, és a Three Tough Guys című filmekben, és felbukkant számos tévésorozatban jellegzetes tar koponyájával és mély hangjával. A 90-es években olyan filmekkel folytatta színészi karrierjét, mint az I'm Gonna Git You Sucker, Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, Menekülés New Yorkból, Sorsjegyesek és a Flipper. Játszott 1981-ben John Carpenter Menekülés New Yorkból című filmjében, felbukkant a Miami Vice, a Szupercsapat, majd a Csillagkapu epizódjaiban.

A szatirikus South Park rajzfilmsorozatban egy fekete menzaszakács, Séf bácsi hangjaként szerepelt goromba megjegyzéseivel és kusza életbölcsességeivel. Hasonlóan groteszk a „Chocolate Salty Balls” című dal, amit 1998-ban énekel ebben a szerepben. 2006-ban megszakította a közös munkát a sorozat alkotóival – Matt Stone-nal és Trey Parkerrel. A szcientológus Hayes nem nézte jó szemmel, hogy az egyébként gúnyolódásra alapuló sorozat egyre több epizódban a szcientológiai egyházat is megtámadja.

Utolsó albuma, a Branded 1995-ben jelent meg – a közreműködők közt ott van az egykori alkotótárs David Porter és a Public Enemy rappere, Chuck D is.

2000-ben Hayes könyvet adott ki "Cooking with Heart & Soul: Making Music in the Kitchen with Family and Friends" címmel.

2002-ben került be a Rock and Roll Halhatatlanjai (Rock and Roll Hall of Fame) közé, ekkor visszaköltözött Memphisbe.

Hayes négyszer házasodott és 12 gyereke született.

Kitüntetései

[szerkesztés]
Isaac Hayes, 2007

Oscar (Academy Awards)

  • 1972 – Legjobb eredeti dal „Shaft“
  • 1972 – Legjobb filmzene – „Shaft“ (jelölés)

Grammy Award[7]

  • 1972 – Legjobb instrumentális szóló
  • 1972 – Legjobb eredeti dal „Shaft“
  • 1973 – Legjobb instrumentális előadás

Golden Globe[8]

  • 1972 – Legjobb eredeti filmzene – „Shaft“

Rock and Roll Hall of Fame[9]

  • 2002

Lemezei

[szerkesztés]
  • Presenting Isaac Hayes (Stax/1968)
  • Hot Buttered Soul (Stax/1969)
  • The Isaac Hayes Movement (Stax/1970)
  • To Be Continued (Stax/1970)
  • Shaft (Stax/1971)
  • Wattstax – The Living World (Stax/1972)
  • Black Moses (Stax/1972)
  • Joy (Stax/1973)
  • Live at Sahara Tahoe (Stax/1973)
  • Tough Guys (Stax/1974)
  • Truck Turner (Stax/1974)
  • Chocolate Chip (H.B.S./1975)
  • Disco Connection (H.B.S./1976)
  • Groove a Thon (H.B.S./1976)
  • Juicy Fruit (Disco Freak) (H.B.S./1976)
  • A Man and a Woman (Isaac Hayes & Dionne Warwick) (H.B.S./1977)
  • New Horizon (Polydor/1977)
  • For the Sake of Love (Polydor/1978)
  • Don’t Let Go (Polydor/1979)
  • And Once Again (Polydor/1980)
  • Lifetime Thing (Polydor/1981)
  • U-Turn (Columbia/1986)
  • Love Attack (Columbia/1988)
  • Wonderful (Stax/1994) [Diverse Singles, aufgenommen zwischen 1970 und 1974]
  • Branded (Pointblank/1995)
  • Raw & Refined (Pointblank/1995)

Filmográfia

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  2. ↑ http://www.nytimes.com/2008/08/11/arts/music/11hayes.html
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  4. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ [1] Grammy Award
  8. ↑ [2] Archiválva 2008. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben Golden Globe
  9. ↑ [3] Archiválva 2008. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Rock and Roll Hall of Fame

Források

[szerkesztés]

További információ

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Isaac_Hayes&oldid=27064373”