Élüszion
| Élüszion | |
 | |
| Leon Bakszt: Elysion (1906) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Élüszion témájú médiaállományokat. |
Az Élüszion (görög betűkkel Ἠλύσιον, latinosan Elysium, magyarosan Elízium) olyan túlvilági hely a görög mitológiában, ahol azok kaptak helyet, akik az istenek kedveltjei voltak életükben (pl. a hősök); a Tartarosszal ellentettje, amely megfeleltethető a keresztény hit poklának. Gyakran nevezték a boldogok mezejének – vagy elíziumi mezőknek – is, mivel az itt lakók gond és baj nélkül éltek, és sohasem éreztek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot. Az ide került lelkek az örökkévalóságig boldogan szórakozhattak. Az ókorban úgy gondolták, hogy a világ nyugati peremén helyezkedik el.
Hésziodosz így írt erről a Munkák és napokbanː „Ott laknak, s lelkükhöz nem fér gond s szomorúság, / mély örvényű Ókeanosz boldog szigetében, / áldott hősök, akiknek mézes gabonát ád, / s esztendőnként háromszor virul újra a szántó, / távol az isteni székhelytől s Kronosz ott a királyuk.”[1]
Élüszionról kapta nevét a párizsi sugárút, a Champs-Élysées.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hésziodosz 46. oldal
Források
[szerkesztés]- Elysium. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Boldogok szigetei. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Ókori lexikon. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Arcanum. [2001]. ISBN 963 9374 11 3
- Szalay P. Csongor: Akháj hérószok. In A fikciótól a kultuszokig : tanulmányok az alkalmazott valláskutatás területéről. Szerk. Szilárdi Réka, Barcsa Krisztina. [Szeged]: [SZTE BTK Vallástud. Tansz.]. [2017]. = Vallás a társadalomban, 6.
- ↑ Hésziodosz: Hésziodosz. Munkák és Napok. Magyar Helikon (1976). ISBN 963 207 011 9
