Ichák Perlman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ichák Perlman
2007-ben, a Fehér Házban
2007-ben, a Fehér Házban
Életrajzi adatok
Született 1945. augusztus 31. (74 éves)
Tel-Aviv
Iskolái Juilliard School
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer hegedű
Díjak
  • National Medal of Arts
  • Grammy Lifetime Achievement Award (2008)
  • Library of Congress Living Legend (2000. április – )
  • Medal of Liberty
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Kennedy Center Honors
  • Grammy Award for Best Instrumental Soloist(s) Performance (with orchestra) (A négy évszak, 1977)
  • Grammy Award for Best Instrumental Soloist Performance (without orchestra) (1980)
  • Grammy Award for Best Chamber Music Performance (1981)
  • Grammy Award for Best Classical Album (1978)
Tevékenység zeneművész
Kiadók Deutsche Grammophon

Ichák Perlman weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ichák Perlman témájú médiaállományokat.

Ichák Perlman (héber betűkkel יצחק פרלמן, izraeli angol átírással Itzhak Perlman, Tel-Aviv, 1945. augusztus 31. –) izraeli hegedűművész, korunk egyik legismertebb hegedűművirtuóza.

Tanulmányai, ifjúsága[szerkesztés]

Zenei tanulmányait a tel-avivi Rubin Zeneakadémián kezdte, majd a New York-i Juilliard School művészeti iskolában folytatta Ivan Galamian és Dorothy DeLay tanítványaként.

Négyéves korában poliófertőzést kapott, aminek következtében járóképessége sérült, ezért koncertjein ülve játszik.

Pályafutása[szerkesztés]

1963-ban a Carnegie Hallban debütált, és 1964-ben megnyerte a Leventritt versenyt. Viszonylag korán kezdett turnézni, és zenefelvételeket készíteni. Az 1970-es években több tévéműsorban szerepelt, köztük a The Tonight Show-ban, és a Szezám utcában. Számos híres zenekarral működött együtt mint karmester, zenei vezető, vagy vendég: Chicago Symphony, Philadelphia Orchestra, Boston Symphony, National Symphony, Los Angeles Philharmonic, St. Paul Chamber Orchestra.

Szólókarrierje során számos híres zenésszel játszott együtt, mint Yo-Yo Ma, Jessye Norman, Isaac Stern, Jurij Tyemirkanov.

Koncertezett, és zenefelvételt készített személyes jó barátjával, a szintén izraeli hegedűművésszel, Pinchas Zukermannal.

A komolyzenén kívül Perlman több műfajban is jeleskedett, dzsesszalbumot készített a híres jazz-zongoristával, Oscar Petersonnal, és előszeretettel játszik klezmerzenét is.

1993-ban a Schindler listája John Williams által szerzett filmzenéjének főcímdalát játszotta.

Hangszerei[szerkesztés]

A Soil Stradivariuson, Yehudi Menuhin egykori hangszerén játszik, amelyet Stradivari 1714-ben, ún. „arany korszakában” készített. Másik két hegedűje a Guarneri del Gesù 1743 'Sauret',[1] és Carlo Bergonzi 1740-es ex-Kreislere.

Magánélete[szerkesztés]

Perlman New York Cityben lakik feleségével Tobyval, aki szintén klasszikus hegedűs. Öt gyermekük van, közöttük Navah Perlman koncertzongorista, zenekari muzsikus. Perlman Howie Mandel kanadai komikus, tévés távoli rokona.[2] A szinesztézia jelenségével küzd, amiről a Tasting the Universe című Maureen Seaberg-interjúban vall.[3]

Diszkográfia[szerkesztés]

  • Tradition (1987)
  • Duos (1987)
  • Vivaldi: Négy évszak/3 hegedűkoncert (1992)
  • Dvořák in Prague: A Celebration (Sony Classical, 1994, és Kultur Video, 2007)
  • The American Album (1995)
  • In the Fiddler's House (1995)
  • Holiday Tradition (1998)
  • Concertos from My Childhood (EMI, 1999)
  • The Essential Itzhak Perlman (Sony Classical, 2009)
  • Eternal Echoes: Songs and Dances for the Soul (Sony Classical, 2012) km. Yitzchak Meir Helfgot
  • Violin Sonatas (Universal Music Classics/Deutsche Grammophon, 2015)
  • The Perlman Sound (Warner Classics, 2015)

Andre Previnnel

Oscar Petersonnal

  • Side by Side (TELARC CD-83341 1994)

Elismerések[szerkesztés]

  • 1964: Leventritt-verseny – győztese
  • 1977: Grammy-díj a legjobb szólistáknak, zenekarral: Antonio Vivaldi: Négy évszak
  • 1978: Grammy-díj a legjobb kamarazenei előadásért; Ludwig van Beethoven: Hegedű-zongoraszonáták (km. Vladimir Ashkenazy)
  • 1978: Grammy-díj a legjobb komolyzenei albumért; Johannes Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77
  • 1980: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekar nélkül: The Spanish Album
  • 1980: Grammy-díj a legjobb kamarazenei előadásért: Zene két hegedűre (km. Pinchas Zukerman)
  • 1980: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekar nélkül: Brahms: a-moll hegedű és cselló koncert (km. Mstislav Rostropovich) (TIE)
  • 1980: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekarral: Alban Berg: Hegedűverseny/Stravinsky: D-dúr hegedűverseny (TIE)
  • 1981: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekarral: Isaac Stern 60. születésnapjára (km. Isaac Stern & Pinchas Zukerman)
  • 1981: Grammy-díj a legjobb kamarazenei előadásért: Csajkovszkij: a-moll hegedűtrió (km. Lynn Harrell & Vladimir Ashkenazy)
  • 1982: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekarral: Elgar: b-moll Violin Concerto
  • 1987: Grammy-díj a legjobb kamarazenei előadásért: Beethoven: Összes zongoratriója (km. Lynn Harrell & Vladimir Ashkenazy)
  • 1987: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekarral: Wolfgang Amadeus Mozart: No. 2. & 4. hegedűversenyei
  • 1990: Grammy-díj a legjobb kamarazenei előadásért: Brahms: Három hegszonáta (km. Daniel Barenboim)
  • 1990: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekarral: Sosztakovics: a-moll No.1 hegedűverseny/Glazunov: a-moll hegedűverseny
  • 1995: Grammy-díj a legjobb szólista-előadásért, zenekarral: The American Album—Works of Bernstein, Barber, Foss
  • 2003: Kennedy Center Honors
  • April 1980: Newsweek magazine Mr. Perlman címlapsztori[4]
  • 1986: Honored with the Medal of Liberty by President Reagan.[5]
  • 1992: Emmy-díj: Kiemelkedő klasszikus előadóművészeti program: Perlman Oroszországban
  • 1994: Emmy-díj: Kiemelkedő egyéni eredmények: kulturális program
  • 1996: Emmy-díj: Kiemelkedő kulturális zene-tánc program: Perlman A hegedűs a házban
  • 1999: Emmy-díj: Kiemelkedő klasszikus zene-tánc program: Perlman: A hegedűs a jövőért
  • 2000: National Medal of Arts Bill Clinton elnöktől[5]
  • 2008: Grammy Lifetime Achievement Award
  • 2015: Elnöki Szabadság-érdemrend Barack Obama elnöktől[6][7]
  • 2016: Genesis-díj Izrael miniszterelnökétől[8]
  • 2017: Dokumentumfilm Itzhak rendezte Alison Chernick[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archived copy. [2012. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 16.)
  2. Brownfield, Paul: New Afternoon Arrival. Los Angeles Times, 1998. június 21. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  3. Seaberg, Maureen. Tasting the Universe: People Who See Colors in Words and Rainbows in Symphonies (2011). ISBN 978-1601636676 
  4. Newsweek cover story 1980. [2002. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 25.)
  5. a b Perlman awards. [2002. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 25.)
  6. President Obama Names Recipients of the Presidential Medal of Freedom. The White House, 2015. november 16. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
  7. Phil Helsel – "Obama honoring Spielberg, Streisand and more with medal of freedom," NBC News, 24 November 2015. Retrieved 25 November 2015
  8. Genesis Prize. (Hozzáférés: 2015. május 7.)
  9. Review: 'Itzhak,' the Man and the Musician”, The New York Times, 2018. március 8. (Hozzáférés ideje: 2018. március 15.)