Illüriosz
| Illüriosz | |
| Gyermekei |
|
| Szülei | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Illüriosz (ógörög Ἰλλυριός, latin Illyrius) az Adriai-tenger keleti partvidékét benépesítő illírek ősatyja a görög mitológiában.
Legendái[szerkesztés]
A hellén világ a vele szomszédos barbár néptörzsek eredetmondáit is megalkotta. Az illírek eredetére, első mitikus királyaikra vonatkozóan legalább két legenda ismert, mindkettőben Illüriosz szerepel az illírek ősatyjaként.
Polüphémosz legendája[szerkesztés]
A történetíró Appianosz Illürikéjéből a következő legendaváltozat ismert. Az illírek ősi királya és ősatyja a Szicíliából az Adriai-tenger keleti partvidékére vándorolt Polüphémosz – az Odüsszeiából is ismert küklópsz – és a néreisz Galateia frigyéből született Illüriosz (vagy Illürikosz) volt. Polüphémosz e legenda szerint három fia révén nem csupán az illírek ősatyja volt: Illüriosz fivére volt Keltosz, a kelták ősatyja és Galasz, a gallok őse. Magának Illüriosznak név szerint kilenc gyermeke ismert, akik mindegyike valamely illír vagy illírnek tartott néptörzs őseként jelent meg a görög mitológiában.
Illüriosz hat fia:
- Enkhelosz (Έγχελος), az enkhelék őse;
- Autarieasz (Αυταριέας), az autariaták ősatyja, egyúttal Pannoniosz (a pannonok ősének) apja, valamint a szkordiszkuszokkal és a triballokkal kapcsolatba hozható Szkordiszkosz és Triballosz nagyapja;
- Dardanosz (Δάρδανος), a dardánok őse;
- Maidosz (Μαίδος), a médek őse;
- Taulasz (Ταύλας), a taulantok őse;
- Perraibosz (Περραιβός), a perrhaiboszok őse.
Illüriosz három, névvel említett leánya:
- Parthó (Παρθώ), a parthinok ősanyja;
- Daorthó (Δαορθώ), a daorszok őse;
- Dasszaró (Δασσαρώ), a dasszaréták őse.[1]
Kadmosz legendája[szerkesztés]
Illüriosz másik legendaváltozata Hérodotosz, Pauszaniasz és Sztrabón feljegyzésében, legteljesebben pedig Apollodórosz krónikájában maradt fenn. Ezek szerint Illüriosz szülei Kadmosz és Harmonia, fivére pedig Polüdórosz volt. Kadmosz Föníciából érkezett a hellén világba, ahol először megalapította Thébai városát és annak királya lett. Miután azonban alulmaradt a legendabeli argonautákkal – vagy Hérodotosznál a szintén mitikus Oidipusz unokájával, Laodamosszal – szemben vívott háborúban, északabbra költözött, és az enkhelék között talált oltalomra. Kadmosz és fiai segítették az enkheléket a szomszédaikkal folytatott hadakozásban, s a győzelem után Kadmosz a királyuk lett. A legenda az általa alapított városok között tartja számon Lükhniszt (a mai Ohridot) és Buthoét (Budva). Kadmoszt és Harmoniát végül Zeusz sárkányokká változtatta, és a pár az Elíziumba került. Kadmoszt fiuk, Illüriosz, az illírek ősatyja követte a királyi trónon.[2]
A különböző legendaváltozatokból kiindulva a földrajztudós Szkümnosz Kadmosz királyságát a Lünkésztiszi-tavak (a mai Ohridi- és Preszpa-tó) környékére, Sztephanosz Büzantiosz pedig Buthoé adriai partvidékére helyezte. Az i. e. 4. századi Pszeudo-Szkülax-féle periplusz az utóbbihoz közeli Rhizón környékéről említette Kadmosz és Harmonia szikláját.[3] Ugyancsak Sztephanosz Büzantiosztól ismert az a legendarészlet, mely szerint Kadmosz egy pár ökör hátán érkezett meg arra a területre, ahol később Buthoé városát megalapította. E mítoszelem figyelemre méltó ábrázolásai ismertek a Shkodrai- és az Ohridi-tavak mellékéről előkerült hellenisztikus övcsatokról, ami egyszersmind azt is igazolja, hogy Kadmosz legendája nem csupán a hellének, de az illírek körében is élt.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wilkes 1992 :92.; Ceka 2013 :378.; Zavalani 2015 :11.
- ↑ Cabanes 1988 :52., 65., 91.; Wilkes 1992 :96., 98–99.; Ceka 2013 :418–419.
- ↑ Wilkes 1992 :96.; Ceka 2013 :418–419.
- ↑ Ceka 2013 :419.
Források[szerkesztés]
- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
