Első champagne-i csata
| első champagne-i csata | |||
 | |||
| Franciaország súlyos kudarca Champagne-ban – A nyugati front helyzete 1915-ben | |||
| Konfliktus | Nyugati front (Első világháború) | ||
| Időpont | 1914. december 20. | ||
| Helyszín | Champagne | ||
| Eredmény | döntetlen | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 első champagne-i csata
Pozíció Franciaország térképén
| |||
 é. sz. 49° 00′, k. h. 4° 30′Koordináták: é. sz. 49° 00′, k. h. 4° 30′ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz első champagne-i csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
Az első champagne-i csata az első világháború egyik nagy csatája volt, amely 1914. december 20-án kezdődött a Franciaországban védekező német csapatok és a francia alakulatok között.
Előzmények[szerkesztés]
1914 végére a nyugati front nyugalomba jutott. A Flandriában lezajlott első ypres-i csata annyira kimerítette a harcoló feleket, hogy a nyugati fronton felhagytak a kezdeményezéssel. A francia hadvezetés csapatai megerősítésével igyekezett pótolni a veszteségeket. A németek tél közepén nehéz helyzetbe kerületek a keleti fronton, ezért csapatokat csoportosítottak át keletre. Sikerrel. A német csapatok februárban sikeres harcokat vívtak az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Szorult helyzetbe került szövetségesük megsegítésére indították a franciák a champagne-i támadást. Céljuk volt, hogy kedvezőbb pozíciókat nyerjenek a Reims és Verdun környéki frontszakaszon, illetve hogy a németek lekötésével megakadályozzák azok csapatainak átcsoportosítását keletre és ezzel elkerüljék Oroszország súlyos vereségét.
A franciák támadását majdnem meghiúsította a németek egy kisebb áttörési akciója Soissons közelében, amelyet azonban sikerült gyorsan felszámolni.
Az I. champagne-i csata[szerkesztés]
1915. február 16-án a Reimstől délkeletre állomásozó francia tüzérség zárótüzet zúdított a német állásokra. A háború során először alkalmazták a zárótűz taktikáját, de nem értek el vele áttörést. A németek lövészárkaikban átvészelték a támadást. A zárótűz befejezése után előbújó katonáknak még elég idejük volt arra, hogy felkészüljenek a várható rohamra. Az egy hetes zárótűz után több hullámban indultak meg a szárazföldi csapatok műveletei, francia szempontból katasztrofális eredménnyel. A németek óriási veszteségeket okoztak a támadó francia gyalogságnak. A támadás egy hetében a franciáknak mindössze 2 km mélyen és 8 km szélességben sikerült beverekedni magukat a német állások közé.
A németek a csata során „csak” 45 000 embert veszítettek. Ők csaknem mindannyian a frontvonalról kerültek ki. A francia veszteség – szinte felfoghatatlan mértékű – 240 000 fő volt. Joffre a szörnyű veszteségadatok hallatán március 20-án leállíttatta a támadásokat.
Következmények[szerkesztés]
A champagne-i csata során másodszor szembesült a francia közvélemény az állóháború jelentette hihetetlen veszteségadatokkal. Franciaország teljes kudarcot vallott ebben a csatában. Nem törte át a frontot és nem sikerült megkönnyítenie orosz szövetségesének dolgát. Németország csak áprilisban a második ypres-i csata során kísérelt meg ellentámadást.
Irodalom[szerkesztés]
- Galántai József: Az első világháború; Gondolat; Budapest, 1988. 280.
- Cartographia: Történelmi világatlasz; Cartographia; Budapest 1997; 78/I. és 79/I. sz. térképek.
- Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája (1910-'19); Officina Nova; Budapest 1995. 274-275.
.png){kind=small}