Illír uralkodók listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A dél-illíriai Illír Királyság jelentősebb törzseinek hozzávetőleges szállásterülete és szomszédaik az i. e. 4. században.

Az ókori, hellenisztikus Illíria területén több regionális hatalmi központ létezett egymással párhuzamosan. Lakóik többnyire illírek voltak, de éltek mellettük görögök, epiróták, dardánok, trák és kelta népességelemek is. I. e. 229-ben a Római Birodalom megkezdte az addig autonóm illír területek meghódítását.

Az Illír Királyság uralkodói[szerkesztés]

Az Illír Királyság(wd) voltaképpen több regionális királyság föderatív államalakulata volt, amelynek fejét a többi királyon felülkerekedő taulant, ardiata stb. uralkodó adta. Testvérháborúkkal terhes időszakokban a királyságnak egyszerre akár több uralkodója is lehetett. Az ókori források csak szórványosan említik az illír uralkodókat, ezért az alábbi táblázatban külön oszlopban látható az egyes uralkodóknak a klasszikus történeti munkák alapján behatárolható, illetve a 20–21. századi történészek által rekonstruált uralkodási időtartama.

   – Bardülisz háza
   – esetleg Bardülisz háza
   – Glaukiasz taulant háza
   – II. Pleuratosz ardiata háza
   – bizonytalan leszármazású uralkodók



       – Bardülisz háza          – esetleg Bardülisz háza          – Glaukiasz taulant háza          – II. Pleuratosz ardiata háza          – bizonytalan leszármazású uralkodók

Dasszarétia uralkodói[szerkesztés]

Bardülisz illír király és utódai a II. Philipposz makedón király ellen elvesztett i. e. 358. évi Erigón-völgyi csatát követő békekötés értelmében makedón függésben uralkodtak Dasszarétia felett.[27]

A Dardán Királyság uralkodói[szerkesztés]

A Dardán Királyság az i. e. 4. század második felében lépett a történelem színpadára, és a következő évszázadokra a szomszédos Makedónia kérlelhetetlen ellensége lett.[29] Az ókori szerzők nem nevezték meg az első dardán uralkodókat. Az utókor sokáig tévesen Monuniosz illír királyt, és utódját, Mütiloszt tartotta számon a királyság korai uralkodói között. Ezt a feltételezést azonban sem a források, sem a régészettudomány eredményei nem támasztják alá.[30] Bár hipotézisok ismertek arról, hogy az első névről is ismert illír király, Bardülisz dardán lehetett,[31] az első név szerint ismert, és bizonyítottan dardán uralkodó Longarosz volt.[32]

Egyéb illír dinaszták[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Illüriosz, az illírek mitikus ősatyja és ősi királya

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :239., 245., 248., 252.; Pollo & Puto 1981 :11.; Zavalani 2015 :13.
  2. Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :248.; Pollo & Puto 1981 :10.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :14.; Ceka 2013 :191.
  3. Papazoglou 1965 :151.; Hammond 1966 :248.; Wilkes 1992 :118–119.; Hammond 1994 :14–15.; Ceka 2013 :97–98., 101–102., 191., 389.
  4. Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244–245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :15.; Ceka 2013 :102.; Zavalani 2015 :13.
  5. Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :88., 102., 174.; Wilkes 1992 :121.
  6. Papazoglou 1965 :154–155.; Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :50., 101–102., 129–130., 168.; Wilkes 1992 :120–121.; Ceka 2013 :103, 107., 120–121.
  7. Papazoglou 1965 :157.; Hammond 1966 :243., 245.; Cabanes 1988 :105., 257.
  8. Papazoglou 1965 :157.; Hammond 1966 :245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Ceka 2013 :103–104.
  9. Papazoglou 1965 :156–157.; Hammond 1966 :243., 245.; Cabanes 1988 :103–104.; Ceka 2013 :103–104.; Wilkes 1992 :121.
  10. Papazoglou 1965 :156.; Cabanes 1988 :103–104.; Wilkes 1992 :121.
  11. Papazoglou 1965 :162.; Hammond 1966 :243.; Wilkes 1992 :125.; Ceka 2013 :134–135., 139., 387.; Zavalani 2015 :14.
  12. Hammond 1966 :246.; Ceka 2013 :135.
  13. Wilkes 1992 :148.; Schütz 2002 :73.; Ceka 2013 :281.
  14. Hammond 1966 :247.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :174.
  15. Wilkes 1992 :148.; Schütz 2002 :73.; Ceka 2013 :281.
  16. Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :174.
  17. Papazoglou 1965 :170., 176.; Kertész 1983 :97.; Cabanes 1988 :266–267., 273., 284–287.; Wilkes 1992 :158–159., 163., 167.; Schütz 2002 :72.; Jacques 2009 :121.; Përzhita 1992 :119–120.; Ceka 2013 :153., 177–178., 182–183., 404.; Šašel Kos 2013 :178.
  18. Papazoglou 1965 :159., 170., 172., 176.; Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :293–294.
  19. Cabanes 1988 :297–299.; Wilkes 1992 :166–167.; Përzhita 2012 :122.; Ceka 2013 :187–189., 282.
  20. Papazoglou 1965 :159., 170., 172., 176.; Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :293–294.
  21. Hammond 1966 :252.; Cabanes 1988 :298–299., 301., 331.; Wilkes 1992 :170.; Ceka 2013 :188–189., 211., 282.
  22. Hammond 1966 :250.; Kertész 1983 :188.; Cabanes 1988 :304–305. ; Wilkes 1992 :149–150., 170.; Ceka 2013 :209–211., 282–283.
  23. Papazoglou 1965 :174.; Cabanes 1988 :301–302., 307., 311.; Wilkes 1992 :170–171., 189.; Ceka 2013 :210–211., 213., 241.
  24. Cabanes 1988 :313., 321.; Wilkes 1992 :171.; Përzhita 2012 :122.; Ceka 2013 :214., 221.
  25. Cabanes 1988 :321–324.; Wilkes 1992 :173–175.; Schütz 2002 :72–73.; Ceka 2013 :222–224.; Šašel Kos 2013 :180–181.; Zavalani 2015 :22.
  26. Cabanes 1988 :324.; Wilkes 1992 :175.; Ceka 2013 :225., 349.
  27. Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244–245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :15.; Ceka 2013 :102.; Zavalani 2015 :13.
  28. Papazoglou 1965 :162.; Hammond 1966 :243.; Wilkes 1992 :125.; Ceka 2013 :134–135., 139., 387.; Zavalani 2015 :14.
  29. Wilkes 1992 :145.; Ceka 2013 :280–281.
  30. Wilkes 1992 :146. „Nor is it certain if this was the same ruler who gained power over the Taulantii and struck a coin of Dyrrhachium with the legend King Monunius.”; Ceka 2013 :281. „It has been suggested that this king [offering alliance against the Gauls to Ptolemy around 280 BC] might have been Monounios. […] This hypothesis is doubtful because of the fact that silver coins minted by Monounios bear only the symbols of Apollonia and Dyrrhachion, and they have never been found away from the coastal lowlands […]. Monounios had the same name as a Dardanian king a century later, the father-in-law of King Gentius, but this is not enough to create a firm dynastic link between them.”
  31. Hammond 1966 :252; Wilkes 1992 :145.
  32. Wilkes 1992 :148. „Longarus, the first to be named ruler of the Dardanians […].”; Schütz 2002 :73.
  33. Cabanes 1988 :84. (87. sz. jegyzet); Wilkes 1992 :111.
  34. Cabanes 1988 :66., 90.
  35. Cabanes 1988 :91., 101., 128.
  36. Cabanes 1988 :119.
  37. Hammond 1966 :243–244.; Cabanes 1988 :90., 92–93.
  38. Papazoglou 1965 :150–151., 153.
  39. Papazoglou 1965 :156., 158.; Cabanes 1988 :103–104.; Wilkes 1992 :121.
  40. Hammond 1966 :245.
  41. Cabanes 1988 :325.; Wilkes 1992 :177., 179.
  42. Cabanes 1988 :325., 335. (180. sz. jegyzet).

Források[szerkesztés]

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Hammond 1994: N. G. L. Hammond: Macedonia before Philip and Philip’s first year in power. Mediterranean Archaeology, VII. évf. (1994) 13–15. o.
  • Kertész 1983: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 9630922231  
  • Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. ápr.) 143–179. o.
  • Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap