Szőgyény-Marich László (jogász, 1806–1893)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Id. Szőgyény-Marich László szócikkből átirányítva)
Szőgyény-Marich László
Szőgyény-Marich László az idősebb.JPG
Született 1806. január 2.
Pest
Elhunyt 1893. november 19. (87 évesen)
Székesfehérvár
Foglalkozása kamarás, titkos tanácsos, politikus, országbíró, főispán
Díjak Knight of the Order of the Golden Fleece
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőgyény-Marich László témájú médiaállományokat.
Az idősebb Szőgyény-Marich László portréja a Vasárnapi Ujságban

Magyar-szőgyéni és szolgaegyházi idősebb Szőgyény-Marich László (Pest, 1806. január 2.Székesfehérvár, 1893. november 19.) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos[1] tanácsos, az aranygyapjas-rend vitéze, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.

Élete[szerkesztés]

Szőgyény Zsigmond alkancellár és Pászthory Júlia fia. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott a Pesti Egyetemen, ahol már 18 éves korában a bölcsészet doktorává avatták. Pest megyénél kezdett hivatalos pályáján haladva, előbb tiszteletbeli aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző, 1841-től nádori ítélőmester, 1844-től a magyar királyi udvari kancelláriánál előadó tanácsos, majd helytartósági tanácsos, a magyar tanulmányi bizottság elnöke és udvari kancellár lett. Ez utóbbi tisztségéről 1848-ban a magyar udvari kancellária feloszlása után lemondott. 1848-ban nemzetőri kapitány lett, de a harcokban nem vett részt.

1851-ben alakult birodalmi tanácsban kapott tisztséget, ahol a régi magyar alkotmány visszaállítása érdekében tevékenykedett. 1859-ben a megerősített birodalmi tanácsnak alelnöke volt; ekkor többekkel együtt a magyar alkotmány visszaállítása mellett erélyesen küzdött. 1860. október 20-án a magyar udvari kancelláriának újabb visszaállításával második magyar királyi udvari kancellárrá nevezték ki, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat következtében önként lemondott.

1855-től a Magyar Tudományos Akadémiának is igazgatósági tagja volt. 1865. szeptemberében fejér vármegyei főispánnak nevezték ki, mely hivatalát 16 évig viselte, részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. 1875-tól a főrendiház másodelnöke, utóbb, 1883-tól elnöke volt, ekkor mondott le főispáni jóhivatásáról. 1885-ben vonult vissza főrendiházi elnökségétől. 1873-tól főkamarásmester, 1884-től tárnokmester, 1888-tól országbíró lett. Az aranygyapjas rend (1885), a Lipót-rend (1875. január 5.) nagy-, a Szent István-rend középkeresztes (1854. április 22.) vitéze.

Családja[szerkesztés]

Felesége Marich Mária, szolgaegyházy Marich István Dávid és krajovai és topolyai báró Kray Franciskának egyetlen leánya, csillagkeresztes hölgy volt. Felesége 1841. január 1-jén fiúsíttatott, minek következtében Szőgyény 1854. július 31-én, majd 1862. január 22-én kelt királyi magyar oklevélben engedélyt kapott a két család nevének és címerének egyesítésére. Ennek értelmében minden leszármazója- legyen az férfi vagy nő- jogosult a magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich név viselésére. Házasságukból a következő gyermekek születettek:

  • László (1840-1916)
  • Róza (Bécs, 1843. jún. 7. -)
  • Gyula (Buda, 1846. okt. 16. - Bécs, 1862. febr. 19.)
  • Géza (Bécs, 1847. dec. 25.-), császári és királyi kamarás (1878), tárnokmester. Jogi tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte, majd két évig a Hohenheimi és Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. 1868-tól Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1872-től szolgabirája, 1884–1887 Székesfehérvár szabad király város országgyűlési képviselője, a Szabadelvű Párt tagjaként.
  • Júlia (Bécs, 1853. ápr. 26.-), a brünni nemesi alapítvány hölgye, a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet[2] védnöke, a székesfehérvári oltáregylet elnöke, Székesfehérvári Katholikus Nő védőegyesület[3] elnöke, az Erzsébet-rend I. osztályú hölgye.
  • Fanny (Csoór, 1856. aug. 12.-), férje, Henze Viktor, császári és királyi huszárkapitány.
  • Mária (Bécs, 1859. febr. 10.), csillagkeresztes hölgy. Férje: gróf Zichy István, császári és királyi kamarás és huszárfőhadnagy
  • Ferenc (Bécs, 1860. dec. 9.- Celldömölk, 1908. augusztus[4]), császári és királyi kamarás, császári és királyi tartalékos huszárhadnagy. Neje, gróf Gorcey-Longuyon Paulina

Munkái[szerkesztés]

  • Emlékiratai. Első kötet 1836-1848. december 2. Kiadták fiai. Bpest, 1903. Színes arcképekkel-, négy fénykép- és I-XXV. okleveles függelékkel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (val. b. t.)
  2. alapítva 1867-ben
  3. mtdaportal.extra.hu/books/a_fiatalkoruak_tamogatasara_hivatott_ jotekonycelu_intezmenyek.pdf
  4. Vasárnapi Újság 1908/35

Források[szerkesztés]